Vagyis lassan végetér az Advent, a várakozás, a készülődés időszaka, el sem hiszem.
Reggel némileg sokkolt a helyzet, hogy bár a konyha területén egész jól állok, viszont a szennyes és a vasalnivaló egyaránt elszabadult és hegyekben áll, ha mindet egy halomba öntöm a mosógép elé. Persze a vasalnivalót nem öntöttem sehová, legalábbis nem a szennyes közé. Plusz takarók, plédek, Réka ágyneműje, hát szóval ment ma a gép bőven.
Kipakoltam a fagyasztóból mindazt, amire Szenteste napján szükség lehet, aztán nekiláttam a bejglinek. Szerintem én minden évben máshogy csinálom egy kicsit, de idén ragaszkodtam a recepthez, lesz, ami lesz. Közben Tibiék elmentek Zalánnal egy utolsó kör posta- Aldi körútra, ráadásul Zalán elkezdett nyafogni, hogy kell neki még egy focilabda. Neki. Aki nem szeret focizni, szóval borítékoltam, hogy belevetik magukat a karácsony előtti őrületbe. Én nem mentem velük, mert gondoltam, van elég dolgom otthon, de utólag egy picit megbántam. Viszont így minden ki van mosva, ki van vasalva és kész a bejgli is.
Réka ma kora reggel elment M.mamához sütit sütni az unokatesójával, N.-nel. Olyan korán, hogy mi észre sem vettük. Annyira ezt nem vettem jó néven, főleg, hogy a város legtávolabbi csücskébe.... legalább üzent volna. Pozitív, hogy legalább mamának segített....Került haza egy tányér süttemény, mama egyik specialitása a habos - almás....de olyan volt, mintha valaki már ült volna rajtuk.
Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem tudok egyes dolgairól, szerdán pl. Zalánnak bementek suli után a városba. Gondolom, ajándékokat venni. Zalánnal előző nap egyeztettek, de nekem csak akkor szóltak, amikor már benne voltak a beszerző körútban....Gondolom, a leválás része, hogy egyre több titka marad, az ő ügye....A barátait sem ismerem, egyiket sem. Nem nagy gond, legalább vannak barátai, csak fura. Az eddigieket ismertem és csak szívták-szívták mohón az energiáit Rékának, mást nem vettem észre....
Vissza a bejglire - először egy órát pihent a négy tekercs, mind mákos, aztán újabb 40 percet. Először tojássárgájával, majd tojásfehérjével kell lekenni, aztán hopsza, be a sütőbe 25 percre. A négyből egy kirepedt, de durván ám, viszont kihűtve, alufóliába csomagolva nem is látszik. Így legalább nem volt kérdés, melyiket kóstoljuk meg először. Így utólag fantasztikus, hogy a többi nem repedt ki, akkor ott a sütőbe kukucskálva is örültem eléggé. Sajnos senki nem volt itthon, mikor elkészült a bejgli, úgyhogy a tévé elég telepedtem egy bejgli csücsökkel és a Csodálatos Pókember 2 végső jeleneteit néztem. Hát nem volt valami szívderítő.
Aztán becsomagoltam azokat az ajándékokat, amiket tegnap találtam a konyhaszekrényben...Majd felhívott anyukám, hogy talált levescsontot a fagyasztóban, szóval mégis lesz elég leves karácsony első napján,ha majd jönnek tesómék hozzánk és találkozunk. Ő oldalasból főzi a levest, mert tesóm nem szereti a csirkét.
Aztán a nap többi része úgy ... eltelt. Huss.
