Áprilisban még mindig eléggé ráértem, bár sűrűsödtek az interjúk, lassan minden hétre jutott vagy kettő. Ha nem, akkor egy elutasító e-mail. Nem egyszer rögtön azután, hogy a fizetési igényemet is elküldtem. Pedig nem kértem ám sokat, az nem szokásom. Mindegy, Tibi örült, mert a gyerekekre neki nem volt gondja a hétköznapokban egyáltalán, reggel indulhatott korán, este érkezhetett későn és a kettő között nem kapott telefonokat, hogy jobbra vagy balra lenne dolga a gyerekekkel.
Áprilisban pl. bőrgyógyászhoz vittem Rékát, mert valami izé nőtt a könyökhajlatában. Mire észbe kaptunk, a doktornéni már le is fagyasztott neki vagy 6 uszodai szemölcsöt. Nagyon örültünk neki, ugyanis ezek klasszul terjednek. Akkor még úgy hittük, hogy megszabadultunk mindtől és még jó, hogy receptet is kaptunk a további jövevények elpusztítására, mert azok aztán jöttek sorra. Tibi már ott tartott, hogy kiíratja a csajt úszásról orvosi igazolással....Végül Réka maradt, bár már nem bánta volna, ha nem kell járnia úszni. Azóta nem úszik rendszeresen, viszont nagyon jó úszó, ami fontos.
Zalán ellenben nagyon is járt úszni és ügyes is volt, mint már hangoztattam. Viszont a mély vízben szétesett a mozgása, amiről Gyurinak az volt a véleménye, hogy direkt csinálja és szórakozik vele. Voltak kételyeim és az idő végül is engem igazolt. Szerintem Zalán egyáltalán nem volt lusta és semmilyen taktikája nem volt, egyszerűen fázott vagy félt (esetleg fázott és félt) a vízben, úgyhogy ezért nem volt versenyúszó stílusú az úszása. Akárhogy is, Zalán előtt Gyuri eljátszotta az esélyt a haverkodásra, a szigor Zalánnál mindig ide vezet. Kisfiam lehúzta a rolót és igazán a hátralevő hetekben, amíg még jártunk úszni, nem is volt hajlandó felengedni.
Mindez tantónéni szempontból lesz majd izgalmas, mert félő, hogy a tantónéninek csak egy igazságtalan húzása lesz és annyi lesz Zalán felé is bezárkózik, ami annyira nem lenne jó, de hátha az öt éves Zalán és a hét éves másképp reagálja le ugyanazt. Nem tartottuk jó ötletnek, hogy hat évesen iskolát kezdjen, se gyengébbet, se erőset, nem is igazán volt nagy dilemma bennem, hogy hogy döntsek, úgyhogy elballagtam a körzetes iskolába, majd bejelentettem, hogy mi kihagyunk egy évet.
Áprilisban kezdtünk az új logopédusnál, aki hetente tudott Zalánnal foglalkozni. Azóta tudom, hogy heti kettő még jobb lenne illetve itthon sok gyakorlás. I. hamar megnyerte magának és Zalán azóta is szívesen jár hozzá. Igazából minden "hangja" megvan már, kivéve az SZ, ami nem tiszta. Az más kérdés, hogy az S betűt pl. nem mindig használja. Valahogy mintha nem akarna felnőni. Nyilván ezen az sem segít, hogy nálunk ő a legkisebb...
Április végén már a harmadik tagozatos dolgozaton is túl voltak a Második osztályosok a suliban. Addigra valamelyen szinten rutinosak lettünk, minden dolgozatot egyre kisebb izgalom kísért. Már látszott, kik azok, akik nagyon leszakadtak vagy úgy döntöttek, az első dolgozat után nem is írnak meg többet.
Május
Hát az nem az én hónapom volt....Májusban elaltattuk Mollykámat, 14 éves kutyámat. Minden könnyem elsírtam. Erről inkább nem is írnék többet....Azóta minden cocker spánielben (arany színű) őt látom....
Réke megírta az utolsó tagozatos dolgozatot is, megkönnyebbültem, már nem sikerült neki ez sem olyan jól, meglehetősen szigorúan volt pontozva...áh, mindegy. A lényeg, hogy túl voltunk rajta és a nem hivatalos eredmények szerint ott voltunk a tagozaton. Valamikor május végén minden cserkőc kapott egy borítékot, hogy melyik osztályban folytathatja harmadik osztályban a tanulmányait. Ekkor lett hivatalos, hogy Réka tényleg 3.B-s lesz, vagyis német speces.
Zalán megkapta a 6 éves oltást, ahogy betöltötte a hatodik életévét. Nagyon rákészültek a rendelőben az ellenállásra Zalán részéről, végül egyetlen rezzenés vagy mukk nélkül be tudta adni neki a doktornéni, pedig összesen hárman voltak készek lefogni....Hány ennyi. Az oviban elballagott az a nyolc kisgyerkőc, aki iskolába készült. A többi 15 maradt. Rékának volt még szolfézs vizsgája, ami nagyon jó lett, majd valamikor később meg lett a furulya vizsga is, volt valami bonyodalom, de már nem is tudom, micsoda. Mindegy, levizsgázott.
Májusban újra dolgozni kezdtem, úgyhogy újra alaposan megváltozott az életünk. Illetve visszarázódott a régi kerékvágásba, nem is tudom, hogy pontosabb. Meglepetésemre egy interjú után ajánlatot kaptam az ügyvezetőtől, amit némi gondolkodás után elfogadtam. Tulajdonképpen nem bántam meg, mert ilyen korrekt főnököm még nem is volt. Koppkoppkopp. Igazából rosszat nem is tudok mondani, bár milliókat nem keresek. Remélem, még sok évig dolgozunk együtt és a cég egyik sikerből a másikba esik. Nekem csak egy bajom van, hogy nem 30 óra egy nap...legalább.
