Szombaton végül nem jutottunk el Zebegénybe, ami az én titkos tervem volt, csak Vácig. Majdnem oda sem, mert már elment a kedvem, mire szombat dél lett, pedig annyira vártam ezt a kirándulást is. Szombat reggel kicsit megcsúsztunk az itthoni programokkal, amiből szintén midig van elég, így csak 1-2 óra között indultunk el a Duna-kanyar felé, ami ugye szinte reménytelenül későn van.
Azt vettem észre, hogy túrázósból átsodródtunk városnézősbe. Ez nem annyira ideális, mert a kutya erre alkalmatlan. Egyszerűen nem sikerült még pórázon normálisan megtanítani sétálni, húz, mint az állat (hat bivaly) és valahogy bekattan a sok ingertől. Pedig már azt sem mondhatnám, hogy kölyök kutya, mert 2,5 elmúlt…viszont pont úgy viselkedik. Mint aki egész életét egy tanyán tengette ,de egy napon emberek közé viszik.
Az fel sem merült bennünk, hogy a pórázról elengedjük, pedig ahhoz van szokva a kihalt Tisza parton. Kiszaladt volna a világból és képen nyal minden gyereket, vagy fel is dönt párat, na neeem akartunk mi világbotrányt vagy hogy megverjenek bennünket. Így csak látványosság voltunk a sétálók között, de az elég nagy.
Ettől eltekintve és a rengeteg embertől, ami Vácott talált bennünket, kellemes élmény volt, nagyon szép a belváros , hangulatos a Duna part is és nyilvánvalóan igen népszerű, mert mondom, nem voltunk egyedül. Plusz kerékpárút is keresztezi, mégpedig igen forgalmas, a Dunakeszi-Szob kerékpárút, úgyhogy észen kell lenni. Itt elsétáltunk ameddig lehetett és vissza, majd be a főtérre, onnan jobbra és balra, keresztül macskaköves utcákon, hangulatos házacskák között. Egyetlen negatívumot tudok mondani – ha már ilyen népszerű a Duna part ezen szakasza, megtehetnék, hogy rendezettebbé , tisztábbá teszik, mint ahogy Szolnoknál (pedig az nem egy idegenforgalmi központ) megvalósult…
Ezt követően nekem begörcsölt a hasam, annyira kellett már pisilnem, a Duna parton pedig zárva volt a nyilvános toalett. Nem röhögni! Úgyhogy egy MOL benzinkúton könnyítettünk magunkon, majd jöhetett a Tanösvény, a Váci Ártéri. Na most az az igazság, akárhogy lehet szépíteni, nem találtuk meg. GoogleMaps után szabadon először eltévedtünk a városban, de nem bántuk, legalább volt egy kis autós városnézés. Aztán végre megtaláltuk a tanösvény elvi helyét ,egy erdőt, magát a tanösvényt nem. Volt ott fahíd, amin átmentünk és tábla, majd jobbra egy horgásztavat találtunk, de semmi tanösvényt. Hirtelen azonban meg is feledkeztünk erről, mert a kutya, aki immáron szabadon és boldogan szaladgált, egy váratlan pillanatban a tóba vetette magát egy kacsa után. Egy őrült villanás erejéig azt hittem, valamilyen gyerekem pottyant a vízbe véletlenül, mert pont elfordultam a tó felől és csak azt hallottam, hogy placcs. De nem, ott úszott az én okos kutyám a fiatal kacsa után….persze esélytelen, esetleg egy vak, féllábú, röpképtelen, vénséges vén kacsát meg tudna fogni, akinek nyomokban még öngyilkos hajlamai is vannak, de egy egészséges és gyanakvó példánnyal szemben szerencsére nincs esélye. Nagy nehezen kiszedtük a kutyát a horgásztóból, kerültünk egyet, mások is rajtunk keresték a tanösvényt, amit nem találtunk mi sem, talán ha legalább a Dunát megtaláljuk, lett volna esély, de az uram a telefonját a parkoló autóban hagyta. Na mire megfuttattuk a kutyát, már mindenki éhes volt és fáradt és sötétedett, úgyhogy feladtuk a tanösvényt. Még Réka tartogatott egy mini hisztit, aki akkorát esett a réten egy fűcsomóba, hogy szinte tigrisbukfencet dobott. Mi azt hittük, Isten a tanúm, hogy direkt csinálta, de ő nagyon megharagudott, hogy senki nem rohant a segítségére.....
Este 9 körül értünk haza már bőven a vaksötétben. Sajnos egyre korábban sötétedik, ezt nagyon utálom, jobban mint az őszi esős, nyálkás időt (ami még nincs), de óraállításig valahogy kibírom.
Itthon vacsoráztunk, illetve mamától kaptunk isteni télikörtét, almát, finomságokat. A gyerekek csalódottságukat fejezték ki a szombati kirándulós nappal kapcsolatban, hát ez van, legközelebb megint keresünk valami hegyet. Mi mást akarna egy alföldi gyerek? Hegyet, naná!
A vasárnap mindig olyan gyorsan eltelik, mint egy fél nap, persze mert akkor tanulunk....
A gyerekeknek nagy nehezen kialakult a heti napirendjük, vagy hogy mondjam? Szóval a különórák tengere.. Zalánnak kedden és csütörtökön van vívás, kétszer másfél órában. Egyelőre élvezi, bár még csak alapoznak, az erőnlétre koncentrálnak. Azért kezdte újra, hogy az öt tesi órája meglegyen, a suliban csak 3 aalapot vesz fel. Neki elvileg van gyógytesi is, de ütközik a vívással és kértem, hogy ha lehet, idén húzzák ki. A doktornéni belement, feltéve, ha a hátizmát erősítjük tornával és lejárunk úszni. Ez most nem könnyű, mert momentán szét van verve a Tiszaligetben a strand és még nem adták át a Véső úton az új strandot...
Szóval a vívás mellett kellene úsznia is, heti 1x.....hát jobban nem tudunk, szárazon úszni sem, kivárjuk, míg készen lesz a Véső....Most a vírusban, anyuhoz sem járunk, mint általában, kéthetente, pedig akkor ott tudnánk a helyi uszibaan úszkálni. Ezt majd észben kell tartani a jövőre nézve is. Hát hogy aztán a vívó edzések milyen hatással vannak a hátizomra, én nem tudom...
Réka újra sok több mindent művel, mindenekelőtt nem tanul......Hétfőnként jár majd lovagolni, úgy néz ki, ezzel régi vágya teljesül majd. Kedden fuvola, szerdán külön matek, csütörtökön fuvola, pénteken fuvola kamara, de nem minden héten.
Kedden elkészült a nagy mű, befejezték a burkolók a melót. Naaagyon szép lett. És nagyon drága, de azt csak később tudtam meg, úgyhogy ahogy hazaértem, volt egy kis örömujjongás. Később ,az ár tudatában ezt már nehezebb volt megtenni. De legalább ezen is túl vagyunk és nagyon sokat számít, egészen másképp néz ki így az emelet. Persze nem csak azért mert most még üres…Vár még ránk egy nagyon nagy takarítás, aztán birtokba vehetjük újra az egészet.
Ezzel most már tényleg befejeztük a felújítás erre az évre. Éppen elég lesz visszapakolni, minden ablakot megpucolni, függönyt és redőnyt mosni és a többi, és a többi.....
Még két hét és őszi szünet. Kár, hogy addig még annyi és annyi felmérőt írnak, hogy nyekk......
Ja, akartam írni a fizika, kémia tantárgyakról, amik újak a hetedikben....de már nem most, majd legközelebb. Az biztos, hogy év végére elég penge leszek a hetedikes fizika, kémiából, sokkal jobban, mint valaha.....Bár így is vágtam, hogy vé egyenlő es per téééé.....
Jaaaaj, holnap péntek! A kedvenc napom. :)
