Fogadóóra - azaz a bejegyzés, amelyben igazán szimpatikus arcom villantom

Ma (12.12) délután fogadóórára voltam hivatalos Réka ovijába. Miután a Nevtanban már oda és vissza szét tesztelgették szegény Rékát, nagy izgalom nem előzte meg a találkát az óvónénikkel. Pont az ilyen élethelyzetekben szoktak érni meglepetések. Amikor hátradőlve sétálok be valahová, haláli nyugalomban. Ez most sem volt másképp, bár hogy így történt, ahhoz kellett némi jellemhiba tőlem.

Először, rövid bevezető után elemezték a Difer teszt eredményeit. Nem értettem a miértet, de nem végezték el a teljes tesztet, (ugyanazt, amit tavaly, plusz a nagycsoportban szokásos három terület tesztelését), áááá, dehogy! Pedig pont így lehetne látni a fejlődést évről évre, pont ez lenne a lényeg! 

Három tesztecskét oldott meg Réku. Az elsőként jött az írásmozgás koordináció.  Az röviden-tömören így néz ki és mindössze ebből áll (lásd alábbi kép). Cserébe marha szigorúan pontozzák. 4-5-ös csoportban eléjük raktak egy darab papírt. Frankó minőségű a kép, de talán a lényeg lejön azoknak, akik sas szeműek. Pontosan ugyanazt kell a vonalra, vonalak közé írni, mint ami meg van adva. Hajszálra. 

Réka meglepően jól teljesített a nevtanos teszten, ott is volt egy ilyen feladvány, emlékszem, mert olyan szépen sikerült neki, majdnem mintha én írtam volna. Ehhez képest az ovis egészen más szintet mutatott, nem is kapott rá "csak" 71%-ot. Részben, mert a kör tojás lett és még ha formájában csinosak is lettek a példák, többet átrajzolt valami rejtélyes okból. Befejező szintet ér el (már a haladó is iskolaérett eredmény). Hümmögtem és hammogtam.

Második feladatcsoport az "elemi számolási készség", ami elvileg Réka egyik erős oldala. Itt jószerével csak a hibákat sorolta fel Dóri óvónéni, valami fura hangsúllyal, amitől az idegszálaim egy picit vigyázzba vágták magukat. "Ezt sem tudta....meg azt sem tudta....". Úgy éreztem számonkérő a hangszíne, aztán elhessegettem ezt a gondolatot, mert ők úgy sem tanítanak, oktatnak semmit, mit kérne számon? 

A számolás 21-ig, számkörök átlépése (28, 29, mi jön utána?) ment neki, visszafelé számlálás nem ment neki (ezen eléggé csodálkoztam), műveletek pálcikákkal ment neki.Kivéve azt, amikor 20 pálcikát kellett 4 egyforma csomóba (!) halmozni. Rögtön mondtam, hogy ide is pipa, egészen biztos vagyok benne, hogy nem értette a feladatot, hogy csináljon ő csomót pálcikából? Nevtanos tapasztalat alapján imád minden pálcikás feladatot és igen jó is benne. A három számjegyű számsort sem tudta folytatni (546, 547, 548...mi a kövi szám? ), pedig ez sem nehézség neki középsős kora óta. 

Dóri néni megmutatta azt a feladatot is,  amelyben két epret egy üres négyzetet és három salátát kellett összeadni. A szemembe nézett és kijelentette, sajnos Réka nem tudta őket összeadni. Na itt már elnevettem magam, bocsánat, megkérdeztem, hogy ugye viccelnek, mert ezt még Zalán is meg tudja oldani. Óvónénik komoran pislogtak, hogy hááát pedig nem sikerült ez a feladat.

Innentől fogva kicsit vakargattam a fejem képletesen persze és le is mondtam arról, hogy ennek a Difer-nek reális eredménye lesz. Egyben el is szomorodtam, azt hittem a Difer-ről, hogy valami olyasmi, ami reálisan felméri az iskolaérettséget...

A legnehezebb területen teljesített talán Réka a legjobban, ez a tapasztalati következtetés. Az óvónéni megjegyezte, hogy a legelső példánál Réka egyáltalán nem figyelt, szóval a válasza "nem tudom" borítékolható volt. Azt nem egészen értem, hogy ha egy gyerkőc nyilvánvalóan nem figyel, minek tesztelni iskolaérettségre....Akárhogyis.... mivel a többi példát egy híján megoldotta és egészen nehéz feladatról van szó, az általam korrigált 90%-os eredmény nagyon jó.

Maga a feladat őszintén és magunk között szólva egy nagy baromság, az érdekesség kedvéért idézek a feladatsorból, sajnos a nehezéből, ami még egy felnőttnek sem egyszerű, nem találtam netes forrást a pontos példákat pedig elfelejtettem:

1) Ha vasárnap van, akkor nem kelek fel korán. Ha nem kelek fel korán, akkor jól kipihenem magam. Tehát ha vasárnap van, akkor?  .....(jól kipihenem magam)

A teszt értékelés zárásaként megkérdezte a Dóri óvónéni, hogy jól látja, csalódott vagyok???? Bőven iskolaérett Réka minden szinten.  Mire azt feleltem, hogy nem vagyok csalódott, csak tudom, hogy az eredmények nem pontosan adják vissza azt, amit Réka valójában tud. Tény, hogy jobbat vártam. Ezt ma is így látom, hogy volt időm elmélkedni pár napot. Erre elmagyarázták, hogy ez egy adott helyzetet tükröz, hogy akkor és ott Réka ennyit nyújtott. Annak ők is tudatában vannak, hogy okos, ügyes, blablabla, nem tudnak olyat kérdezni, amit ne tudna.....hát éppen aznap ilyen kedve volt. Egyébként pedig nem cél, nem elvárás egyik óvódástól sem a 100% eredmény, mert a  Difer 4-8 éveseket mér.

Megnyugtattam őket, hogy ne vegyék reklamálásnak a kommentárom, én megosztom velük a véleményem a teszttel kapcsolatban, mert részben azért ülünk ott. Végső soron, mégiscsak én vagyok tisztában Réka képességeivel. Olykor alábecsülöm, bizonyos tekintetben meg túlbecsülöm, de azért mostanra nagyjából tudom, hol vannak a határai, még ha azok folyamatosan bővülnek is. Tény kérdés, hogy mind az írásos, mind a matekos feladatsorban saját szintje alatt teljesített. Rékában simán ott van a 90% mindhárom területen. Vagy még több.

Szóval kiakadtak, hogy én elégedetlen voltam az eredménnyel. Ott és akkor én meg azt nem értettem, hogy mitől olyan elégedettek ők.  Nyilván attól, hogy a gyerök iskolaérett és pont, ez a lényeg. Az tanácsolták, hogy ne legyek ilyen maximalista, mert elveszem a kedvét majd Rékának a tanulástól. Ha nem is mondok semmit, ő tudni fogja, hogy kevés, amit teljesít és ezzel kvázi közép- vagy hosszútávon "kinyírom" a lányt. Értékelni kell mindig azt, amit produkál vagy tud. Hangsúlyozták, hogy ez a Difer egy nehéz teszt, 4-8 évesekre van szabva és hogy Réka átlagban 80% feletti eredményt produkált a 3 nagycsoportos feladatcsoportban , az tök jó és szuper. 

Nem értenek engem az óvónénik, amin nem csodálkoztam, mert Tibi sem értett rögtön. Én azt gondolom, hogy Rékától ez nem egy olyan eredmény, mely a tudását tükrözné. Ennyi a lényeg. Hogy én jobbat vártam, nem elég a 81%, az meg lehet az ő szemükben az én jellemhibám....nem nagyon zavar. Elégedett lettem volna vele, ha csupa olyan dologban hibázik, amit nem tud vagy korából adódóan messze nem is tudhat. De nem így volt. Nem nagy lényeg, játék a számokkal, amelyeket meglovagoltam. 

A végső konklúzió az volt, hogy Rékám iskolaérett. Itt beállt egy kis csönd, néztük egymást, mire rájöttem, hogy ezt ünnepélyes bejelentésnek vették. Hozzászólhatok, sőt kikérték a véleményem, hogy én mit gondolok, szeretném é, ha még egy évet maradna oviban. Gondolom, ugratnak. Hogy talán mégsem, azt onnan sejtem, hogy a 25-ből 9 gyereknek nem javasolták az iskolát. Jó részük 2013/2014 telén betölti a hat évet. Szerintem ez egy meglepő arány. Én egészen elhűltem rajta.

Hogy verset nem tanulnak, mondókákat nem ismernek, készségeket nem fejlesztenek én már nem is panaszoltam el nekik. Teljesen felesleges. Ezt azóta megbántam egyébként, mert ha a szülő nem jelez kifogást, akkor ugyan ki fog? Én már előre nézek, az iskola lebeg a szemeim előtt. Elfogadom az ovit, az óvónéniket olyannak amilyenek, így nagycsoportban. Ami nem megy, azt nem lehet erőltetni.

Itthon, az azóta eltelt 1 hét során rákérdeztem erre és arra a teszttel kapcsolatban. Réka válaszai:

"Hogyan adhatnék össze két epret meg három salátát????? Mi lesz abból??"

" Csomóba rakjam a pálcikákat? Arra nem lehet csomót kötni!"

Hát ennyit a Difer-ről. Ballagási ajándék részeként majd megkaphatom a kiscsoportban 200 ft-ért vásárolt füzetecskét, melyben az eredmények pihennek (pipák, vonalak és százalékok) és el lehet tenni emlékbe.