Néha meglepem még saját magamat is azzal, mi minden meg tud hatni. Például a John Lewis új karácsonyi reklámján (az a pingvines) könnyek szöktek a szemembe. Reméltem, hogy senki nem kukkant be az irodába, mielőtt "megszáradt" a szemem, mert ugyan mit mondtam volna. Talán hogy füst van vagy hogy hagymát pucolok? Esetleg belement valami a szemembe? Mindkettőbe? A laptop ásítozott előttem, semmi érzelmeket felkavaró iratkupac nem volt a környéken sem.
Ma délután az óvoda felé tartottam, amikor az egyik piros lámpánál megálltam. Körülöttem morajlott a négy óra utána csúcsforgalom. Akkor vetődött mögém egy kisfiú az apukájával (gondolom, hogy az volt.) Első hallásra úgy tűnt, hogy veszekednek. 10 évvel ezelőtt levontam volna a következtetést, hogy na ez a gyerek is a nevelés csődje, gratulálok, ahogy az beszélt az apjával....Azonban aztán, ahogy átértünk a zebrán, majd megtorpantunk rögtön egy másik piros lámpánál ez a párbeszéd zajlott le (vagy valami ilyesmi)
- Te vagy a hibás! - préselte ki a kisfiú magától a szavakat nagyon dühösen.
- ....
- TE VAGY A HIBÁS!
- Miért én?
- Mert beszélhettél volna vele.
- Dehát beszéltem.
- Nem igaz!
- .....
- Eljött volna.
- ....
- Csak hívnod kellett volna.
- Nem hiszem.
- Akkor is te vagy a hibás.
- De miért?
- Te vagy a hibás, mondom, hányszor mondjam még??
- Idefigyelj, fejezd ezt be!
- De az nem lehet, hogy nem jön el!
- ....
- Miért nem kérted, hogy jöjjön?
- ....
- Nem hiszem el....De miért nem?
- Nem tehetek róla, hogy anyád nem akar eljönni....Nem akar, nem érdekli. Fel tudod ezt fogni??
- De eljött volna, ha hívod! El kellett volna hogy jöjjön.... - itt ezen a ponton a kisfiú (Rékának valamivel idősebb, talán harmadikos lehet?) hangja olyan fájdalmassá vált vagy legalábbis én annak hallottam, hogy könnybe lábadt a szemem. Akár gáz, akár nem.
- De eljött volna, ha hívod! El kellett volna hogy jöjjön.... - itt ezen a ponton a kisfiú (Rékának valamivel idősebb, talán harmadikos lehet?) hangja olyan fájdalmassá vált vagy legalábbis én annak hallottam, hogy könnybe lábadt a szemem. Akár gáz, akár nem.
- Megígéred, hogy abbahagyod, ha.... - duruzsolta a férfi a kisfiúnak, de ezt már nem értettem, mert elkanyarodtak a négyemeletes házak közé és meg tovább masíroztam az ovi felé. Gondolatban meg kiáltottam egy jó nagyot, hogy hé, te, akárki is vagy, anyuka, ennek a kisfiúnak az anyukája. Menj el, akárhová is kell, hogy elmenj, ha még nem késő. mert a kisfiad nagyon számít rád, vár és szeret és fontos vagy neki! Úgy belekurjantottam volna a négy órás forgalomba, hátha meghallja az illetékes és boldog lesz ez a kisfiú.
Nahát ilyen dolgokon tudok meghatódni mostanság.
Kaptam viszont ma egy kör-email-t, Zalán ovis társainak a szüleitől, ami kevésbé hatott meg. Ebben tájékoztatnak, hogy Ani óvónéni "búcsúztatása" jövő szerdán lesz, fél öttől. És hogy szíveskedjek 1000 kemény magyar forintot beadni ajándékra. Nagyon füttyentettem volna, ha tudnék olyat csinálni. Apám, ha mindenki beadja (amit kétlek) potom 24 000 Ft gyűlik össze ajándékra. Egy év munkájának honorárására. Mert elfogadott egy felajánlott magasabb pozíciót. És akkor az még nem is szempont, hogy az én gyerekem szinte szellem a csoportban (legalábbis az óvó nőknek, hiszen nem szól hozzájuk)
Fogtam magam, visszaírtam nagyon óvatosan, amíg a gombócok főttek a levesbe, hogy nem túlzás ez egy kicsikét? Minden tiszteletem Anié, de azért csak viszonyításképpen: tavaly 1800 Ft-ot adtunk be Réka ballagása idején 3 óvónéni és 2 dadus ajándékára. El is játszottam a gondolattal, majd rögtön meg is ijedtem, hogy két év múlva vajon mennyi összegből fog kijönni 2 óvónő és egy dadus ajesze? Persze visszaírtak, hogy semmi nem kötelező, annyit adok, amennyit jónak látok. Lesz ajándék, fotókönyv, virág, 24 szál napraforgó (vajon igazi?), könnyek talán és a tény, hogy megint szegényebb lett az ovink egy klassz óvó nénivel. Szomorú dolog ez, igen szomorú....
Közben ma írtam a nevtannak időpontkérő levelet - hogy végrehajtsak egy újabb bravúros témaváltást. Mostanra a pszichológusunk bizonyosan megszült, tér és idő megszűnt a számára, hisz ott a pici babája....gondolom én, merthogy nem válaszol a leveleimre, melyben egy összegzést kérek tőle, afféle lezárást. Orrolok rá ezért egy picit, mert 1) nem lehet elfoglaltabb, mint én (bocs) 2) elég szép kis summát hagytunk ott a hónapokon át ahhoz, hogy most ne írja le nekem a drága szakvéleményét.
Postafordultával kaptam is választ a nevtanból, hogy 2-4 hét múlva kaphatunk kb. időpontot, nagyon le vannak terhelve a pszichológusok (izé, logopédus is jó lenne ám!! Mindkettő!) Ahogy a levelet emésztgettem az jutott eszembe, hogy te jó ég, nehogy az ovi pszichomókusát fogjuk ki, aki azóta a nevtanban dolgozik és két alkalom után nem tudott velünk mit kezdeni. Gondolkodtam, hogy visszaírok, xy-t NEM KÉRJÜK....Erre azonban még alszom egyet, azt hiszem.
