Nem tudtam aludni az éjjel hajnali egy és négy között. Forgolódtam, forgolódtam, de amikor full éberen meredek a sötét falakra, tudom, hogy reménytelen a visszaalvás. Elslattyogtam pisilni, ettem kekszet, ittam vizet. A tévében ment az a Matthew McConaughey féle film, amit végül nem tudtam végignézni, mert négykor éreztem, hogy ideje visszabújni az ágyikóba. Nem csoda, hogy aztán negyed hétkor képtelen voltam felkelni...
A gyerekek Tibivel loholtak az iskolába, mert az utolsó pillanatig itthon tököltek...és végül kifutottak az időből. Tegnap fogadóóra volt, hát mit mondjak, Zalán tanárai nem igazán ismerik a gyerekem, még úgy távolról sem, Rékáé pedig a hibákra helyezte a hangsúlyt, hogy művészlélek, szórakozott, szétszórt, játszik a padban, látványosan tud egyszerre több felé figyelni blablabla. A jó dolgokról valahogy nem esett szó, bár ez nem meglepi. Szerintem nem is megyek idén (ebben a tanévben) többet fogadóórára, ezekkel a tanárokkal nem sok értelme van. Ezzel nem feltétlenül bántani akarom őket, mert 50%-ban nem sok bajom van velük, csak mondom. Két órát rászántam a dologra, értelme nem igazán volt...
Még mindig nem tudom, hogy állok ajándékilag, pedig már nagyon az utolsó napokat éljük karácsony előtt. Tuti nincs meg minden, de ma még ezzel nem foglalkoztam. A gyerekeknek kevés az ajándék, más szempontból meg sok, úgyhogy nem engedtem az ösztöneimnek és már több ajeszt nem kapnak. Elég volt. Így is majd még a szobájukba biztosan kerülnek új holmik, amiket nem ingyen osztogatnak.
Ma átvittük az új fürdőszobabútort a leendő kéglibe, bekapcsoltuk a fűtést, aztán lekapcsoltuk, felmásztunk a padlásra és megállapítottuk, hogy Tibi leendő irodája ajtócserére szorul. Egy-két ujj befér a résen, ami télen nem vicces. Itt is burkolni kell majd és festeni, csak utána költözhet. Még ablakcseréről is dörmögött, amiről eddig nem volt szó, bár én céloztam rá...hát majd meglátjuk.
Dél tájban kértünk kalkulációt egy konyhabútorostól....megterveztük, hogy milyen legyen a konyhánk. Csodaszépre jött ki, bár szűkös a hely. Hát nekem már szép nagy konyhám soha nem lesz, de nagyobb bajom sose legyen! Kiderült, hogy 60 cm-rel elmértük a hosszabb falhosszt, úgyhogy a kalkulációból ki kell venni egy elemet és áttenni a túlsó falra. Vághatnánk ajtót is a szomszédos szoba felé és kreálhatnánk belőle egy étkezőt...de az borítaná a többi szoba funkcióját, úgyhogy marad a pici konyha. A hűtő a kamrába kerül és mellette talán elfér majd minden edényem. Az sem ártana, ha a konyha ajtó tíz centivel jobbra húzódna, illetve a konyha ablak 10 centivel magasabban kezdődne...Lesz dolgunk bőven. Én úgy saccolom, hogy az új cirkó rendszer ebben a fűtési szezonban már nem lesz kész, aztán max. meglepődöm. Mire találunk tervezőt és kivitelezőt, minden engedély meglesz + nyomáspróba, addigra verőfényes nyár lesz. :) De nem baj, ezt akartuk, erre vágytunk. Egy otthonra, ami egy hrsz-en van Tibi munkahelyével is.
Később csempét és járólapot néztünk a közeli szaküzletben, ahonnan csalódottan távoztunk. Egyelőre a Praktiker nyerésre áll. Délután nem tanultunk semmit már, ebben a két napban nem lesz számonkérés biztosan. Ma lefelelt a 4B József Attila Mamájából is, ez volt az utolsó. Ugyanakkor február 2 a félév vége, ami azt jelenti, hogy a január tele lesz számonkéréssel...jaj nekem! Illetve jaj nekik! Ám egyelőre a lényeg az, hogy két hét pihenő jön. Holnap lesz a fuvola karácsonyi koncert illetve vizsgaféle, mini fogadóórával. Remélem, Réka jól fog teljesíteni, hagy legyen sikerélménye. Igaz, többet gyakorolt olyan műveket, amik nem is voltak tananyagok, ám ennek csak örültem. Este pedig céges vacsi.
Ma felhívott a főnököm, hogy valami nem okés a készlettel, de hát így a távolból nem nagyon tudtam neki segíteni....
Reggel korán kelek, a karácsonyi vásárra gyártok szendvicseket Rékának. Zalán nem kért a szolgáltatásaimból, minden áron Réka LPS figuráit akarta elvinni, amit Réka hisztérikus hangos visítással vett tudomásul. Zalán pontosan tudja melyik gombot kell megnyomni Rékán. Alakul az ünnepi hangulat, de még nem az igazi.
