Kényszerszünet

Ugye írtam, hogy pár hete a laptopom winchester-e megadta magát egyik pillanatról a másikra és ezzel az örök(?) sötétségbe (egész pontosan magába) zárta a 2013-as év összes fotóját és videóját, amit csak szeptemberrel bezárólag készítettünk? Aki erre emlékszik, annak gratulálok, arra büszke vagyok és koszorús RékaZalánBlog olvasónak tudhatja magát. :) Szóval a lényeg, hogy a 1,5 éves winchester kinyiffant. 

Peregtek a hetek szépen egymás után, mígnem egy nap Tibi egy reggel megvilágosodott, hogy hohohohóóóó, érvényes garancia van erre a gépre. Még bő fél éven át. Telefonált is iziben Lenovo-éknak, hogy mit szólnának egy garanciális javításhoz avagy cseréhez? Rábólintottak, lehet róla szó. Innen már sejtettem a szomorú jövőt, laptopocskám megint külföldi útra készül, Lengyelországba, ahonnan származik. Anyaországába és egyben a legközelebbi szervizpontba. Jó, mi? Szóval hétfőn csönget majd érte a futár (hüpphüpphüppp....) és legalább hét hétig, de inkább 3 - színét sem fogom látni. Hát nem szomorú? 

Hála drága férjemnek nem maradok teljesen internet nélkül. Volt olyan cuki és meglepte a mindannyiónkat az ÉN egybe vont szülinapom, névnapom és a közös házassági évfordulónk alkalmával egy kis aprósággal. Azon viszont ki van zárva hogy én blogot pötyögjek, bár van az az elvonási tünet, ami erre rábírhat. Szóval, minden bizonnyal 3 héten belül az utolsó bejegyzésem ez a mostani. Vagy inkább az utolsó előtti. Tekintettel a november 10-i ünnepre....

Ma részt vettünk az első tehetséggondozó programon a nevtanban. A Fejlesztő néninek, nevezzük F.-nek akkora irodája van, hogy még egy ember nehézkesen fért volna be az ajtón, leülni pedig végképp nem tudott volna. Klausztrofóbiás gyerekek a programból kizárva. Váltottunk pár szót, aztán munkához láttak, én meg kicsüccsentem a folyosóra. Lehet, legközelebb megkérdezem, nem maradhatnék e mégis benn, szerintem Rékának jobb lenne, legalábbis amíg meg nem ismeri jobban F.-et...én meg meresztem a szemem, hogy mit tud vagy nem tud.

Ahogy helyet foglaltam a különböző okból várakozó szülők között, szétnéztem, hátha akad valami beszélgető partnerem....merthogy két ismerős (egyik Réka csoporttársának felmenője) is dekkolt ott....de NEM VOLT! Egyetlen anyuka olvasott, mindenki más (4-en) okostelefonjukat nyomogatták vagy táblagépet vettek elő. Fel sem néztek volna, csak ha mondjuk vulgárisan elböfögöm magam vagy esetleg hirtelen lefordulok a székről....Nem szörnyű ez? ?? Az anyukám még az a generáció volt, aki pl. a távolsági buszon ülve garantáltan végigbeszélgette az utat egy vadidegennel. Én egy fokkal másképp vagyok programozva, szóval akárkivel akárhol nem, de ha összezárnak pár anyukával, találtam volna közös témát. Mindegy. A polcokon egyetlen nem mese könyv virított, társaság hiányában azt lapozgattam. A Parlament történetéről szólt, egész elmerültem benne a végére. A foglalkozás 45 perces (függetlenül attól, hogy már megint elkéstünk....), ahogy ez lepergett, visszamehettem és megmutatták, mivel múlatták az időt jóleányom és F. 

Kreativkodtak, terményekből pillangót raktak ki, közben tanulgatták a magok neveit. Szezámmag, lenmag, korpa, sárgaborsó....Elég aprólékos munka volt, finommotorikára tök jó. Aztán különbségeket kerestek egy 6 képből álló lapon és logico-ztak is. Azt mondta F., hogy Réka nagyon csendes volt, alig beszélt (ezt sejtettem), de ügyes volt mindenben. Egy kiderült máris számára, hogy az irányokat tekintve nem atombiztos. Könnyű összezavarni. Az nem gond, melyik a bal keze, de hogy melyik irányba néz a kacsa, na az nem nagyon izgatta. Illetve a végére elfáradt. Szerintem mondjuk éppen a végére ébredt fel, neki ugyanis a reggel 8 óra még nagyon korán van. Este 9-kor lefektettem ugyan őket, de fél 11 volt, mire lekoppant a szeme.

Jövő héten folytatjuk. Elvileg 10 hetes a program, de egész tanévben tart, szóval 10 hét után "újratervezés". Még az is lehet, hogy "összevonják" Rékát egy másik kisfiúval, aki szintén F.-hez jár. Azt majd F. dönti el, hogy együtt ellennének e a gyerekek vagy jobb külön. Én a külön programnak jobban örülnék, de az összevonás ellen sincs kifogásom, két fő azt még eléggé mini csoportnak számít. :)

Közben úsztunk is a héten, Réka elkezdte tanulni a pillangó úszás kartempóját is. A gyors is egyre jobban megy neki, hogy a másik kettőről már ne is írjak. Van, hogy úgy érzem, lassan kinövi Gyurit....ugyanakkor a szakosztályhoz meg túl kicsi. Habár 6-7 éves csoport van, nem is egy. Egyelőre az a terv, hogy, iskoláig már nem váltunk Gyuriról szakosztályra. Anyagilag jóval kedvezőbb volna, de inkább ritkábban járunk Gyurihoz, de  csináljuk ezt és így. Ez jóval gyerekbarátabb, kötetlenebb és nem is kifejezetten edzés, csak úszó tanfolyam a szakosztály egyik hosszt a másik után rovó edzéséhez képest....

Az oviban tegnap megint felidegesítettem magam. Ugyanis nem elég, hogy az óvónénik nem szervezték meg az úszást (3 nagycsoportnak sikerült, a miénknek nem....), most kiderült, hogy színházbérletet sem vettek, pedig tavaly jártak Rékáék középsőben és nagyon élvezték. Miután verset sem tanulnak, csak nevetséges bölcsis mondókákat, dalokat is csak havonta egyszer jó esetben, iskolaelőkészítés ismeretlen fogalom, felmerül a kérdés, hogy mi a búbánatot csinálnak egész nap a gyerekmegőrzésen túl? Múltkor kissé élesen kérdezte anyukám, hogy hogy vihettem én el Rékát a nevtan-ba, mintha valami gond lenne vele. Hát EZÉRT vittem el! Sőt, kapaszkodjon meg, Zalánt is el fogom! 

Egész más Zalán helyzete a KISCSOPORT-ban. Folyton alkotnak valamit, folyamatos a gyűjtőmunka, mindig folyik valami projekt. Az óvónénikről csak pozitiv dolgok jutnak eszembe. Talán egy picit távolságtartóbbak, formálisabb a viszony szülő és óvónő között, de ezzel nincs gondom.  Délután mindig van egy pár kedves szavuk Zalánról, hogy mivel telt a nap, nem kell harapófogóval vallatni őket, hogy mi újság a gyerekemmel? Szóval mindig megnyugvással hagyom ott, hogy remek helye van. Oké, azt be kell vallani, hogy ha választhatna, akkor itthon maradna mindig. De hát nem is várnék mást. Ha viszont már oviban találja magát, él, mint Marci Hevesen. Állítólag van egy barátja, a Peti. Étvágya remek, ebéd után alszik, mint a bunda, akár fél 4-ig is. Amikor viszont megyek érte, repül a nyakamba, ölel és bújik egy ideig, ez is olyan finom és jóóó. Az én picurka, illatos fiacskám!

Hétvégén következik Réka névnapja. Ilyenkor menetrendszerűen mindig eszembe jut az első névnapja, még pocakban. Nem volt olyan régen, most pedig már ez a hetedik ilyen ünnep....Hhhhhhhh.....Ajándékba Geomag játékot kért, meg is vettem neki a 68 darabosat. Hogy ezt arany árban mérik, igen bosszantó! Kérdeztem tőle, hogy mit szeretne csinálni a névnapján. Rávágta, hogy semmit, maradjunk itthon! Ebből is látszik, hogy talán túl zsúfolt szegénykém heti "órarendje" (1) már most. Aztán eszébe jutott, hogy dehogy is, menjünk uszodábaaaaa! És Mekibe! És cukrászdába! Szóval meglódult a fantáziája. Érdeklődtem, hogy mit süssek neki a névnapjára. Következetesen két napja csak a mézeskalácsot emlegeti, szóval lehet, hogy holnap azt sütünk?? Pedig Dobos tortát terveztem, de persze az ünnepelt dönt. :)

Hát ennyi. Ha valami még eszembe jut addig, amíg a futár el nem rabolja tőlem a gépem, azt még leírom. 




(1) Heti órarend per pillanat:

hétfő: torna óra + Fitkid torna (16.15-17.00)
kedd: Úszás (16.30 - 17.30) - gyakorlatilag 18.30-ig pancsolnak
szerda: Úszás (17.00 - 18.00)
csütörtök: alvás időben lábboltozat erősítő torna vagy labdás torna
péntek: Nevtan. - (8.00 - 8.45)