2013. június 30., vasárnap

38.



A lelkem még picit Sümegen maradt.... Tegnap hazaérkeztünk a nyaralásból. Van bőven miről mesélnem, eseményekben és balszerencsében gazdag héten vagyunk túl, később jövök részletekkel (szerintem éjjel, ha mindenki alszik). A szülinapom is Sümegen töltöttük, este készítettünk néhány családi fotót. Ha a képekre nézek (nem azokra, melyiken másfél mázsásnak nézek ki és leég a képemről a bőr, hogy milyen hurkás a hasam....) őszintén mondhatom, boldog vagyok. Jó ez a 38, még ha kevesebb már sosem lesz. 




2013. június 23., vasárnap

Zalánság, Rékaság



Jellemző nálunk, hogy az este fürdéskor sok mindent csinálnak a gyerkőcök a vízben, de legkevésbé tisztálkodnak. X idő után elunom a dolgot és mindkettőjüket lecsutakolom, ez az általános forgatókönyv, de előtte változó lelkesedéssel, méreggel vagy beletörődő könyörgéssel nógatom őket, hogy "a füled mögött is", "pocakod is" ésatöbbi. Egyik este kifakadok:
- Zalán, már mióta vízben vagy, de még az arcod sem mostad meg. - Zalán rám néz, mintha ufó lennék, teljes értetlenséggel, nagy kerek szemekkel. Látom, némileg kizökkent a szerepjátékosdiból.
- De anya, én egy parti sellő vagyok....
Vagy úgy!

***

Ed. óvónéni az utolsó napon már a leendő csoportjával tölti a napot, nem Rékáékkal. Ezt kommentálva Réka így sóhajt fel.
- Végre megszabadultunk az állandó kiabálásaitól....

Az igazság része, hogy első hallásra sajnálkozott, de szerintem csak mert kicsit olyan, mint én, minden változás ellen berzenkedik.

***

Réka eltűnődik:
- Az anyukák sokkal jobbak, mint az apukák....
- Ezt nem értem, hogyhogy? - hökkenek meg.
- Hát ....az anyukák tudnak főzni, finomakat sütni és nem dolgoznak állandóan.

***

Zalán az új parfümömet szagolgatja.
- Miért van virágillata? A kertben nőtt?

***

Zalánt azzal biztatom pocakja megtömésére ebéd alkalmával, hogy utána bármelyik és bármennyi mesét elolvasok neki. Határ a csillagos ég. Csak egyen végre jó étvággyal! - Zalán gondolkodik egy kicsit, majd így szól:
- ....Én bizony ma nem kérek mesét! 

***

Reggeli közben Réka:
- Vízforró a piritós....
Tűzforró után szabadon.

***

Egy klasszikus kérdéskör, nálunk is elhangzott immár Réka szájából:
- Anya, amikor kicsi voltál, még szekereken közlekedtetek?

***

A laptopon klimpírozok, amikor Réka egyszer megszólal a hátam mögött, mégpedig mostanában egyik kedvenc szófordulatával:
- Anya, mondtam már?
- Hm?
- Gyönyörű vagy...
Megállt a kezem gépelés közben. Hogy ez hogy jutott eszébe????

***

Réka kekszet morzsol puszta passzióból a kanapén ücsörögve. Mivel szorosan mellette ülök, gyorsan elszörnyedek az aláhulló morzsafüggönyön.
- Rékám, jó lesz az nekünk, ha szétmorzsolod a kekszet? Jönnek majd a hangyák... - és a többi és a többi. Fel sem néz, így válaszol nagy lezseren:
- ....Feltalálták a porszívót, nem? 
Ment is érte a gardróbba két másodpercen belül és maga feltakarította a sok morzsát, hogy legközelebb ne legyen ilyesmihez kedve.

***

Arról beszélgetünk, hogy mi legyen majd Zalán jele az oviban. Rékának van egy ötlete:
Zalán jele legyen....Szaturnusz!!!....
Napocska lett, végülis csillagászat-csillagászat.
Utólag kiderült, hogy autót szeretett volna jelének Zalánom, kár, hogy szülői értekezlet előtt ezt nem lehetett kiszedni belőle. Egyébként meg mindegy. Három anyuka is versengett autóért. Kettő pedig a pillangóért. Valamennyien elég elszántak voltak, nekem meg nem volt kedvem lesüllyedni a szintjükre és jelek mellett érvelni kardoskodni.

***

A vakáció egyik első közös reggelijét üljük. Mivel valamennyien megkívánjuk, a reggeli megkoronázásaképpen sárgadinnyét is falatozunk. Ahogy asztalt bontunk, Réka felsóhajt.
- Ez a reggeli felejthetetlen volt....

***

Kifelé tartunk a kapun, amikor szomszéd Marika nénivel találkozunk. Aki a szomszédunk, G. néni barátnője, ahogyan a nem régen elhunyt Katika is az volt.  Kölcsönösen üdvözöljük egymást, becsukódik a kapu, teszünk pár métert balra, amikor Réka megtorpan.
- Anya, nem ez halt meg??????
- Psssssszt, halkabbaaaaan!

***

A békés együttjátszást hirtelen ordítozás töri meg a fürdőkádban. Hallom ahogy Réka azt kiáltja:
- Engedd már el a poharam, még soha nem ittam korpás eperlééééét!

***

Apa hazaér, fullasztó a meleg, beszélgetünk, térülünk-fordunuk, egyszer csak eszembe jut:
- Vettem sört!
- Hurrá! Nekünk? - kiáltja Zalán a fürdőkádból.

***

Párbeszéd Rékával.

- Anya, fáj a hasam.
- Nem vagy éhes? 
- Nem...
- Nem kell kakálnod?
- Nem...
- Nagyon fáj?
- Nem....
Több ötletem nincs, viszont akad még egy észrevételem:
Vedd ki a kezed az orrodból!
- Gondolod, hogy az használ? 

***

Réka ül elmélyülten Zalán egykori pihenőszékében. Azt morogja az orra alatt alig hallhatóan:
- ....Az utolsó banán puszadék is látszik a körmeim alatt....
(Lásd UPC reklám)

***

Réka kuncog.
- Anya, tudod hogy neveztem el a hörcsögömet?
- Nem.
- Hehe...Ed.-nek...
Az ex óvónéni. Mindig felkapom a fejem, ha a nevén szólítja hörcsögét....

***



Réka 5,5

Megkésve, de nem felejtve az 5,5 éves megemlékezés Rékáról :)



- Réka, Réci, Réku, Récike, Réki...sok minden elhagyja a szánkat, ha hozzá szólunk
- A minap kérte, hogy hívjuk újra Popinak, mint kisbaba korában.
- Haját általában copfban hordja. Csatok menők
- Tud 16-os bringán bicajozni. Most már az elindulás és kanyarodás sem gond
- 10 alatt ügyesen összead (olykor használja az ujjait)
- Továbbra sem felejtett el rajzolni
- összead 10-ig bármit, sőt....
- memory-ban szinte mindig megver. Nem nagy csoda...
- ha nagyon akarja, leír bármit (de ritkán akar ilyet) 
- Filly póni mániás
- a pasik még nem érdeklik. Az 5-6 évesek sem. Egyáltalán.
- meserajongó,felülmúlhatatlanul
- Idén először jó étvággyal falta az epret, cseresznyét, sárgadinnyét, aminek nagyon örülök. Már nem kizárólag alma-banán evő.
- megteríti az asztalt (nem úgy, ahogy kell, hanem ahogy Marika terít az oviban.)
- még mindig anyuka akar lenni, ha felnő
- legjobb barátnője a Kata. És Kíra és Kamilla és olykor Emese
- sokszor megvárja, hogy ordibáljak vele, addig folytatja, amit - számomra irritálóan -csinál.
- Eddig 5 félévet töltött el oviban. Még 2 van hátra.
- Éppen rászokóban van arra, hogy elpakoljon maga után mindig. Itthon is.
- Igényli és elvárja a folyamatos elismerést és dicséretet. 
- meglepő "beszólásai" vannak. Bár ha belegondolok, ez 2,5 éves kora óta így van.
- anyás (és ez olyan jó!)
- szeret szerepelni, verset, mesét mondani. Sőt, újabban vicceket mesél. Majd mutatok videót. :)
- Fésülködni nem szokott. Én fésülök a selyemhaját.
- Jól elvannak Zalánnal. Szeretik egymást. Legalábbis még a vérre menő csatározások ideje nem jött el.
- Nem várja a sulit, mert a teljes csoport nem ugyanabba a suliba és osztályba megy tovább. És az óvónéni sem vedlik át tanítónénivé. 
- Jövő ilyenkor a tanszerek összeállításán és az iskolatáska beszerzésén fogok agyallni.
Merthogy 2014 szeptemberében elsős lesz. Hhhhhhhh....
- gyakran hallok egész mondatokat, kifejezéseket tőle, amiket tőlem tanult. ("Az Isten áldjon meg, menjünk már!")
- Amikor Katát utánozza, azzal gyorsan felküld a falra. 
- egy hatalmas stóc rajzot hoztam haza az oviból (középsős alkotások)
- Ha rajzol, tündéreket rajzol, királykisasszonyt, palotát, kertet. Ha fest, virágokat, pillangókat, kék eget
- Reggelire legszívesebben semmit sem enne, esetleg egy kis kakaót vagy müzlit. Tízórai már más káposzta.
- Tiszavirág híd rajongó 
- ha válsághelyzet van a mesében (tv vagy dvd), még mindig kiszalad a szobából és szinte a konyhából kukucskál be, hogy mi a helyzet. Vicces nézni.
- Nagyon érdekli, így szívesen ellenőrzi Zalán kakáját. Fura gusztusa van.
- Szereti a Magyar Népmeséket, ahogy Gryllus zenéjét is
- Ha csak lehet, szupinált cipőt hord
- Nem feltétlenül hord bugyit, szúrópróbaszerű ellenőzése eme ruhadarabnak javallt
- Köszön! 
- Csak az óvodában alszik ebéd után
- Képes extrém pozícióban elaludni. Pl. saját ágya mellett állva.
- Este 10 előtt nem emlékszem, mikor szunnyadt el utoljára
- Imádja a jégkrémet, a ragulevest, a gyrost, palacsintát, bolognait, pörköltöt, tokányt tésztával, nokedlivel, pizzát....egész mindenevő lett.
- Savanyú uborka rajongó
- Szívesen alszik házon kívül (I.-éknál)
- Nem eszi meg továbbra sem a paradicsomot és paprikát nyersen, a gombát semmiben, a tojássalátát, a vagdalthúskrémet (pfúj...ovis kaja)
- Túrja az orrát - ez egy rossz szokás
- Viszont amit kiszed, nem eszi meg - és ez jó! Értékelem.
- Mindig velem alszik el.
- Hisztis, jaj nagyon tud toporzékolni, főleg, ha fáradt
- Több ruhája van, mint nekem
- Nem tudom elképzelni, hogy mostanában kiessen egyetlen foga is. Valahogy még nincs itt az ideje a fogváltásnak. 20 foga van hiánytalanul, apró kis gyöngyszemek
- Imádja a bizsut, ékszereket, sminkholmikat, táskákat
- Még nem tud úszni, de talán ez heteken belül változhat
- Babakacaját még megőrizte
- Szereti a "Mia és én" mesét
- Mindig vevő a bolondozásra, szeret közösségben lenni
- Egyre jobban hasonlít rám
- Békát, bodobácsot simán megfogja
- Örömmel kerget pillangót a játszótéren
- Nem lehet megállni mosolygás nélkül, ahogy magyaráz. Nekem nem szokott sikerülni
- Okos, ügyes lány, büszke vagyok rá nagyon
- Olykor PunciMancinak hívom
- Hason alszik, maga mellé oldalt felhúzza a térdeit....Hihetetlen, hogy így kényelmes neki, de még mindig az
-  Vízi csibe, imád pancsolni, kádban, medencében egyre megy
- Ha megkérdik, hány éves, nevetve azt mondja: Hat!
- Olykor emlékeztetnem kell magam, hogy túl sokat várok el tőle. Hogy ne legyen túl magas a mérce. Hogy értékeljem, amit tud, ne azt nézzem, amit nem. Hogy ő még csak 5 éves. Mindjárt hat....



Pont 5 éve 


                                                   ...és 5,5 évesen

2013. június 20., csütörtök

Pitypang híradó



Ahogy az igazgatónő belevágott az Általános Tudnivalókba, azt hittem, lefordulok a székről. A konferencia teremben voltunk, az emeleten. Annyira nagyon meleg volt, hogy csak a kis palack jeges vizembe tudtam kapaszkodni és pár soványka papírlappal legyeztem magam. És reménykedtem, hogy nem fogok padlót, még mielőtt kiderül, melyik csoportba kerül az én kisebbikem. 

Szerencsére az igazgatónőnek is melege volt (kinek nem?), mert rövidre fogta. Illetve a lényegre tért. Éééééés Zalán ősztől nem a Süni, sem a Nyuszi, de nem is a Napsugár csoport tagja lesz. Hanem a Napraforgóóóóóóé! Ani óvónéni és Csilla néni szárnyai alá kerül, pont ahogy szerettem volna. Ó, jeeee....Örülök nagyon. Illetve....ültem vagy másfél órát Zalán leendő csoportszobájában és csak nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy az én icipici kisfiam ősztől IDE fog járni. Nélkülem? Hogylehetaz? Nem akarom. Vagyis....De....Vagyis...Hát na. Egész más "elengedni" Ketteskét, mint Rékát volt, annyi szent.

Természetesen a szülői gárdából senkit sem ismertem, de persze fogok, idő kérdése. 

Röviden:

Csoportlétszám: 26 fő (egyelőre, ez még nőhet)
Koruk: 3+ (azaz elvileg 3 évet lesznek oviban, de majmeglássuk....Én 4-gyel számolok.)
Dadus néni: Margó néni
Csoportszoba: Rékáék alatt, azaz Fsz. 1.
Zalán jele: NAPOCSKA

Ezen egész sokat gondolkodtam, meglepett, hogy viszonylag széles választékom volt szabad jelekből. Ha lányom lenne, könnyedén tudtam volna választani mondjuk a katica és a tulipán közül....De fiam van, fiús jelekből pedig egész sovány volt a kínálat. Foglalt volt a hajó, több autó, labda, nemtoménmi. Végül a Nap mellett döntöttem, bár csábító volt a perec is....Hát Zalán nem volt elragadtatva a jelétől, de eszi, nem eszi, nem kap mást. 

Szóval minden biztató és minden szép. Érzem, hogy jó lesz ez. Igaz, eddig három "nyitó" szülőin vettem részt, és mindig ugyanezt gondoltam. Remélem, ezúttal tényleg az lesz, Zalán jól fogja magát érezni a Napraforgóban és boldog gyerkőc lesz...




2013. június 19., szerda

Kínlódunk és nyüszítek


Nagyon. Tököm kivan. Nagyon nem bírom a meleget, így ez a jelenlegi klíma most igazi szenvedés nekem. :( Viszont jó ürügy, hogy a szokásosnál jóval több sör (sima, alk.mentes és citromos) sorakozzon a hűtőben, nem főzök, csak villám étkeket és fagyizunk, amennyi belénk fér. A gyerekek anyaszült meztelen szaladgálnak a lakásban és legalább kétszer fürdenek egy nap. Ők jól bírják, szerencsére. Tegnap este fél 7 körül indultunk el a játszótérre és 9 előtt nem sokkal értünk haza. De csak mert a szúnyogok támadtak. 

Vittünk egy üveg csapvizet, A.-ék is legalább ugyanennyit és "dagonyát" játszottak a gyerekek. Néhány másodpercen belül hasonlatosan néztek ki a sárbírkózókra. Mert naná, hogy dobálták és fröcskölték is a mocsaras homokot. Kerültem a többi anyuka, apuka tekintetét. Megszületett K. kisbabája 2 hete, tegnap este le is hozta a nagyon menő , kisebb vagyont érő babakocsijában. A gyerekek meg szerették volna nézni a babát, mire K. nevetve hessegette el A. kislányát:
- Menj innen, piszkos vagy! - nem hibáztattam nagyon. 

Az erkélyen villámgyorsan megszáradnak a ruhák, ami most nem annyira jó, mert vasalni viszont neeeem akarooooook....Toaletten trónolni is kész tortúra, jelenleg az a lakás legmelegebb helyisége. Talán illene rá kitenni a szauna feliratot. De szaunázni is utálok, szóval mindegy.

Egy idevágó és roppant fontos hír: Zalán tud számolni visszafelé tíztől nulláig. Hát nem ügyi? Főleg, hogy véletlenül derült ki (rakétakilövés....), nem "idomítottuk" eféle tudásra. 

Holnap délután szülői értekezlet....Egy nagy flaska jeges ásványvízzel ülök be, az biztos. Nem lenne szép látvány, ha lefordulna Anyuka a székről....

2013. június 17., hétfő

Pontokba szedve



1)  Pénteken Tibi hajnaltól hajnalig dolgozott, szombaton csak este fél 10-ig. Ahogy hazaért, átadhattam magam a mini idegösszeroppanásomnak. 
2) Mi is a neve annak homeos idegnyugtató cuccnak???? Amit 3+ gyerekeseknek szoktak ajánlani? Rám férne.
3) Két napon át hol Réka nyávogott és hisztizett, hol Zalán. Vagy ha egyik sem, akkor éppen nem fogadtak szót és levegőnek néztek. 
4) Szombat este úgy ordítottam Rékával a fürdőkádban, mint a sakál.
5) Már nem emlékszem, mi volt a probléma.
6) Vasárnap pancsolni mentünk Martfűre, nagyon szuperjó volt. Úszógumit leszámítva. Azt, ami tartósan rajtam van.
6.5) Előtte reggel úgy megvágtam magam borotvával bokatájékon, hogy a) káromkodtam egy igen cirkalmasat, mire összeszaladtak a gyerekek b) alig tudtam elállítani a vérzést. 
7) Még mindig nem tudni, ki lesz Zalán óvónénije. Az informátoraim fele hallgat, a másik fele meg Angliába emigrált múlt héten. (E. és J.) 
8) Hosszú idők után először rendeltem magamnak 4 db könyvet. Alig várom, hogy megérkezzenek és rájuk vessem magam. Az illatuk máris az orromban van. 
9) Azt nem tudom, mikor fogom őket olvasni, mert ugye az ebéd utáni alvásidő megszűnt (legalábbis részben), este pedig a gyerekekkel térünk nyugovóra, de kitalálom.
10) Július 1-én kezdődik az úszótanfolyam Rékának. Nagyjából kigondoltam a logisztikát, de még Tibivel nem osztottam meg semmi ilyen tervet, szóval...
11) Martfűn, a fürdőben egy alkalommal nem kaptam el Zalánt, amikor a vízbe vetette magát. Valahogy elvétettem a ritmust. Erre ma reggel azzal keltett nagy bús képpel, hogy én beledobtam a vízbe a strandon....
Ősszel vár minket az ovi pszichológus (ha a dadogása nem szűnik meg). Lesz mit kianalizálni a csajszinak. 
12) A gyerekek bejelentették, hogy nem tudnak tovább várni, holnap indulnak nyaralni. :) Vonattal mennek, annyit elárultak és viszik az összes Filly pónit. 
13) Nem is írtam, Zalán végül kerek egy hétig fosott. Ilyet....én még nem láttam.
14) Evett, ivott, evett, ivott, aktív volt, csak éppen...fosott. Olykor óramű pontossággal fél óránként. Végül hatodik napon (vagy a hetediken?) megkönnyebbülhettem, mert visszatért (jóindulattal) a "kolbászos" kakaállag. 
15) Azóta Zalán hízókúrán van.
16) Az igaz, hogy nem fogyott semmit a mérleg szerint. Az én aggódó szemem viszont szinte áttetszőnek látja....Vannak csontjai, amiket nem szeretek látni. Lesek minden falatot, ami lemegy a torkán. Nincs kecmec.
17) Ma beköszöntött a kánikula, hurrá, hajrá, de úúútálom! Remélem, nem lesz tartós.
18) Kitaláltam, hogy varrógépet veszek és megtanulok varrni. Nem szupi ötlet?
19) Egyszerre érik a meggy és a cseresznyeeeee! Jeeeeee!
20) A fagyigépet (Delonghi) ideje lenne megint beüzemelni. Tekintettel tavaly nyári számos kudarc élményre, ami fagyi terén ért (konkrétan: fogyasztható fagyit nem sikerült előállítani) picit aggódom....
21) Megyek, lefekszem. Előtte hálaimát rebegek a légkondi feltalálójának, akinek jóvoltából ma éjjel aludni is tudok. Jó éjt!




2013. június 14., péntek

1. nap



A vakációt egy maratoni (nekem annak tűnt) játszóterezéssel nyitottuk tegnap. A nem túl kedvező időjárás miatt Zalán már nagyon ki volt éhezve egy kis homokozásra (hinta itthon is van), csúszdázásra stb. Réka sem bánta, főleg, hogy hamarosan csatlakozott hozzánk Kata barátnője (Emese nélkül természetesen). 

Nekem nem volt fényes a kedvem. Egész úton hazafelé (játszótérre) azon gondolkodám, hogyan jutottam el odáig, hogy immár E. óvónénit is legalább annyira nem szeretem, mint Ed.-et....És hogy miért van ez? Miért van ennyi gond az ovival? Miért pont ez az én keresztem? 

Tény, hogy amióta ovis a lányom, rengeteget tanultam az emberekről. Többet, mint szinte egész életemben. Ez egy nagyon komoly és jó lecke, amiért hálás vagyok így önmagában. Habár....lehetett volna úgy kavarni odafenn a kártyákat, hogy legalább második nekifutásra normális óvónőket fogunk ki. Nem magam miatt, Réka miatt. Nem sikerült. Hogy mi romlott meg, miért mentek félre a dolgok, nem tudom. 

Olyan alapvető problémák vannak, elmagyarázhatatlan hiányosságok, hogy én megoldást nem látok. Most magyarázzam el az óvónéninek, hogy ha ordibál Rékával, attól az nem alszik el hamarabb? Vagy üljünk le Marikával, hogy a gyerekek nem visszaeső bűnözők, nem kell velük úgy beszélni és bánni. 2 éve van a nyugdíjig. Úgysem értenék, miről beszélek. Hogy vezessem elő az óvónőknek, hogy azt szeretném, ha sokkal többet foglalkoznának a gyerekekkel. Ha felkészítenék őket az oskolára. Ha tanítanának nekik verseket, meséket. Nem csak az évzáróra vagy karácsonyra, hanem alapból is. Ha szeretnék őket, mert azt érdemlik. Tudom, hogy nem könnyű 26 gyerekkel, nekem olykor elég kettő, hogy felmenjen a vérnyomásom, ha de már óvónőségre adták a fejüket, mindez a minimum amit elvárok tőlük. Már lemondtam az extrákról, nem tegnap.

Beszéltem facebook-on keresztül B. anyukájával, aki az évzárón jelentette be, hogy ovit váltanak, nagycsoportra máshová viszi a kisfiát. Én megdöbbentem, más reakciója akármi is volt. R. (az anyuka)-ék elköltöznek, de megsúgta, hogy elege van, hogy reggelente gyomorideggel nyit a gyerek az oviban, ahogy ő is...és hogy ez az egy- két óvónő dadus trió NAGYON negatív, elég volt belőlük is. 

Tegnap úgy köszöntünk el E. óvónénitől, hogy szinte sehogy. Megközelítettük kéz a kézben Rékával, míg ő D. anyukával beszélgetett. Mondatába ágyazva felénk szórt egy "sziasztok"-ot, aztán mondta tovább a magáét. Hát így. Rosszul esett, de odébb sétáltunk, hazajöttünk. Ha belegondolok, február óta tőle érdemben semmit nem hallottam Rékáról. Ha kérdezek, persze minden oké, minden fajin. De hogy mi minden, azt már nehezen tudná kifejteni. 

Na szóval nem volt fényes ez a tegnapi nap. Régi ismerősömmel is összefutottam a játszótéren, akivel annak idején együtt jártunk terhesgondozódni. Hajam égnek állt, olyasmiket mondott. Vannak emberek, normálisnak tűnő, átlagosan értelmes emberek, akik ha (saját)gyerek téma jön szóba, teljesen meglepő dolgokat tudnak kiejteni a szájukon. Akkorákat tudok csalódni emberekben újra és újra, hihetetlen. 

Na és hogy totál jól sikerüljön a napom, este a kanapéra hajítottam a tévé távirányítóját (a szobán keresztül, úgy kell elképzelni). Elvileg lett volna nagyjából egy méter Réka fejétől, de persze leánykám ugrott egyet PONT AKKOR és ebből nulla centiméter lett. Úgy eltalálta a távirányító a bal szeme fölött, hogy pillanatok alatt bedagadt neki a homloka. Hát bőgni lett volna kedvem! Mondtam Tibinek, hogy hozza be a fagyasztott kelbimbót a fagyóból, de erre Réka még hangosabban zokogott, mint annak előtte, úgyhogy hideg kanál homlokra szorításán túl nem tettünk semmit. 

De hogy a jóra is koncentráljak, hamarosan, belátható időn belül indulunk nyaralni és júliusba Rékát úszótanfolyamra is beírattam a Tiszaligetbe. Még fogalmam sincs, hogy fogjuk kilogisztikázni ezt Tibivel, de nem is érdekel, 2-3 hetet megoldunk valahogy. Valahogy azt érzem, hamarabb menni fog neki, mint az anyukájának, akinek 30 év kevés volt az úszás elsajátításához.


2013. június 13., csütörtök

Utolsó nap a középső csoportban

Ez is eljött...... Egyébként ideje volt. A héten lezseren 9-re jártunk oviba, ami ugyan még okés, de alapjáraton fél 9 a célidőpont. Reggelente alig lehet életet verni a gyerekekbe, olyan álmosak és nyűgösek. Holnaptól aludhatnak délig, legalább nyolcig. 

Régen volt szeptember vagy tegnap volt, nem tudom eldönteni. Sűrű év volt. És számomra még nehezebb jön, nagycsoportos lesz Réka, iskolát kell választani, júúúj...De még nem tartunk ott, itt a nyár, a meleg, a vakáció, a nyaralás időszaka, Éljen hát a jelen és a nyári szünet!


Első nap szeptemberben....


És az utolsó júniusban (ma) 


Ugyanazt a szerkót már nem tudtam rájuk adni, mert mindet kinőtték.









Sportnap Pitypangéknál



Nagyon nyűgösen indultam erre az idei sportnapra. Még oda sem értünk kéz a kézben Zalánnal, máris egyfolytában vissza akartam fordulni. Tűzött a nap, tudtam, hogy az elkövetkezendő 3-4 óra arról fog szólni, hogy keresem az ovi udvarán szétszóródó gyerekeimet, enyhe tömeg, neeem az én világom. Mint általában egyik többszázfős rendezvény sem, ahová egyedül megyek a gyerekekkel.

A program a Pelikán egyesület (fitness) bemutatójával kezdődött. Az első sorban ácsorogtam, gondolván arra, hogy majd videóra veszem Rékáék kis műsorát is, amit a 3 középső csoport ad elő. Zalán viszont nem bírta a kitartóan égető napot, még akkor sem, ha a kezemben fogtam, így hát engedtem a nyomásnak és elsétáltunk az árnyékba homokozni, hintázni. Le is maradtam mindenről, kivéve Rékáék műsoráról, amire könyörtelenül odarángattam a "színpadhoz" Zalánt is. Ügyesek voltak Manók, Katicák, Nyuszik egyaránt, legyezővel táncoltak zenére. Ahogy láttam, Réka nem is igen figyelte az óvónénit, mit mikor kell mívelni, ment ez magától is. Mivel csak a második-harmadik sorban jutott nekünk hely és Zalán is a kezemben volt, így felvételt nem tudtam készíteni. Néztem hát csak, ittam magamba Réka látványát, ahogy vigyorog, sugárzik a kis arca az örömtől....velem ellentétben, úgy látom, imád szerepelni. Még egy kicsit túl is pörög. 

Ahogy minden korcsoport eljárta a magáét, lényegében kezdődött a sportnap. Téma: 7 próba. Minden gyerkőc kapott egy kis korongot, amire össze kellett gyűjteni 7 nyomdapecsétet a próbák során. Itt volt az tavaly, hogy leragadtunk egyetlen feladatnál, Réka E. óvónéni szoknyája mellől el nem mozdult volna. Ott ücsörögtünk vagy 3 órán keresztül egyhelyben és pont egy darab pecsétet gyűjtöttünk össze. Node az tavaly volt, idén arra kaptam  fel a fejem, miután aznap tizedjére elvesztettem és megtaláltam a kódorgó Zalánt, hogy Réka már túl is van az első próbán. Pedig éppen a merengőt játszottam, mert rájöttem, idén E. és Ed.  egyik próbánál sem lesz ott, a csocsóasztal mellett állomásoztak. Nem lesz egy árva pöcsétünk sem? Dehonnem!

Tanulhattam Rékától, mert míg én azon morogtam, hogy Tibi megint nincs itt és szóba sem jött, hogy legalább a vége felé beesik, míg más apukák bezzeg....mások bezzeg nagyszülőstül....én meg megint egyedül  blablabla.....Azon nyavalyogtam, hogy mindenhol marha hosszúak a sorok és éget a nap,  blablabla....Réka ügyesen beállt a sorba, hogy tegye, amit kell (célbadobós). Kijózanodtam nagyjából és finoman szégyenkezve csatlakoztam hozzá. Hogy hasznára legyek, törölgettem a kezét és söpörtem le róla a kristálycukor szemcséket. Mert sorban állás közben is és két próba között is, sűrűn tankolt kürtős kalácsból, ami nagyon finom volt. Sajnos frankón nem illett a diétámba, úgyhogy csak lopva ettem belőle, hátha a pocakom, a hájas észre sem veszi...Összesen 4 próbát felvettem videjóra, de Réka szuper ügyesen összegyűjtötte mind a hét pecsétet!!!! És olyan ügyes volt, mindenhol gyorsan végzett. Na persze, már hatalmas középsősről van szó, majdnem nagycsoportosról.  

Este fél nyolcra értünk haza, miután ötvenszer elvesztettem és megtaláltam Zalánovicsot és ebbe jelentősen belefáradtam. Ezzel egyidőben Réka begyűjtötte a próba kiállóinak járó lufi állatkát. Fél órát álltam érte sorba. Mit mondjak, kellőképpen kellemesen elfáradtunk valamennyien. 

UI. Próbák során figyeltem a szóba jöhető óvónéniket Zalán számára. Ani és Kata óvónénit. Mindketten nagyon kedvesen voltak, de főleg Ani. Bárcsak!....Holnap nevelés nélküli munkanap (vagy hogy hívják, amikor csak az óvónéniknek van ovi?), hátha kiszivárog valami....

2013. június 12., szerda

Az évzáró






Mint minden műsort, ezt is nagy titkolózás előzte meg. Réka el nem árulta volna, hogy mi lesz a szerepe az előadásban és a ruháról sem lehetett tudni semmit. Illetve annyit, hogy vagy piros lesz vagy fehér. Hogy párta is lesz a fejükön, egészen véletlenül tudtam.

Aranyosak voltak, helyesek, ügyesek, rengeteget nőttek és okosodtak tavaly óta valamennyien. Idén először videóra tudtam venni az egész műsort. Ami megmentett az agyvérzéstől. Tiborom ugyanis természetesen elkésett, akkor toppant be, amikor az utolsó másodpercek peregtek a pünkösdi vigadalomból. Néhány fotót készített azért utólag, az "öltözőben", aminek nagyon örülök, mert igen jól sikerültek. A műsor szőröstül-bőröstül együtt 12 perc volt, vagyis elég kurtácska, de ezen nem rágódtam sokat, örültem annak, ami volt.

Ed. óvónéni közvetlenül a műsor után bejelentette, hogy jövőre ő már nem lesz óvónénije a Manó csoportosoknak. Kérte a szülőket, hogy nyugodjunk ebbe bele, a dolog végleges. Hát nem készültem tiltakozásul éhség sztrájkra az ovi kapuja előtt, bár rám férne, szó se' róla....Indultak gyengécske próbálkozások a pénzgyűjtésre, talán összedobnak a szülők egy orchideára valót, nem vártam meg, mire jutnak. Tibit kergettem, hogy fotózzon minél többet, mentse a menthetőt. A kedvünkért Rékára vissza adták a már lehajított mellényt és kötényt, amiért hálás voltam a Ped.assz.-nek. 




Ruha és frizura adott 


Kamillás 


Huncutos


Ovi udvarán fára mászós

2013. június 10., hétfő

Hasmars, hess!





Pénteken délután - mivel hasmenése nem csitult, viszont fenyegetően közeledett a  hétvége - elvittük orvoshoz Zalánt. Ez megint egy "irodás" nap volt mindhármunknak, de végül is beestünk a rendelőbe még kapuzárás előtt. Szerencsére egyetlen beteg várakozott előttünk, már az sem konkrétan várakozott, mert éppen a doktornéni kezei között visított szegényke. Réka és Tibi kinn vertek tanyát a teraszon, a bejárat előtt (ha azt annak lehet nevezni  ....nem nagyon) és ahogy ki tudtam venni Jóreggeltkekszet majszoltak. Tibinek vannak heppjei, pl. hogy autóban nem eszünk, nem iszunk (max. hideg vizet a szomjhalál szélén), most fény derült még egyre (heppre): rendelőben nem eszünk, nem morzsálunk. Az lényegtelen volt, hogy a kisasztalt vastagon fedte valami csokikrém szerű izé (remélem az volt)...mindegy....Az meg most ugrott be, hogy az egyik anyuka kutyagumit talált a múltkor a rendelő közepén, de morzsa tényleg nem sok szokott lenni a váróban.

Doktornénit újabban nem nagyon szeretjük. Pontosabban akkor magasabb volt a tetszési indexe, amikor még kijárt hozzánk 3000 kemény magyar forint fejében és lestátuszozta, megvizsgálta a gyerekeket....Aztán eme díját felemelte 4000-re, Zalán elmúlt 1 éves és úgy döntöttem, ennyi pénzért sétálok 10 percet, várakozok 10 (20)  hátrányos helyzetű roma között egy évben mondjuk 4-szer. Ha ügyesen taktikázom és csakis a rendelés legvégére toppanok be, akár még más fehér embert is láthatom magamon kívül. 

Doktornéni pirosnak látta Zalán torkát és az orrában is látott váladékot. Ez bizony VÍRUS, anyuka, melléktünet a hasmenés. Oké. Kaptunk Humana elektrolitra receptet (2 tasaknyira, mintkettő a lefolyóban végezte 50%-ban legalább), valamint ajánlást Protexinre és Tantum Verde-re. Ennyi. Én kicsit keveseltem az ellátásun szinvonalát magamban, de persze ő az orvos. Eszembe jutott, hogy egyszer kihívtam a hasmenéses Rékához, akkor még székletdobozt is kaptunk, hogy nehogy valami csúnyaság legyen....és 7000 Ft-tot hagytam a patikában. Most meg annyit mondott, hogy székletdoboz nem kell, csak ha lázas lesz a fiú és közösségbe jár. Nem jár. Hogyhogy még mindig nem jár? Hát csak mert májusban volt 3 és bölcsődébe nem akartuk járatni (és fel sem vették volna). Ezen a párbeszéden kicsit, minimálnyit berágtam. 

Aztán távozás előtt említettem, hogy fütyi gondunk van (az nem jutott eszembe, hogy a 3 éves státuszt sem csináltam meg még doktornéni, no majd legközelebb). Erre megnézte a problémás testrészt.....Hátra húzta neki annyira, amennyire még soha senki, de így kiderülhetett, hogy csőrszerű neki a szűkület, nem csak letapadás, úgyhogy ennek szike lesz a vége. Persze ez sem biztos, doktornéni is látott már ilyet oldódni 4-5 évesen, de ennek azért kicsi az esélye. Kaptunk beutalót a gyermek sebészetre....ha elmegyünk, biztos lesz a műtét. Nem tudom elképzelni, hogy azt mondják ott: várjuk még, húzogassuk, kenegessük...hanem kapunk időpontot a nyisszantásra. Várhatóan nem is plasztikára, hanem a metélésre. Majmeglássuk, no!

Egyelőre most nem gondolok arra, hogy altatják, elviszik, műtik....brrrr.....

Hasmenés végül vasárnapra enyhült, amikor is adtunk Zalánnak egy kis hasfogót. Elvileg vírusnál nem szabad lenne, azt mondta a patikus lány, de negyedik nap a fosás történetében megengedtük Zalánnak a hasfogó luxusát. Hogy, hogy nem, mára jobban van. A hasmesés abba maradt, már  csak erősödnie kell. Szegénykém, egyébként is cérnahuszár, hát még most, 4 nap hasmars után....

2013. június 6., csütörtök

Ha híg a cucc.....



Nem vagyok valami jó "írói" formában. 


Talán mert hajnal óta Zalánnak megy a hasa és nagyon abba sem akarja hagyni. Ezzel párhuzamosan ugyanezen tünetekkel (vagy nagyon hasonlóakkal) küzd Tiborom az irodájában/műhelyében, ami érdekes. Az egész úgy kezdődött, hogy Zalán hajnalban egy hatalmasat pukkkkizott a bilibe. Akkorát, hogy felébredtem rá. Ez már gyanús lehetett volna. Dehát realista ember vagyok, nem gyanakvó. Utána mellém totyogott, hogy végzett, töröljem ki a  fenekét. Ahogy a lábához értem, mindkét kezem csupa barnamackó lett.....Nosza pattant is Tiborom, hogy segítsem, mert ezen a ponton mattot kaptam. Fürdés, tiszta gatya, ágy, tente. 

Reggel korán ébredtem....Mint általában, ha mindkét gyermek az ágyunkban óhajt hálni. Egyszerűen nem férünk el 160 centin. Hallgattam az árvizi híreket, amikor valami más is megütötte a fülem. Valaki matatott a csapnál a fürdőszobában. Leléptem oda és a cumis Zalán elszántam mosta a gatyáját, a csupa csokikrémes gatyáját...Azt hittem, megzabálom, de más dolgom akadt, fontosabb, fürdés, tiszta gatya, kézmosás, takarítás, kézmosás. Ahogy reggelit szolgáltam fel nekik, gondoltam meglátogatom magam is a ház legkisebb szobácskáját....hát úgy nézett ki a hely, áááá, inkább le sem írom, hogyan. Nyilvánvaló lett viszont, hogy Zalánom merre is járt gatyamosás előtt. Betért a vécére némi gatyaürítésre, csak éppen elvétette a vécét. Nagyjából 100%-ban. Az az egy szerencsém volt, hogy bűzt nem éreztem, különben jól néztem volna ki, ha még a reggelim is kiadom Zalán termékének tetejére. Kézmosás, romeltakarítás, vécélehúz, kézmosás, fertőtlenítés, kézmosás.....Megint kézmosás...Kezdek kényszeres lenni?

A gyerekek még reggelijükön nyammogtak, gondoltam, kiteregetem a ruhákat, amiket kimosott gép. Hamar végeztem. Az üres ruhás kosárral betértem a hálóba....ami sok egyéb más mellett egyelőre a bili helyszíne is. Elszörnyedtem. A biliben nem sok minden volt, viszont mellette...és körülötte elég sok mogyoróvaj. A drága, frissen tisztított (saját kis kezemmel kisúrolt) szőnyegen valaki próbálta elkenni, ami nem oda való volt, kevés sikerrel.

- Anya, kitörlöd a fenekem? - szólalt meg egy ártatlan hang mögöttem.
Hát persze, kicsikém. Fürdés, gatya áztatásba a többi mellé, kézmosás, Zalán kézmosás, kézmosás, tiszta gatya (hatalmas szerencse, hogy az elmúlt két hétben legalább 10-et vettem neki). Aztán amilyen gyorsan csak tudtunk, elszáguldottunk az oviba. Mielőtt Zalán újabbat termel a gatyába. Úgy néz ki, a hasmenésre nem vonatkozik a szobatisztaság egyelőre, bár igyekszik az árva. Az eső szitált, amolyan angolosan, Zalán kézbe kéreckedett, nem hibáztattam, Réka nyafogott, mert nem fogtam a kezét....Remek volt! 

Az oviba érve rájöttem, hogy délután már nem fogom tudni kifizetni Réka ebédjét, szóval lesz egy utunk a bankautomatáig is. Közel van, de egy hasmenős gyerekkel nincs olyan, hogy közel. Kibírtuk, túléltük. Olykor lépésbe mentünk, olyankor nem áztam el, máskor kézbe vettem a daliát, olyankor nem gondoltam arra, hogy nézhetek ki. Nem is volt fontos egyébként.

Itthon hasmars folytköv, de szerencsére csak itthon. Már nem számolom, hánynál tartunk, a szennyes alsógatyákkal jól nyomon követhető a folyamat. Kapott pirítóst, amit nagyon szeret, pici almát, banánt és folyadékot. Fagyiért sírt, amiről udja, hogy a fagyóban lapul, de nem adtam neki. Végül beérte banánnal is. Ebédre főtt krumplit kap, esetleg egy kis répát? Ivott pár kortynyi Smectát is...de azt nem tudom 100-ból hány gyerek hajlandó fulla adagban meginni, Zalán a NEM-re szavazott. Nem erőltettem, kár lett volna, ha még hány is.

Mivel nem kaptam telefont az oviból, hogy Rékámnak gondjai lennének székletileg, és én is jól vagyok, a tegnap délután mamánál elfogyasztott vanília jégkrémet okolom. Abból csak Tibi és Zalicsek evett. Várjuk a szilárd és ritka székletet! Jobbulást, Zalóka és Tiborka!

UI1: De hogy ki hozza el az oviból Rékát, ha én itthon vagyok egy fosós gyerekkel és Tiborom is kénytelen budiközelben maradni....én még nem tudom.

UI2: Jaéspersze a szőnyeget sem hagytam pácban. (Jó kis pác volt, nem mondom....)




2013. június 3., hétfő

Bűnügyi híreink következnek




Ma egy hete tőlünk 100 méterre lepuffantottak valakit. Meghalt. Tettest még aznap elfogták. 

Ma betörtek a szomszédunkba (szembe, átlósan). Először csak azt vettem észre, hogy áll a házunk előtt egy rendőrautó. Zalán nagyon boldog volt. Aztán láttam, hogy gumikesztyű és fényképezőgép és mindenféle Helyszínelőkből ismert holmik....Elszomorodtam. A ház egykori lakóját, egy 84 éves nénit múlt csütörtökön temették, kinn lógott a kapuján a gyászjelentés, onnan tudom. Erre két munkanapon belül kirabolják az üressé vált házat.

Néhány éve, egyik nyáron valaki bemászott oda egy forró éjszaka. A redőny nem volt teljesen lehúzva. Hatalmas Herendi vázákat loptak el, legalábbis G. néni szerint (alattunk lakó)....sosem lett meg a tettes. Előtte a két házzal arrébb lakó állatorvosékat lopták meg, 3 millió forint tűnt el. Ezzel egyidőben sorozatbetöréseket kellett elszenvednie egy másik néninek is (Kati néni), amíg komoly védelmi rendszert nem vásárolt rogyadozó kis házára...Állítom, a legtöbbet a rendszer éri az egész ingatlanon. Illetve a telek. 

Ha belegondolok, hogy mi olykor úgy alszunk, hogy még a kulcsot is elfelejtjük ráfordítani a zárra....Nem is lenne meglepő. ha egy reggel arra ébrednék, hogy se tévé, se laptop, se semmi...Na az lenne csak a szép! 

UI: Szomszédasszony délben felhozott egy tál spenótot és a hírt, hogy Kati néni (a sorozatbetörés szenvedő alanya) múlt héten meghalt a kórházban. Nyugodjon Békében, Kati néni! Mindig volt egy kedves szava a gyerekekhez, megcsodálta, milyen szépek, okosak, nagyon már...Hiányozni fog nekünk! 

Nehéz időszaka van a mi Hunyadi utcánknak, azt kell mondjam....

Zalánság-Rékaság



Réka totál kiszámíthatatlan ruhák terén. Olykor jelentős sokkot okoz nekem azzal, hogy valamit kinézek, csillogó szemmel megmutatom neki, mire ő teljes közönnyel reagál. Vagy  méla undorra.  
Egy régebbi párbeszéd, csak most találtam a feljegyzések között.
- Úúúú...de szép ez a mellényke! - ez voltam én, ahogy rátaláltam egy pihe-puha,  fehér, cicás darabra az áruházban.
- Aha, szép! - ez Réka.
- Megvegyem neked?
- Megveheted....
- De tetszik? Nekem nagyon.
- Tetszik....
- ....De ha nem tetszik, keressünk mást!
- De, tetszik...tetszik....
- Akkor megvegyük? Vihetem a pénztárhoz?
- Megveheted, anya, de nem fogom felvenni. 
Értem, vettem, felfogtam, nyugtáztam. 


***

Egyik kedvenc műsorom Borbás Marcsi féle Gasztroangyal, de ezt már leírtam pár helyen.
Általában amikor műsoron van szombat délután, este felé, nem vagyunk idehaza, de hála neked, modern technika, a távirányító "on demand" gombra kattintva a régebbi részekkel együtt bármikor megnézhetem. Általában vasaláskönnyítő program ez nálam. Nyelem a nyálam sűrűn, memorizálom a recepteket, leköt az egész, repül az idő, fogy a vasalnivaló. A gyerekek valamiért nem annyira szívlelik ezt a gasztro műsort. Talán mert egészen kevéske póni, Oncsáó, Filly vagy kék polip van benne Virsli kutyával, fene tudja. Ahogy feltűnnek az első képkockák, valamelyikük bizton felsóhajt.
- Már megint a Mari!  Mindig csak a Mari!
:)

***

Réka: Anya, milyen az a KOMOLY FELHŐ?

GOMOLYFELHŐ: wikipédián megnéztem, szerintem csak egy sima felhő előkelő (hivatalos?) megnevezése.

***

Zalán Réka régi gyerekszáját porolta le:

- Ez alkoholos filc?
HELYETT az kérdezte:
- Ez mentolos???

***

Zalán (mesenézés közben felkap egy szófordulatot): A tenger feneke...hehehe......a tenger feneke.....Ez vicces!


***

Réka: Anyaaa...mi az a birka datig?
- Pirkadatig, szivem?

***

- Zalán, kivennéd nekem a hűtőből az uborkákat?
- Persze....mondja a tojás, fázik ám a Kleofás! - motyogja

***

Kakaózás után:
- Öööhhh....(ez nyögés volt) Nézd, mekkora a pocakom, Zalán!
- Aha. Kisbabád lesz? - így Zalán.

***


Erről jut eszembe.

Zalán általában étkezések alatt (is) nagyon aktív. Minap felpattan, mert éppen valami szerepjáték kellős közepén jár Rékával. A széken állva furán nyögni kezd.
- Hatalmas a pocakom. Mindjárt megszülök. A fütyimen jönnek ki mindjárt a kiscicák...öööhhhh.....öhhhh......(nyög)...... Megszülettek, hurrá, hurráááá! 
Sima szülés volt. Semmi gátmetszés vagy epidurál. Jól bírta a pasas. Honnan tudja, hogy szülés közben nyögni szokás??? Gondolom, Rékától. És ő honnan tudja? A tévét "hibáztatom"....

***