Eddig azt gondoltam, hogy tök jól bírom ezt az egészet. Itthon teszek-veszek nyugiban, sürgők-forgok, rendszerezem a gyerekek tanulmányait, mappákba rendezem a tananyagot, magyarázok, feladatokat adok fel, ellenőrzök meg minden és közben viszonylag megőriztem a lelki békém. Ehhez képest amikor csütörtök este olvastam, hogy június-júliusra várjak vírusilag a TETŐPONTOT Magyarországon, akkor az mégis olyan volt, mint akit jeges vízzel nyakon öntöttek.
Pedig nem tervezek előre, hétről - hétre élünk, de valahogy erre mégsem voltam felkészülve ezek szerint. Pedig arról is volt már szó itthon, hogy a következő félév is itthon telhet, home schooling-gal, azon sem akadtam ki. Szóval nem értem. Pislogtam párat,nyeltem pár, aztán az jutott eszembe, hogy a nagybeteg anyukámat én lehet, hogy szeptemberig nem fogom látni??? Blááááá....Ez mintha megnyomta volna rajtam a BÖMBÖL gombot és csak úgy potyogtak a könnyeim vég nélkül. Nagyon fura volt az egész.
Ha belegondolok, még csak 2 hete tart ez az egész. Március legelején kezdődött, de még csak két hete annak, hogy először tartottam attól egy Lidl-ben, hogy megfertőz valaki vagy nem kapok alapvető élelmiszereket. Két hét az semmi. Ráadásul egyre rosszabb lesz a helyzet, egyre több lesz a fertőzött, a súlyos állapotú, aki életét veszti...
Aztán valahogy összekapartam magam, nyilván, mert muszáj.
Ma már munkaidőben értesültünk a kijárási korlátozásokról. A kulcs a 1,5 méter volt, széthúztuk az összetolt íróasztalokat a főnivel, hogy a kb. 1,5 méter meglegyen közöttünk. A közös nyomtatónkat a főni asztalán hagytam. Általában átnyújtja amit kinyomtatok. Fura volt, már 4 éve ülök vele szemben, egy méterre kb.
A jó oldala a sok rossznak, hogy mindenki szállít házhoz, bár a kiszállítási idők meghosszabbodtak. Így rendeltem a közeli zöldségesből jó sok krumplit és idared almát. Elképesztő finom piros almácskák érkeztek, örültem neki, hogy szép árut kaptunk. Még erőlködöm, hogy mit kellene készíteni a hétvégén, sajtos pogácsára gondoltam. A többit még nem tudom, talán brassói, azt mindenki nagyon szereti. Vásárolni nem kell csak pár liter tejet és kenyeret.
Hát nem vagyok nagyon feldobva, pedig a péntek az én napom. :)
