Megint ideértem, mellbedobással, hogy írjak, meséljek és mint annyiszor, most semmi nem jut eszembe. Talán mert ma volt a suliban a szülői értekezlet a leendő elsősöknek és kicsit a para (hogy Zalán nem veszik fel a németes osztályba) beárnyékol minden egyéb újságot átmenetileg....
Mi is volt múlt héten? Hm....A péntekre emlékszem, az egy nagyon szép nap volt. Délig olyan keddi fásultságban léteztem, pedig szépen sütött a nap és nagyon nagy hajtás nem volt az irodában. Aztán ebéd után erőszakkal hangoltam magam, hogy hurrá, itt a hétvégeeeee!!! Rázzam már fel magam! Réka is segített, aki küldött egy üzenetet, hogy ötös lett a német TZ-je. Ennek annyira nagyon örültem..felért egy fél év végi ötössel, mert TZ-t már valószínűleg csak egyet írnak. Na persze ez nem olyan egyszerű, de akkora sikerélményt jelentett Rékának is. Baromi nehéz ötös TZ-t írni. És ami a hab a tortán, a magyarról németre fordítás HIBÁTLAN lett neki, ami a legnehezebb. A képleírás is, az is tök nehéz. Ilyenekkel bukott pontokat egy másik feladatban, hogy a hier (itt) szót nagybetűvel írta, hopp, egyből egy pont mínusz. M. néni nem totojázik fél pontokkal.
in der Schule- iskolában
in die Schule - iskolába (ezt nem is tudtam, hogy tanulták, sajnos, ő sem...:)))
in der Schwimmhalle....
Ezeket egyébként álmából felkeltve is tudta, de hát akkor és ott, pénteken, első órában félrement valami...Bánja kánya, de meglett az ötös, a félévben már a harmadik egyébként és emellé még egy smájlit is kapott, biztos M. néni is örült. Összesen 4 jeles lett (csoportbontásban tanulják, úgyhogy 16/4), de így is elég soványka eredmény. Ötös lett a fogalmazás is, ráadásul a legjobb fogalmazást ő írta az osztályban. Itthon átolvastam, háttt...írt már jobbat is, gyakorlósat, de mindegy. Az élet apró örömei. : )
Visszafelé haladva az időben, ugye szerdán ünnep volt, ami jól esett, mint egy falat kenyér. Reggel sokáig aludtunk VOLNA, de inkább nekiálltam répatortát sütni. Fél 11 után meghallgattuk az ünnepi beszédet a Nemzeti Múzeumnál (a tévén keresztül, nem személyesen), illetve megcsináltunk egy, azaz 1 darab Kenguru feladatsort, mert ugye csütörtökön írták a Kengurut. Ha lett volna időm, mérges lettem volna, mert a suliban nem készültek egyáltalán erre a versenyre, de elengedtem ezt a mérgem, cserébe mi sem készültünk, úgyhogy ÖSSZESEN kettő darab feladatsoron mentünk végig, azt is csak azért, mert nem volt szívem nulla készüléssel versenyre küldeni. Azt nem is meséltem, a Zrínyi eredményei is elég hervasztóak lettek. Megint benne maradt Rékában legalább négy feladat...de mindegy, annyira nem bosszankodtam rajta, mint tavaly. :) Kemény megyei 80. lett...no comment. Tavaly legalább a 65. hely meglett. :)) Két osztálytársa, aki legalább olyan matekos, mint ő a 150-200-ba sem került, úgyhogy kein Problem. :) Majd jövőre jobb lesz, vagy ha nem, hát nem, de legalább élvezi, hogy egyre nehezebb feladatokat meg tud oldani.
11-kor Zalán hivatalos volt a cimborájához vendégségbe, onnan fél 3 körül vadásztuk le, hazajöttünk ebédelni, összeszedtük magunkat és máris tovább vándoroltunk, Ildikó napot mentünk köszönteni. Közben már öt óra lett, mert még ajándékot kellett venni, ez az, szóval öt óra lett, mire homlokára csapott a banda, hogy ma ingyen látogatható a RepTár, nehogy már lemaradjunk róla. Mostanában otthonülő lettem, úgyhogy maradtam a névnapossal és mamával otthon. Volt ott nekünk egy is whiskey is, kóla is, finom vacsora, úgyhogy elég jól mulattunk. Késő este értünk haza, sajnos szembe kellett nézni azzal, hogy holnap suli és koránkelés, meg minden.
A hátralevő két munkanapon nem tudom, mi történ, illetve hát dolgoztam, a gyerekek suliban, oviban...Csütörtökön hazakerültek Zalán fotói az oviból, a szokásos tavaszi fotózás képei. Te jó ég, milyen nagyfiú rajta, egyszerűen nem értem, hová lett a pici fiam. De tényleg, de tényleg!!!
A hétvége szuperjó volt. Szombaton kitalálták a gyerekek, hogy a Modellvasút kiállításra elmennek. Szerintem - de csak nektek mondom - ez a világon a legunalmasabb dolgok egyike, úgyhogy itthon maradtam - megint - és Homeland epizódokat néztem. Eleinte mosogattam, teregettem, aztán eldobtam magam a kanapén és csak pislogtam nagy-nagy nyugalomban. Olyan végtelenül jó volt. Kitaláltam, hogy ki kellene dobni ezt a 70 éves szekrényt, ami itt van a nappaliban és még az előző lakó hagyta itt....Amióta az új helyére toltuk a festés után, már nem érvényesül olyan jól, mint korábban és nekem még vajon hány évtizedik kell néznem, amíg életemben először olyan nappali bútorom lesz, mint amilyet szeretnék. Persze marad egyelőre....Egyelőre innen kellene elköltözni, aztán az új lakás megmutatja, mit lehet benne megtenni, mit nem.
Délután bevásároltunk az Aldiban, majd anyunak a Lidl-ben és ezzel el is telt a nap. Anyuéktól botránnyal távoztunk, mert Zalán Tibi ülőhelyét (a kanapé) nevezte ki fingóhelynek és folyton odajárt pukizni. Amikor harmadjára csinálta, elgurult a gyógyszerem, összedobáltam mindent és távoztunk. Az eszem megáll néha, miket csinál. Hová teszi ilyenkor az eszét, én komolyan nem tudom. Anyu ki volt akadva, hogy mindent elnézünk neki, ezért ilyen ez a gyerek, már első alkalomnál le kellett volna állítani. Akármit is jelentsen ez nála, mert nem fejtette ki. Aztán még a lépcsőházban úgy visszafeleselt Tibinek, hogy kapott egy nyaklevest....
Vasárnap befejeztük azt a nyavalyás olvasónaplót, legalábbis talán még egy oldal van hátra, egy fejezet kedvenc idézete és készen lesz. Juhuuu! Kicsit tanultunk is, de nem volt sok, úgyhogy békében főzhettem, illetve játszottunk, a fiúk modellvasutaztak, ágyneműt cseréltem, kivasaltam mindent, tiszta lett a konyha, ilyenek. Nagyon szép nyugodalmas hétvége volt, semmi idegbaj, leszámítva Zalán fingóhelyét, semmi veszekedés, leszámítva Zalánt, csak a pihi és a kikapcs. Befejeztük a Parfüm, egy gyilkos naplója című filmet, de elég érdekes vége lett, na mindegy, azért nagyon szép film, klassz munka, aki látta, nem felejti. Homelandből is túl vagyok négy évadon....Most egyelőre nincs mit néznem.
Most mégis a legfrissebb élményem a szülői értekezlettel kapcsolatos. Április 20-21 lesz a beiratkozás napja, 15 napon belül jön a válasz, hogy felvették e. A suli biztos, hiszen körzetes, de a tagozat nem. És amíg a papír meg nem jön, nem is lesz az. Úgy szeretném, ha már május lenne és tudnám, hogy neki és a barátjának is helye van a németes osztályban. Olyan sokat jelentene, úgy megnyugodnék. Tudom, tegnap volt karácsony és holnap meg május lesz, de most mégis ez az első számú vágyam. :)
Most nincs időm átolvasni, mit kalimpáltam össze, majd este, villanyoltás után. :)
