Réka mondta

Finomfőzelék az ebéd. Bele sem mártja a kanalát, csak a fasirtot írtja.

Azért én próbálom meggyőzni, úgy érzem, az a dolgom jelen esetben.

- Réka, megkóstolod?

- Nem.

- Naaagyon finom pedig.

- .....

- Biztosan nem? Van benne borsó, répa...nyami..

- ....

- Anya és Apa nagyon szereti.

- Finom? - hirtelen érdeklődést látok csillanni a szemében.

- Finom bizony.

- Szereted?

- Naná! - vágom rá lelkesen.... de már gyanakszom.

- Akkor edd meg te! - üti le a labdát.

Érdekes élmény fogja érni majd az óvodai koszttal kapcsolatban.

SzomszédSrácot én magunk között csak Borzasnak becézem. Meg is feledkeztem róla, hogy Réka erősen zavarba hozhat Szomszédsrác előtt egy szép napon. Egyszer, ahogy a lépcsőfordulóban megpillantja az ajtón kilépő SzomszédSrácot, Réka fel is kiált.

- Booojzas! - SzomszédSrác gyanútlanul eltűnik a látótérből, mielőtt még zavaromban leizzadhatnék. Huhh!...... Borzas azóta megnyiratkozott. Most Borosta névre hallgathatna inkább...mert a dolgok alapvetően nem változnak.

Fotózunk. Réka a célpont, de ő most nem együttműködő, inkább unja a banánt. Én azért igyekszem, mindent elkövetek, Tibi háta mögött próbálok vigyort kicsiholni belőle. Kínomban integetek, vicces képet vágok, hasztalanul, végül vadul miákolok, majd buzgón ugatok....Réka érdeklődőn pislog. Csillog a szeme. Elbődülök, mint az állatok királya, ami betehette Rékánál a kaput, mert rosszallóan megszólal.

- Anya....nem vagy te oroszlán!

Érdekes, hogy ha Réka úgy akarja, a szomszéd szoba, simán átalakul képzeletben Tibi irodájává, a bébitaxi villamossá és busszá, bármi bármivé. Ám ha anya próbálkozik ugyanezzel, mindig zavarbaejtő elutasítás a válasz.

Pl. a mini állatkertjével játszunk. Éppen azt, hogy etetési idő van, vacsorát visz a gondozónéni (Anikó névre hallgat),husit az oroszlánnak, szaftos lombot a zsiráfnak. Ásványvizes kupakokat gyűjtök, melyek - szerintem - nagyon jól megfelelnek etető tálnak. Mondom is Rékának, ebben a rózsaszínben van a husi, a kékben vizecske, a zöldben fű. Milyen brilliáns logika! Réka enyhén lesajnálóan néz rám (de tényleg) pici meghökkenéssel vegyítve...majd annyit mond:

- Azok csak kupakok, anya...... - és piros kockát dörgöl az oroszlán orra alá husi gyanánt.

Játszótérről tartunk hazafelé, magasan jár már a nap, kutyameleg van. Túl a félúton Réka kérlelni kezd.

- Menjünk vissza a játszótérreeeee....

- Most nem megyünk, Rékám, nagyon meleg van, erősen süt a nap...

- Nem baj! Majd becsukom a szemem. - jön a nagy ötlet.

Márciusban vásárolt csillivilli ágyikójában továbbra sem alszik éjszaka a lány. Amit egyre inkább az orra alá dörgölök, nem elégszem meg a délutáni szundival.

- Ó, Réka, ha nekem ilyen ágyam lett volna gyerekkoromban....én biztosan abban alukáltam volna! - Ezt már hallotta Réka sok sok ember szájából végtelenszer, biztosan baromira unja már...Egy alkalommal ezt felelte:

- Majd ha kicsi leszel, aludhatsz benne, anya. - milyen nagylelkű már, mert alapjáraton irigy, mint a csuka. Aztán hozzátoldja.

És ha kicsi leszel, kaphatsz majd cumit is. - mintha ez lenne a legnagyobb vágyam....

Mondóka Réka módra: "Kicsi vagyok én, majmegnövök én, egykettőre egykettőre bedagadok én...."

Mamának fáj a lába. Réka tele van részvéttel.

- Fáj a lábad, mama? Fáááj?......-majd váratlanul felkiált. - Hát akkor ne ugrálj!

Szoptatok, és mint annyiszor, elfelejtem, hogy éppen szabad emlőmből bizony csöpög a tej, míg Zalán a másikon ügyködik. Tekergetem a nyakam pelenkát keresvén...vagy legalább egy pzs a kezem ügyébe akadhatna. Réka közben mellém sündörög, az egyik legördülő tejcseppet felfogja ujjacskájával és bekapja.

- Hm, anya, nagyon jó tejed van. - mondja, megható elismeréssel a hangjában. (És tényleg finom tejcsim van, édes.)

Ebédhez látunk neki, alig emelem a kanalat a számhoz, Réka így szól.

- Jó étvágyat, kiscsibém! - ez egyébként az én dumám.

Enyhén szégyenkezve konstatálom Rékám nagyra tátott szájába kukkantva, hogy figyelmetlen hanyaganya voltam már megint, hisz fogalmam sincs, mikor és hogyan, de immáron teljessé vált leánykám tejfogacskáinak sora. Azaz pont 20 hófehér, hibátlan példány sorakozik rózsaszín ínyecskéjén. Réka persze viszonozni szeretné a szemlét, úgyhogy anyuci is naaaaagyra tátja a száját neki, ááááá!

- No és hány fogam van, Réka? - kérdezem.

- Négy. - vágra rá nyomban a lány meglepően gyorsan és magabiztosan.

- Néééégy?? Ó, van ott több is, számold csak meg őket! - de leánykám nem számol, inkább alkudozik.

- Hat....nem, nyolc.

- Annál is több van, hé.....- de már egyértelmű, itt nem lesz számolósdi. És igazam lesz.

- ..... hmmmmm....sárgák....tudod? - közli kicsit tűnődve Réka, befejezettnek tekinti az általa kezdeményezett játékot, ott is hagy.....