Szombaton könyvtár után Tibi még dolgozott egy órácskát (no comment....), úgyhogy addig Rékával lesétáltunk a Zagyva partra egy fagyival és némi elemózsiával. Egyszerűen tökéletes volt az idő, legalábbis az én elvárásaim szerint. Sem nem túl meleg, sem nem túl hideg...Lágy szellő, friss zöld gyep (némi túlzással) és néhány kóbor kutyasétáltató illetve hobbi horgász. (Volt némi döglött hal szag is, az igaz, de vitte a szelecske tova gyorsan).
Letelepedtünk a melegítőfelsőmre, melyre rajtam nem volt szükség, falatoztunk, nézelődtünk, beszélgettünk, csak mi, csak ott, csak csajok. Felvetődött a közelgő nyári vakáció is.
- Alig két hónap és itt a nyári szünet! - sugárzom én, mit sem tanulva abból a reakcióból, amit a tavaszi szünet kapott Rékától. Rékám rám sandított sötéten, mintha azt osztottam volna meg vele, hogy ezentúl nevelőszülőkkel fog élni Timbuktuban. Emésztette a hírt egy kicsit, majd felcsattant.
- NEMÁÁÁR, nem akarom!!!!!!
A héten kell beíratni a leendő elsősöket a suliba. (A fenti történettel reklámoznám a mi sulinkat, hehe! Szerintem eléggé meggyőző.) Annyi emlékem van, mennyi elmélkedés, mérlegelés, latolgatás, hogy melyik suli, hová suli....Aztán persze nálunk döntött a TörpSuli és hogy a cimborák melyik suliba vándorolnak. Az utolsó néhány hónapban már nem volt kérdés, hová és merre. Szeretem ezt a sulit, még mindig, ami - szerintem - nagy szó. Elég jól fejlett a kritikai vénám oktatásügyileg. (Most pl. azügyben hegyezem a fülem, hogy milyen arányban kerültek be a nyolcadikosok elitnek mondott gimikbe, egyelőre no infó.) Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de ami fontos, azzal minden rendben. Rékácska meg egyelőre nyaralni jár suliba és szórakozni, semmi erőlködés, izzadtságszag, könnyek és veríték. Helyette haverok, buli, szórakoztató különórák (vagy nem annyira külön), reggeliebéduzsonna...Mi is kell még? :)
