Kedvenc "rovatom" következik, a visszatekintés a 2016-os esztendőre. Ilyenkor már minden könnyebb és egyszerűbb, mert ha volt kétely, tépelődés és dilemma, azóta azok mind megoldódtak így vagy úgy, a sebek - minél régebben estek, annál inkább - begyógyultak vagy legalábbis azon vannak. Ami nem volt annyira fontos, arról azóta az is kiderült, a sikerekre és klassz dolgokra pedig mindig öröm visszatekinteni.
A január számomra elsősorban a lábadozásról szólt még mindig abból a fránya tüdőgyulladásból. Karácsony táján még mindig nem voltam a régi, de a január ezt is elhozta. Emellett egyébként nem volt hová visszamennem dolgozni, mert a munkahelyem Pest megyébe költözött, én meg nem mentem utánuk.
Emlékszem, valamikor még a hónap elején esett egy kis hó végre, milyen nagy volt az öröm. Előkaptuk a szánkókat, gyapjútakarót és pár napig élvezhettük a hófehér lepedőt mindenütt. Meglátszik, hogy ritkán esik a hó, mert belém vésődött ahogy battyogtam Zalánért az oviba és mekkora pelyhekben hullott....csodaszép volt. Valahogy a hóeséstől boldog leszek, nem tudom, milyen hormont szabadít fel (nyilván boldogságosat), de klassz a hatás, dobozolni kellene.
Voltak kemény fagyok is januárban, ami oda vezetett, hogy stabil jégréteg nőtt a Holt-Tiszára. Egy hétvégén nagyon jókat csúszkáltunk rajta, illetve a bővebb család férfitagjai korcsolyáztak nagy kedvvel és lelkesedéssel. Ekkor döbbentem rá, hogy az uram milyen nagyon is szeret korcsolyázni. Milyen jó lenne egy jégcsarnok a városba! Vennék oda neki bérletet.
Kihasználva átmeneti felfüggesztett "munkásságomat", Zalán elkezdtem hordani úszni, méghozzá Gyurihoz, ahogy Rékát is. Kezdetben nagyon ügyes volt, aztán kevésbé bírta Gyuri fegyelmét és szigorát, nem is tudom, valahogy nem tudott mellette megnyílni. Mindegy, januárban még csak ott tartottunk, hogy belecsaptunk és igen látványos eredményeket értünk el néhány héten belül.
A január nagy fordulópont volt az iskola életben is, rájöttem, hogy a "nemtanulás" a gyerkőccel itthon illetve a "majdanapközibenmegtanulja.....vagy az órán úgyis figyel" módszer itt csúfos bukásra van ítélve. Ahogy elkezdtek a gyerekek készülni a tagozatos dolgozatokra, bezárult egy kapu. Onnastól datálom azt, hogy komolyabban érdeklődtem, mi folyik az iskolában, tananyaggal kapcsolatban képben lenni, feladattípusokat ismerni. Szomorú fordulópont ez, de azt gondolom, elkerülhetetlen volt. De legalább majdnem másfél évig kibírtuk. Egyébként a félévi bizonyítványa tökéletes lett és felülmúlhatatlan a száraz tényeket tekintve. A jegyek és értékelések alapján benne volt az első négyben, ami olyan teljesítmény, ami képességei alapján indokolt és kiváló eredmény.
Molly kutyám is januárban robbant le a lábáról, akkor még egy injekciókúra úgy tűnt javít az állapotán. Igazából kb. 5 kg mínusz segített volna rajta a legjobban, de ma már mindegy....Sántikált az eb, hébe és hóba, én pedig mohón imádkoztam, hogy a kutya minél tovább anyukám hű társa maradjon. Valószínűleg lehettem volna buzgóbb is.....
