Ott tartottam legutóbb, hogy évzáró, na az sem mostanában volt - sajnos.
Azóta eltöltöttünk pár szép napot Fonyódon. Kivettünk egy házat a kutyás strand felett nem sokkal, talán negyed óra séta volt a part. Persze aznap, hogy leértünk, egy pénteki napon, akkora vihar csapott le az országra és Fonyódra is, hogy éjjel kettőig nem tudtunk aludni, úgy süvített a szél át a házon. Nem mai gyerek volt, a szigetelés nem volt az erőssége, no. Azért elfogadtuk volna nagyon szívesen. Olyan panoráma nyílt a tóra, amivel nem tudtunk betelni, pedig 3 napunk volt rá, de persze egy élet is kevés, megunni, tudjuk ezt jól.
Egy baráti házaspárral utaztunk, plusz Zalán korabeli fiukkal és egy kutyával, szóval a két kutya mindig adott programot, ha éppen hátradőltünk volna. Igazából jól éreztük magunkat, némi hátrány volt, hogy előző nap, csütörtökön úgy feltörte a szandál a lábamat, hogy két öt forintos nagyságú területen nem volt bőr a talpamon illetve a lábujjaimon, szóval gyalogolni sokat nem tudtam, mert fájt, illetve az első napot leszámítva vízbe nem mentem. Akkor sem kellett volna, de mindegy, végül öt nap alatt valahogy csoda történt és bőr nőtt oda, ahol korábban nem volt, mármint a sérülés után. A háznál volt jacuzzi és medence is, szóval fullos volt a ház. A konyha remekül berendezett, egyedül a 3 szobával volt némi gond, melyek közül csak az egyik volt szuper, az volt a miénk, a másik kettő kevésbé. Az egyik tele volt pókokkal és szúnyogokkal a fiúk szerint, ők kaptak ott helyet, a harmadik szoba pedig a konyhából nyílt, vagyis nem sok privát szférát tartogatott annak,aki azt választotta.
Sok közös a kutyán és a gyerekeken kívül nincs bennünk és a másik házaspárban, M.-ékben, de kedvelem őket ennek ellenére és egyéb alkalmakkor tök jól el szoktunk beszélgetni. Lakva nyilván más a helyzet. Őt a tyúkokkal nyugovóra tértek, viszont reggel hatkor már fenn tettek -vettek. Mi szeretünk nyaraláskor éjfélig vagy még tovább elemünkben lenni. A közeli étteremből hoztak a fiúk babgulyást ebédre egyik nap, én felajánlottam, hogy szívesen sütök hozzá palacsintát, ám a társaság másik része nem nyúlt a palacsintákhoz, mondván, hogy együk csak meg mi, ha már ennyit fáradtam vele....Hát nem volt fáradtság, remek palacsintasütő szolgált a konyhában. Ez úgy nem esett annyira jól, bár nem romlott ránk a palacsinta. Nem szeretnek túrázni és sétálni sem, ők kizárólag a kutyás strandon szerettek volna lenni, Dió viszont egy ivaros kan, aki jól kijön a kutyákkal, ameddig senki nem köt bele. Ha viszont valaki, főleg egy kisebb testű eb okoskodik, felugrál rá, azt könyörtelenül rendreutasítja. Szóval nem lehetett egy pillanatra sem szem elől téveszteni és két óra stand vele felért egy egész napos strandolással kutya nélkül. Vittem könyvet, hogy majd olvasok az árnyékban a csodás Balatonparton, de azon kaptam magam, hogy negyedszer olvasom ugyanazt az oldalt és semmire nem emlékszem, úgyhogy felejtős volt az egész.
Általában folyamatosa zengett a strand a "Fifike, gyere ide" felkiáltásoktól, ahogy mindenki próbált a kutyájára felügyelni. Volt egy német házaspár is, aki Gustav nevű kutyáját hiába szerette volna a vízbe csalogatni, szegény kutya folyton kiúszott a partra a labdával a szájában, kimászott nagy nehezen a termésköveken keresztül is, mit neki homokos part és ott reszketett, amíg Hans und Hildegard rájött, hogy a kutya nem akar pancsolni egyáltalán, elég neki a parton labdázni.
A strand egyébként nagyon szép, kulturált, gondozott. Pár pad elférne, mivel nincs egy sem, de öltöző, büfé és mindenféle kölcsönző szintén akad. Helyieknek ingyenes, egyébként 600 vagy 800 ft per koponya, ha jól rémlik, kutyáknak ingyenes. Most koránsem volt olyan zsúfolt, mint egy kánikulás nyári napon, amikor mindenhol plédek és törölközők hemzsegnek a füvön, de ezt nem is bántuk.
A gyerekek remekül érezték magukat, pancsoltak a medencében vég nélkül, melegedtek a jacuzziban, vacsorára pedig rendeltünk kaját, pizzát. Itt is ütköztek a másik házaspárral a tervek, mert ők elmentek inkább a Lidlbe kifliért és májkrémért, azt fogyasztották el a teraszon. Utolsó este mi is Lidl-s mini pizzákat sütöttünk, M-ék maradtak a kiflinél és felvágottnál.
Ez volt tehát június végén. Pontosan nem tudom mikor, de július elején volt, amikor az E-on lecserélte a villanyóránkat és ezzel hivatalosan is napelem felhasználók lettünk. Azóta minden este hallgathatom a beszámolót, hogy mennyit termeltek a napelemek és hogy ez milyen zseniális dolog. Egyelőre jóval többet termel a rendszer, mint amennyit felhasználunk. Ezzel, vagyis egy tökös kis napelem rendszerrel Tiborom újabb nagy álma teljesült és egy több éves küzdelem, harc és több szakaszok kivitelezés vezetett el idáig. Életemben még nem aggódtam így a jégeső miatt annyira, mint amióta napelemek a tetőn vannak....bár elvileg jégállók a panelek, de hát a puding próbája ugye....
Július elején Réka lezavart egy lovas tábort, reggel 8 és este 6 között nem nagyon láttuk a kiscsajt és minden este erősen lószagúan és lószőrősen tért haza. Gondolkodtunk rajta, hogy augusztusban is beíratjuk egy ilyen táborba, bár elég húzós az ára, de ütközik az augusztusi nyaralással, úgyhogy erről ennyit. Réka egyébként unatkozik, ő szereti a pörgést, sok programot, Zalán meg elvan itthon a tévével, a ps-ével, egész más természetű. Persze annyira nem unatkozik, hogy beíratkozna az augusztusi intenzív angolra, 3 hetesre, de hát jó, ahogy gondolja. Persze hamar eltelik , elsuhan, elrepül ez a pár hét, minden napja kincs a nyári szünetnek, egykettőre szeptember elsején találjuk magunkat, jaj....
Most pedig itt van ez az elképesztő hőség....Tegnap csak annyira szaladtam ki a légkondiból, hogy kiteregessek illetve beszedjem a ruhákat, iszonyatos volt a meleg és ma is, ahogy hazafelé tekertem bringával, teljesen olyan volt, mintha a pokol kénköves bugyrai felé karikáznék egyre közelebb és közelebb. Végül hazaértem egyenletes, de nem túl gyors tempóban és még a kulacsomat sem támadtam meg valamelyik zebránál. Az esti kutyasétáltatás is egy szenvedés, hazafelé Dió sem nagyon húz vagy szaladgál, melege van és ki van tikkadva. Most délután volt egy zápor, amitől csak még párásabb lett a levegő, de várjuk a hét közepére a feloldozást. Nem írok újdonságot, de nem bírom a meleget, mintha meg akarna főni az agyam, csak szédelgek és semmire nem vagyok jó, amíg hűvös szobába nem érek. Ott is leginkább csak ledőlni van kedvem és pihegni, fagyit, hideg limonádét vagy dinnyét tömve magamba.
Nagyjából ennyi történt. Ha valami lemaradt, mindenképpen pótolom. :)
Jaj, tudom is mi, a hollókői kirándulás, no majd legközelebb!
Zalán nem volt hajlandó lencse elé állni, bocs. Ezért nincs róla fotó. Várjuk, hogy elmúljon ez a mániája.
