Ha nem lett volna elég dilemmám tegnap délig, akkor kaptam még egy pár lapáttal.
Már a hétvégén is éreztem, hogy valami készülődik nálam alhas környékén. Csak vonogattam a vállam, hogy nem tudom mi ez, de majd kiderül. Közben valahogy az Istennek sem akart termelődni a tej, teltek az órák szopik között, de nem feszültek a cicik, leeresztett lufihoz hasonlított a tapintásuk. Zalán nem reklamált, az iszonyú fülledt időben nem is volt éhes, ahogy láttam, inkább csak szomjas. De elfogadta a másik cicit is, amikor úgy éreztem, hogy az egyikkel végzett. Szóval tegnap és ma kétcicis táplálásra váltottunk. És előkerült régi jó haverom, az AVENT kézi mellszívóm, ami eddig kifőzve, tisztán, de érintetlenül hevert az egyik konyhaszerkényben...
Hogy mi vezetett rá, hogy extra stimulálás alá vessem a cickókat? Az, hogy reggel beköszöntött Piri. Egyszerűbben és egyértelműbben fogalmazva, megjött a micsodám, új ciklust kezdtem, elkezdtem vérezni, itt vannak a "nehéz napok", mensivel terhelt vagyok és ilyesmik.
Itt van tehát az első tejválság. Azaz bocsánat, I. Tejválság. Már vártam. Az élet ismétli önmagát. Remélem, abban is, hogy az összes válságot és háborút én nyerem meg ezúttal is.
