2014. június 11., szerda

Még 21 nap


A mai tegnapi kórházi kontrollon kiderült, hogy további 3 hétig gipszben lesz Rékám, ujjacskáktól hónaljig. Ezt követően a rendelőintézetben minden herce-hurca nélkül leveszik majd róla a gipszet. A mai tegnapi negyedik (!) felvétel alapján a karja nagyon szépen gyógyul. Hurrá! Én majdnem örülök, arra is fel voltam készülve, hogy akár 4-5 hét is lehet hátra gipszben...habár talán gyerekeknél gyorsabb a gyógyulás. 3 hét és elfelejtjük az egészet. Most a ballagás, kirándulás és egyéb sűrű programos hét miatt nagyon gyorsan elkopik a második hét is, és akkor máris félidőnél járunk. 

Érdekes egyébként, ahogy az ismerősök reagálnak a helyzetre. Van, aki sehogy, 3 év "együttovi" után azt sem kérdi, fapapucs...szó nélkül elmegy mellettem az ovi folyosóján. Másokat pedig még én vigasztalok, hogy lehetett volna rosszabb is, ejnye hát legalább műteni nem kell, maradandó károsodást nem szenved. El is gondolkodtam, hogy még a végén kiderül, hogy optimista természetem van, pedig azt hittem, nekem olyan sosem volt. A harmadik vélemény pedig valamiféle burkolt kritikát fogalmaz meg....Na ez esik a legrosszabbul. Egyik apuka pl. úgy nyilatkozott, hogy kell a lecke a gyeröknek, úgy tanul. Nem kívánom az ő lányának, hogy ilyen leckéket vegyen. Egyébként is, Réka ügyes lány, eleven lány, teli van élettel, de azt nem mondanám, hogy rosszcsont, túlzottan vakmerő, keresi a bajt....Baleset érte, bárkivel előfordulhat, ennyi. 

Lassan (tényleg lassan) körvonalazódik a nyár is. Zalán a héten és a jövő héten még oviba jár(elvileg, mert pl. ma sem jutott el odáig, Tibi nem ért rá elvinni....), Réka Apával lesz. Amíg le nem kerül a gipsz, nem nagyon szervezünk neki semmilyen programot. Jól elvan egyébként, csak a napokban kezdi frusztrálni, hogy kétkezes tevékenységekre képtelen. A bal kezével teljesen jól boldogul, nem mondom, hogy "kétkezes", mint az apja, de majdnem.

Én július elején eljövök szabira, két hétre és két munkanapnyira. Ahogy ez letelik, illetve remélhetőleg feltöltődve hazaérkezünk a nyaralásból, következő két hétben ovisok lesznek a gyerekek. Kérvényezem, hogy hagy legyenek egy csoportban a lehetőség szerint, így Zalán is szívesebben ott marad. Ha nagyon nem megy, (de miért ne menne) még mindig lemondhatjuk az ovit....Amennyire ellene voltam eddig a nyári ovinak összevont csoporttal, most csak a jót látom benne. Egyrészt, mert Réka már nagylány, önálló, Zalánnak is tud segíteni, ha együtt vannak. Másrészt jobb nekik az oviban, mint Tibi irodájában aszalódni és a neten mesét nézni szemgúvadásig....Ha már velem úgy sem lehetnek....

Az augusztus pedig el fog illanni, mint egy szempillantás, előre látom. Mire észbe kapok, máris készülni kell Réka évnyitójára, iskolakezdésére....Fakultatív programként meglátogathatják egyik vagy másik mamát. Esetleg M. mama vigyáz rájuk itthon egy héten át. Ebben is bízom, ennek is örülnék. Ha nem túl forró az idő, jól ellennének. 

Ennyit írtam tegnap. Ma szemészeten jártunk, a pszichológus áttette az időpontot péntek délutánra, ma 17 órától pedig izgalmas eseményre leszek hivatalos, a leendő elsősök szülői értekezletére a suliba. Annyi minden történt az utóbbi hetekben, hogy az a sok kérdőjel, ami eddig bennem volt, mind eltűnt és amolyan mindenmindegy állapotban lebegek. No robogok is tovább, készítem a kaját a holnapi ballagásra. Rántott csirke, sült csirke, petrezselymes újburgonya, görög saláta, franciasaláta, tejfölös uborkasaláta, feketeerdő torta. Nem, ez utóbbit a cukrászdában készítik majd el, talán már ma éjjel. Egyszerű kaja lesz, de ebben a nagy hőségben talán a citromos sör és a limonádé fogy majd a leginkább. :)

Úristen, úristen....holnap elballag Réka az oviból, kéééész vagyok!