Újévi fotók

Idén igazi (ami tényleg karácsonykor készült) karácsonyi családi fotó nem készült, Szenteste napján nem is voltunk itthon, másnap Tibi nővérééknél...mindkét családdal elkövettünk családi képet, szóval nagyon nem igyekeztünk, hogy négyeskés fotó is készüljön. Napirenden volt folyamatosan, ám egyre csak tologattuk, a gyerekek sem voltak benne partnerek. Végül a téli szünet utolsó napján, ma délután összetereltük a bandát és egy nagy tábla Milka csokit lóbálva biztattuk a gyerekeket az együttműködésre. 

Hát kérem, ez lett a legjobb fotóm Zalánnal. Mindenáron egy almába harapván kívánta magát megörökíteni, a kreatív kölke! De legalább egyformán csíkosak vagyunk....Na igen, eszembe sem jutott kiöltözni, csak úgy készülek a képek, ahogy éppen otthon talált bennünket a kameralencse. Rékának felajánlottam, hogy csinibe öltözhet, nem óhajtott élni a lehetőséggel....Meg is lepődtem volna, ha kirittyenti magát. Ő, akinek 100 leggingse van....

Legjobb és az egyetlen Rékás képem

Idén igazán jó fotó nem készült, nem volt türelmük a többieknek kivárni. Mondjuk, ezen pl. talán egyedül Réka néz ki jól, Zalán éppen felpattant apja öléből, ki tudja milyen megfontolásból...

Ez a kép sikerült volna a legjobban, ha nem vágok hülye pofát!

Itt aztán volt jókedv vastagon. Tibinek éppen 10 másodperce volt mellém csüccsenni...ez a 10 másodperc önmagában fülig szalasztotta a szánkat, nem kellett erőlködni.

Ó, végülis ez is egész jó kép lett...

Vagy ez?

Emlékeztetőül, hogy is volt 2010-ben...Tibinek az a robbantott feje, mindig nevetünk rajta. Zalán pedig bizonyítja, hogy ő is volt fél éves, pedig fene se hinné! Rékát kicserélték, kaptunk egy hosszú combú 8 évest. Én meg...hát már akkor sem gondoltam, hogy a karácsonyi fotózáshoz normálisabban is fel lehet öltözni. :) 

Egyébként emlékszem jól erre a karácsonyra, talán életem egyik legszebb ünnepe volt. Először négyesben...Minden olyan volt, mint  a mesében! 

Az idei első

A Szilveszter estémet elsősorban egy dolog jellemezte a konyhában eltöltött sürgés forgásos órák után, a kajakóma. Ez az első, ami eszembe jut a Szilveszterről. Dupla adag aranygaluskát tűntettem el ugyanis, késő este, az antibiotikummal megroggyasztott bélrendszerembe.....amiután úgy éreztem magam, mint egy jóllakott napközis és különösebb agytevékenységre már nem voltam képes. Kapcsolgattam a tévét, amiben persze nem ment az égvilágon semmi érdemleges, szokás szerint. A szilveszteri pezsgő sem esett jól valahogy, pedig szeretem a jól behűtött nedüt...Na mindegy.

Éjfél után a gyerekeknek táncolni támadt kedvük, kár, hogy videó nem készült arról, amit produkáltak, nevetés nélkül nem lehetett megállni. Mint valami ősi termékenységi tánc vagy esőtánc vegyítve RSG elemekkel....Hajnali háromkor tértünk végül nyugovóra, dupla adag Rumini után (Ferrit szigetnél tartunk). Ez a kötet, mivel kevés benne a leíró rész, még Zalánt is leköti és hatalmasakat kacagnak rajta és csillogó szemekkel várják a fejleményeket. 

Január elsején Réka pontban 13 óra nulla nullakor nyitotta ki szépséges szemeit aznap először, ezért késve érkeztünk anyuhoz újévet köszönteni. Emiatt kicsit morcos volt anyukám, szegénykém, de a gyerekek gyorsan feldobták. Vittünk lencselevest, lencsefőzeléket - lencsét lencsével ettünk - aranygaluskát, mama kapott elő maradék beiglit, mandarint. Folytattam azon hagyományaimat, amit az utóbbi hetekben vettem fel, hogy délután is szundikáltam. Plédbe tekerve, naná, mert mindenhol fázom.

Ahogy magamhoz tértem, anyukám hogylétem iránt érdeklődött, majd előadást tartott, hogy jó lesz ha vigyázok magamra, hüvelygombát és mindenféle felborult bélrendszert leíró nyavalyákat vetített elém, amik fenyegetnek engem, még antibogyó után egy hónappal is. Ahhoz képest, hogy a doki gratulált nekem, hogy semmilyen mellékhatása nem lett a 3 dózis gyógyszernek (eddig), felszaladt a szemöldököm dr Anyu mondandójától. Egyelőre jól vagyok és kutya bajom.... 

Másnap, azaz tegnap összekészítettem mindazt, ami az oviba és suliba kell majd, két szett úszócucc, két szett tornacucc, Réka doboza, amit a padban tart, ágynemű és pizsama, ovis zsák és tartalék ruha, törölközők, váltócipők. Később vásárolgattunk ez és azt az Aldi-ban, majd M. mamához is kigurultunk újévet köszönteni. Ott is várt ránk némi lencsefőzelék....Betermeltünk belőle kacsasülttel, naná. 

Nagyon hideg, téli idő köszöntött be, de hát mikor legyen hideg, ha nem januárban?  Alig akaródzik kidugni az orrunkat itthonról, még a gyerekek sem lelkesek. Persze más lenne a helyzet ha lenne hó, ami nincs....Hát igen, olyan szívesen húzigálnám a gyerekeket szánkón! Vagy csak maga a látvány, ahogy sűrű pelyhekben hull a hó! Imádom!

Szóval holnap indul a verkli a suliban, kb. 3 hét van a félév végéig. Elősorban matekoztunk a téli szünetben, sokszor kis időtartamban, tg-s feladatlapokat oldottunk, osztottunk és szoroztunk. Ha jobban belegondolok, emellett eltörpült a magyar...német és környezet pedig elő sem került. Kreatívkodtunk még, festett és rajzolt Réka.

Ovi is folytatódik holnap, rögtön úszós nappal. Zalánt biztosan kitörő örömmel köszöntik cimborái, remélem, Zalán vidáman kapcsolódik majd be a csoport életébe. Hogy reggel kipattanni nem fognak hajnali fél hétkor az ágyból, az holt biztos.

Klassz volt ez a téli szünet és félelmetes milyen gyorsan eltelt. Milyen édeseket és nagyokat aludtunk, milyen jókat ettünk! Szerintem a gyerekek magukra is kaptam jónéhány dekát, ami szuper. Hányszor összebújtunk kettesével-hármasával-négyesével kanapén, ágyban, karácsonyfa alatt változó összetételben, mint a pockok. Játszottunk és néztük, ahogy a gyerekek játszanak, rokonokat látogattunk, ajándékoztunk, ajándékokat kaptunk, szilveszterkor lazultunk és lazultunk. Finom volt. Holnap aztán jönnek az új feladatok. Illetve már most. Valahogy álmot kellene küldeni a gyerekek szemére....