Mert már ilyenek is vannak.
Pelenkázás közben olykor előfordul, hogy játékosan megszimatolom a talpacskáit. Majd az enyhén sajtszagtól bódultan forgatom a szemem és annyit sipákolok: "Hűű, de büdi.... " Pár másodpercre mosolyt varázsolok a türelmetlen arcocskájára, így volt ez annó Rékával is. Ma reggel összes kiscsibémmel együtt heverésztem az ágyban. Senkinek sem volt nagy kedve felkelni. Egyszer csak a talpamnál bóklászó Zalánt azon kaptam rajta, hogy a lábam szimatolja vadászkutya módra...majd rámnéz, vadul fintorog és vigyorog. Eljátszotta még egy párszor. Azt nem mondta, hogy "hűdebüdi"...mert a lábam illata vetekedik a rózsáéval, ugyebár. Vagy csak mert még nem tud beszélni?
