2018. március 14., szerda

Hurrá, szerda!


Hát szerintem sokkal kevesebb gondom lenne az életben, ha a munkahét 3 napos lenne és ezt követné 4 nap hétvége....

A felújítási munkálatok folytatódtak ma is - a munkahelyemen. Két agg pasas fehér fémrudakat flexelt egész nap, hogy aztán összehegessze őket. Egy alkalommal egy kicsit a wc-ben rekedtem (ami azóta nincs eldugulva), mert ahogy résnyire kinyitottam az ajtót, szikra eső fogadott...lassan rájöttek, hogy ott kuksolok és 10 másodpercre abbahagyták. 

Itthon áll a meló, jövő hét elején jönnek az ablakok - állítólag - és minden más csak utána folytatódhat. Viszont Tibi tegnap felcsiszolta és lelakkozta az irodájában a parkettát....asztamindenit, milyen gyönyörű lett! Félek, hogy még a nappaliban sem lesz ilyen szép a burkolat...Mintha tegnap készült volt el. Mondjuk , tényleg...

Ahogy közeledik az iroda költözésének időpontja, Tibi úgy lesz egyre feszültebb. Ezt már a múlt héten is éreztem. Én már nem süllyedhetek mélyebbre, a burkoló elkergetése óta kiegyensúlyozott vagyok és túl a gödrön. Most Tibi van stresszben, hiszen ennyi gépet, kényes gépet áthurcolni sérülésmentesen, sok meló, idő és nem is költségmentes....De már legalább megvalósul az, amiről olyan régen álmodtunk, amiről mindig is álmodtunk, hogy egyesül a lakóhely és a munkahely....

Ma volt a suliban az ünnepi műsor, amit a hagyományokhoz híven mindig a negyedik évfolyam ad elő, a leköszönő alsós banda....Ez még mindig emésztenem kell, hogy őszre felsősök lesznek...phhhh....Na mindegy. Sajnos videó nincs róla, de biztos ügyesek voltak. Rékát rutinos blogkövetők biztosan felismerik, amúgy a jobb oldalon lelhető fel, elől, mint narrátor egy másik kispasival egyetemben...

Hazafelé vettem egy adag csokitojást és nyulat húsvétra...csak pénztártól való távozás után vettem észre, hogy baromi drága volt a kinder tojás és legjobb volna visszavinni őket, mert magát a csokit nem szeretem, (a gyerekek sem túlzottan) a vackokat, amiket rejtenek, még kevésbé, nem is tudom, minek vettem, valami reflexként...Végül hazabattyogtam velük, valamire majd jók lesznek. 

Békés, nyugodt, fordulatokból mentes hétvégére számítok, illetve vágyom...Talán sütök majd valamilyen sütit, egy nagy kondér pörköltet  vagy tokányt is főzök, paradicsomlevest betűtésztával, mindent kimosok és kivasalok, üres lesz a vasalókosár, a szennyesláda (hiú ábránd, bár tényleg jó érzés volna) és olvasom az új könyvemet a 13 percet Sarah Pinborough-tól.  Tanulni nem nagyon szeretnék, úgy látom, most van egy kis nyugi, ki kell használni, mert aztán megindul a hajrá úgyis....

Aztán lehet, hogy Tibi kitalálja, szombaton és vasárnap költözik  (mármint be) és minden egészen máshogy lesz...

Szép hétvégét mindenkinek!