Ma csak délig dolgoztam, akkor véget ért a nyugalmam, hehe és elkezdtem cikázni A-ból B-be majd C-be...Huh! Először is a buszról leszállva vitt a vérem és az ösztönöm a suli felé, hogy megtudjam, hogy produkálta magát a leánykám az utolsó tagozatos dolgozaton. Azzal léptem be az titkárságra, hogy na vajon ezalkalommal mit szúrt el az én kis drágám és ugye megadatik nékem, hogy akármit is, attól még tagozatos lesz Lujzám. Mármint Rékácska.
Az illetékes tantónéni közölte, hogy most nem tudja megmutatni (legalábbis még 10 percig nem), mert megy ebédelni. Én így értettem. Hát oké. 10 perc nem a világ, vasalgattam a vonásaim, hogy a póker arcom megmaradjon. Majd visszalépett, hogy úgy is lehet ám, hogy ÉN megnézem a dolgozatokat, ő meg nem fűz hozzá kommentárt, hanem szépen levonul az ebédlőbe. Belementem. Később kiderült, hogy azért pár keresetlen szavam lett volna a pontozáshoz.
Szóval egyedül maradtam a feladatsorokkal. Hoppá! Azon gondolkodtam, vajon be van e kamerázva az iroda. Elsőként a németet láttam, ott egy pontot veszített, valami mondatra rosszul válaszolt. Forgattam a szemem képzeletben, mert sok mondatot nem tanultak, hogy kavarhatta volt bűntelenül a szezont a fazonnal. Bánja kánya! Jött a szövegértés, ami kivételesen hibátlan lett. Majd a tollbamondás. Itt azt hiszem 5 pontot elszórt, mert egy helyen kitett egy kérdőjelet, amit nem kellett volna. A többi hiba - kapaszkodjatok meg - nem tetszett a tantónéninek (nem tudom ki javította, nem saját tanerő) a K betű, ahogy kanyarítja Réka. Szentigaz, szóltam már rá, hogy az a kis farkincát gondosan húzza le a vonalra, nem nagyvonalúskodjon! 4 pontja bánta, mert 4 kifogásolnivaló K betűt ismert fel a tanítónéni. Némileg csikorgattam a fogam, igazsgátalannak tartom, de mivel az összpontszám %-os aránya 94%-ra jött ki, hát inkább hallgattam. No meg max. a falnak beszélgettem volna, ugyebár. Na mert nem is mondtam a lényeget, 94%-ot ért el a királylány, ami egész jó. Sőt, remek. Ha nem tudnám, mik voltak a hibái. Később, hazafelé azon tűnődtem, ha neadjisten beleszorul a dolgozatba még fél tucat sánta K, akkokr további hat pontot levon a remek magyartanár? Érdekes.
Matekból talán 3 hiba csúszott be (18:2=6, áááááá), egy másik feladatban egy átváltást nem vett észre (mértékegységek) , a harmadikra nem is emlékszem. Ennyi, vége, kalap, kabát. Holnap délután hivatalos levélben állítólag megkapjuk, ki jut be tagozatra, ki nem. Borítékolom, hogy 32 fővel indul jövőre a 3 B és abban ott lesz mindenki, aki számít. Ám értek már engem meglepik bőven, úgyhogy nyugtával, csak nyugtával.....
Innen elgaloppoztam Zalánért az oviba, onnan haza, mert már kopogott a szemem az éhségtől. Onnan a rendelőbe, ahol kiderült, hogy egész máshol kellett volna várakozni a szurira. Végül csak célhoz értünk, levadásztak bennünket rendelőn belül. Zalán teljesen úgy viselkedett, mint egy fogyatékos kétéves, áh, nem is bosszantom magam rajta. Bár péntek estére belázasodott és még szombaton sem volt toppon, számomra kérdéses volt, hogy megkapja e az oltást....de megkapta, mint minden hat éves. Egyetlen nyikkja sem volt a tű becsapódásakor, egyetlen szempillája sem rezdült. Pedig baromi sok és hosszú szállú van neki.
Innen ki a nevtanba, ám útközben lerobbant a busz. Még jó, hogy a város közepén, pont egy buszmegállóban. Zalán teljesen izgalomba jött. Végül csak odaértünk, I. nénivel óra, közben elropogattam a fogyókúrám keretében egy kis zacskó mogyorót a nevtan udvarán és az embereket figyeltem, akik a kerítésen túl, a járdán baktattak a saját dolgukat intézvén.
Itthon Réka azzal fogadott, hogy holnap matek témazáró nagydolgozat és magyarból is írnak a legutolsó témakörből, a mondatfajtákból. Ezzel immár hivatalosan is befejezték a másodikos tananyagot, bár elvileg ugye bár múlt csütörtökön is ez volt a helyzet. A két dolgozat hallatán hullámoztam egyet örömömben és míg én főztem, hagytam Rékát házit írni. Vacsora, fürdés....és most leragad a szemem, úgyhogy irány az ágy. Jó éjszakát, gyerekek!
