.....a téli szünet. Éppen a bundás husit sütöttem a konyhában már vacsorában gondolkodván, amikor óbégató sírásra-zokogás kaptam fel a fejem.....Réka jött haza a suliból Zalánostul, Tibistül, ám de intelligens gyurma nélkül és ez nagyon fájt neki. Elveszítette valahol Zalán ovijában, még tegnap és valahogy ma döbbent erre rá.
Ez a téli szünet is jól kezdődik....elmondhatjuk. Azóta már megvigasztalódott és a bundás husira tekintettel korai vacsorát óhajtott. Egyébként Zalán is elvesztette az intelligens gyurmáját, még aznap este, amikor kapta. Hogy ő nyugodt, akár egy buddha, azért lehet, mert úgy tűnt el eme okos gyurma, hogy a lakást nem hagyta el, vagyis nem kell nagy optimizmus ahhoz, hogy elképzeljük, előbb-utóbb előkerül a holmi.
Szóval nyakunkon a pihentető téli szünet, ó jeeeee! É. tantónéni szerint Rékán nem látszik, hogy fáradt volna (szerintem sem), de azért finom ez nagyon, nem lépünk sztrájkba, hogy márpedig mi iskolába akartunk járni és töröljék el iziben a téli szünetet.
Zalán nagyon nehezen indult reggel oviba, mire felöltöztettem, leizzadtam. Najó, most ez nekem nagyon könnyen megy...
Én pedig ugye szedem immáron a széles spektrumú antibiotikumot, túl vagyok a harmadik napon, tehát még kettő van hátra. Arra nem nagyon merek gondolni, mi lesz, ha ez sem hat. Mindenesetre a gyógyszer mellékhatásai elgondolkodtatóak .... valamint ijesztőek. Erőm az továbbra sincs sok, bár legalább ma tudtam főzni, de talán azt elmondhatom, hogy a köhögés jobb. Igaz, este volt egy köhögő rohamom, amikor vízszintbe helyezkedtem a párnáim között, de aztán elmúlt. Érdekes, soha nem szerettem aludni a hátamon, most meg csak ott tudok.....16 nappal ezelőtt írták fel az első antibiotikumot. Ha felgyógyulok, valamit kezdeni kell az immunrendszeremmel. Illetve a lelkemben is sok dolgot helyre kell tenni...
Még nincs karácsonyfánk, mi arról vagyunk híresek, hogy az utolsó pillanatban vesszük meg. Nem tudni miért, mert nagyjából egy időben vágnak ki minden fát szerintem, az árból sem engednek, esetleg Szenteste gyertyagyújtás után, azt meg nem akarnánk megvárni....
Még nincs karácsonyfánk, mi arról vagyunk híresek, hogy az utolsó pillanatban vesszük meg. Nem tudni miért, mert nagyjából egy időben vágnak ki minden fát szerintem, az árból sem engednek, esetleg Szenteste gyertyagyújtás után, azt meg nem akarnánk megvárni....
Holnap Rékának karácsonyi műsor a Kossuth téren, persze azt sem fogom látni. Úgy be vagyok tojva, hogy nem merek mászkálni, csak pihenni és lesni, ahogy eltelik a nap. Folyamatosan feküdni nem tudok és nem is lehet, hiszen az élet nem állt meg a nyavalyám beköszöntével. Általában a nap java részében tévét nézek, olvasni valahogy nincs erőm, pedig több könyvem is van, ami arra vár, hogy kiolvassam. Takarítani, ünnepre készülődni, hangolódni, ajándékokat csomagolni, díszeket eszkábálni, vásárolni, sütni főzni, hát mindez nem fogja jellemezni az idei ünnepet...De már ezen is túl vagyok, csak visszatérne az erő belém!
