2010. november 19., péntek

Emi helyett Hajni

Ma ismét benéztünk a játszóházba, ahová tavaly február (?) óta járunk Rékával. Azt már tudtam, mert a játszótéri infó networkon áradt a hír, hogy Réka (és még sok kiskrapek) kedvence, Emi néni nincs többé, váratlan hirtelenséggel felmondott, így nem érhetett már  meglepetés. Rékát is felkészítettem, hogy ezentúl Hajni nénivel fogunk játszani, ugye milyen szuper lesz? Rékán láttam némi kétkedést, pedig a magaméból nem is mutattam neki semmit...Azért bólogatott, eszébe nem jutott olyasmi, hogy nem lenne kedve játszani menni. Ami azt illeti, mire a játszóházhoz értünk, a szükségesnél majd' 20 perccel korábban, Réka már olyan izgalomba jött, hogy alig bírt magával. Még a játszótérre sem volt hajlandó bekukkantani, csak makacsul ácsorgott a bejárati ajtóban némán, mint egy szikla és várta, hogy bebocsátást nyerjen, kezdődhessék végre a móka. 

4 db majdnem 3 éves verődőtt össze végül, tündéri pofák mind, hetekre a 3. szülinap előtt....valamennyivel játszottunk már együtt. Hajni foglalkozása végül minden várakozásomon fölüli volt. JÓÓL sikerült! Nem volt benne sok óráról órára ismétlődő elem, ami Emiét ennyira jellemezte (zömében ugyanazok a mondókák, ugyanaz az akadálypálya), frissítő volt és érdekes. Láttam Rékán, hogy ő is hasonlóképpen vélekedik. Ahogy vége lett az órának, alig lehetett kivonszolni a szobából, felajánlotta Hajninak, hogy segít elpakolni a játékokat, összerámolni a felhasznált eszközöket. Úgyhogy, bár az az elhatározásom volt, hogy a következő látogatásunk az utolsó lesz egy időre (lásd januári ovikezdés), lehet, hogy a december 17-i zárásig beugrunk még egy-egy alkalommal. Aztán tavasszal talán folyt.köv., de már egy másik csoportban. 

Amire ma rájöttem:
1) Réka egy angyal idegen környezetben. 
2) Zalán igenis tud kúszni, csak kellő motiváció szükségeltetik hozzá. 100 db színes, mindenfelé guruló labda lehet ilyen erős inger.
3) Két gyerekkel kimozdulni, tömegközlekedni nem is nagy dolog. Mert: 
  a) lásd 1. pont.
  b) a buszon többen is át akarták adni nekünk a helyet, ami jó érzés volt
4) Azért Emi elköszönhetett volna a gyerekektől. 
5) Naivitásom határtalan - egyik bababoltba bekukkantván megtudakoltam, hogy az általuk árult x fajta etetőszék műanyag huzatából esetleg nem lehetne é utánrendelni? Az ugyanis valósággal megsemmisült Réka popsija alatt az elmúlt két évben. Az eladó nagyon kedves volt és közölte, hogy sem semmilyen alkatrészt, sem elemet nem szállít a gyártó a székekhez, sem az enyémhez, sem semmelyikhez. Újat ellenben szívesen ad. Mármint széket. Mert ilyen világban élünk, ahol a javítás, részleges csere kiment a divatból.....Hát ja, észrevettem....Most filózhatok, hogy veszek egy új etetőszéket, vagy kínlódunk a meglévővel még 2 évig...