Múltkor írta az egyik unokatesóm ma már felnőtt és menő lánya az instára, hogy új állása van, a Huawei-nél dolgozik, méghozzá nemzetközi szinten, akármit is jelentsen az. Sokat utazik, főnök, meg minden és akinek Huawei kell, fordulhat hozzá. Egy pillanatra elgondolkodtam. A lányt egyszer láttam életemben, amikor megszületett és meglátogattunk anyukámmal és apukámmal. Lehettem kb. hetedikes?
Most ez onnan jutott eszembe, hogy pénteken a konyhában sétafikálva éppen egy receptet kerestem, amikor a telefonom - a Huawei, amit imádok - valahogy kicsúszott a kezemből - mint még soha - nekicsapódott a hűtőnek, majd beleállt a kutya vizes táljába. Persze összetört, mintha egy puskagolyó fúródott volna bele, és hiába kaptam ki rekord gyorsasággal, nyilván kapott elég vizet az a része is, ami nem vízálló. Hogy nyüszítettem kínomban és fájdalmamban, az nem fejezi ki, amit éreztem. Talán ez Isten figyelmeztetése volt, hogy túl sokat használom a nyomorult kütyüt, még a budira is magammal viszem, pedig régen könyvek voltam a wc papírok mellet (bocs a terhelő infóért). Az is lehet persze, hogy totál idióta vagyok, olyan ügyetlen, hogy spontán kiesik a kezemből minden....
A telefon meglepő módon magához tért, mármint ébreszt és csöng, ha hívnak, de használhatatlan a lapja, fut rajta minden és elmebeteg módon vibrál, hogy a gyerekek menekülnek előle, ha felpattintom a védőlapját - ami nem védte meg szegénykét az égvilágon semmitől. Még mindig gyászban vagyok, nagyon sajnálom és fitymálón forgatom a kezem között Samsung cégesemet, ami ugyan okos telefon, de annyira nagyon mégsem.
A telefon két éves volt és amilyen gyorsan forog a világ kereke, persze nem kapható már, max használtan, az új pedig 2-3 számjeggyel kezdődik és nem öt számjegyű összesen. Jobb is, hogy nem vezetek autót, az is tuti összetörném. Az is csoda, hogy a kerékpárral az elmúlt hat évben még nem estem el soha. Ezt gyorsan le kell kopognom, nehogy holnap egy kamion alatt végezzem.
Hát szóval ez történt a telefonommal.
Amúgy visszatértek a sulis hétköznapok. Reggel 5.50-kor szól a vekker, vagyis a céges mobilom, de kb. 25 perc, mire fel is tudok kelni. Persze Rékát hatkor ébresztem. Negyed héttől háromnegyed hétig reggelit és ebédet csomagolok a magzatkáimnak. Réka még mindig hallani sem akar a sulis menzáról, ami számomra nagy pech, mert mondom, ebédet is kell neki készítenem. Mindig 7 órája van, kivéve, amikor 8 és egyszer öt, pénteken (az valami fatális csoda lehet, vagy a tanároknak sincs kedvük pénteken tanítani, tök érthető). Egyelőre tök sok ötletem van, kavartam padlizsánkrémet, tortilla terercs gyros pácos csirkével, tortilla omlettel, sonkával, sajttal, mini lángos, amcsi palacsinta, húsgolyó salátával, mindenféle nyársok, még a felét ki sem próbáltam. A rántott cuccok eléggé bejönnek neki.
Délután hazaesem fél ötre, leszidom Zalánt, mint a pengős malacot, hogy nem tanul semmit, pedig fél 4-től köteles leckét írni.....Aztán általában megetetem, mert arra is lusta, hogy az ebédet megegye. Utána nekiállunk tanulni,matek és német minden napra jut, a többi csak hab a tortán. A németes tárgyakat, töri, természet - nos ehhez még írok vázlatot, hogy könnyebb legyen neki, de már egyedül tanulja meg, nem verem belé. Közben jön Rékácska, hogy nem érti a szöveges feladatot, mert juj, jaj, matekból minden órán felelnek és a felelő a házit is meg kell hogy oldja, de hogy oldja meg, ha nem is érti, mert soha nem is tanultak ilyet. Jön a pánik, a hiszti, aztán a leszarom, van ennek is a saját életgörbéje, mint mindennek. Szerencsére egyelőre úgy látom, hogy igyekszik, hajt és próbálkozik a tanárok kegyeit elnyerni.
Irodalomból azt az idézetet választotta a füzete elejére, hogy "tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök!" Ezen kicsit megütköztem, amikor a füzet a kezembe került, de állítólag a magyartanárnőnek nagyon tetszett. ....
Általában nyolcig tanulunk, utána készülök holnapra vagy vacsorázunk, a kutya sétálni akar. Ma pl. amerikai palacsintát sütöttem, holnap kuglófot kért a banda (10 perces, úgyhogy nem nagy kunszt). Zalánék szerdán már dogát írnak természetből - Der Wald, plusz az Eiche-Buche összehasonlítása.
11 körül kerülünk ágyba és ott már sok mindenre nem emlékszem, nem forgolódok álmatlanul sokáig, hacsak Tibi nem horkol, mintha az utolsó ítélet órája jött volna el. Másnap kezdődik minden előlről. Persze melóba is megyek, az lemaradt, naná.
Ha már indulás. Újdonság, hogy Zalán egyedül megy reggel iskolába. Ezt is megértük. Hatodikos a gyerek, csak mondom annak, aki nem ismerné a blogot. Szokásról még nem beszélhetünk, mert a mai nap volt az első. Rékáról már biztos írtam, ő 7 óra előtt már lelép, szeret benn lenni a gimiben (GIMIBEN????? Mit keres ő ott???) fél nyolcra.
Hát ennyi a helyzet.
Kaja reggel- rántott húsos (csirke) zsömle, salátával, majonézzel (bolti, nehogy kimásszon a zsömléből + amerikai palancsinta mama féle lekvárral, mert az mesés. Alma. Rékának pár falat reggelire - szalámi, uborka, ilyesmi. Zalán kap padlicsánkrémes falatkákat is.
Na dőlök az ágyba.....Ha sokat pötyögtem félre, előre is bocs!
