Huh, véget ért ez a hét és bár nem volt nagyon fordulatokban gazdag, azért magas hőmérsékletekben igen, így a hétfőt, a következőt kivettem szabinak, ha már úgyis szülinapom lesz. Talán a szerda volt a mélypont a héten, bár csütörtökön volt a legmelegebb, akkor nagyon fáradtnak éreztem magam és meló után csak feküdtem a kanapén és pihegtem. Tibi szólt, hogy nehogy merjek bármit is főzni, rendeljek valami vacsorát inkább! Csütörtökön kissé jobb volt a helyzet, péntek délután pedig úgy karikáztam haza a bringával, hogy nincs is kánikula, pedig bevizeztem a karjaimat és az arcomat, nyakamat is.
Anyukám felhívott 4 előtt, hogy hallottam-e milyen vihar volt Csehországban, tornádó. Igen, hallottam, de már mikor? Tegnap. Azért megígértette velem, hogy otthon maradunk, autó a garázsban és kihúzunk mindent a konnektorokból. Végül az lett, hogy Réka elkéreckedett röplabdázni a cimborájával vagy lehet cimboráival és bár elbambultam egy kicsit a szürke égre nézvén, elengedtem, nem mentek messzire és a lelkére kötöttem, hogy ha elkezd cseperegni az eső, fedezéket keres vagy hazajön.
Nem sokkal később elvittük a kutyát sétálni, de pár km után pánikszerűen visszafordultam/tunk, mert elkezdett esni az eső....Versenyt tekertünk a "hűtővizünkkel", de szerencsére nem jött rá jobban, mire az utcánkba értünk, szinte el is állt. Nem sokkal később begurult Réka is, mármint a bringán, aminek úgy örültem. Végül a viharból nem lett semmi, még egy zivatar sem, csak egy erőtlen zápor, a hatalmas platán és gesztenye fa alatt szinte száraz maradt a talaj....
Még nem is írtam a csütörtöki focis élményeinkről, jaj, hát felejthetetlen volt. Úgy indultam neki, hogy úgysincs semmi esély a németek ellen, minek befeszülni? Aztán, ahogy folyt a meccs, elég hamar kiderült, hogy van esély, a tizenakárhányadik percben már vezetetünk. Majd a második félidőben, amikor egyenlítettek a németek, rögtön újra vezettünk és csak 5 perccel a vége előtt tudtak egyenlíteni a dojcsok....
Amikor még csak ízlelgettem Schäfer András nevét, mint új elemét a magyar foci válogatottnak, még főleg azon bosszankodtam, hogy nem játszhat Szoboszlai a sérülése miatt. Majd megszállt valami és azt gondoltam, ez a cuki fiú bizony gólt fog rúgni a foci EB-n. Jött a portugál meccs, de semmi. Vagyis Schön, de ő is lesen. Jött a francia meccs, nem Schäfer neve hangzott el ott sem. Ki is ment a fejemből a nagy jóslatom. Erre amikor csodával határos módon egy remek Szalai labdát kapva a kapuba talált, állati módon elkezdtem üvölteni, hogy én megmondtam, hogy Schäfer gólt fog rúgni, fejelni, vagy valami, ugye hogy megmondtam?
