Tibi szava járása, hogy mondjak valami rendhagyóbbat, mert engem nem nehéz. Mármint felbosszantani. Ez igaz is, nem is, soktényezős a téma. A lényeg, hogy ma fél ötkor derült ki, hogy mégis el tudok nyargalni Zalán szülői értekezletére az óvodába. Hozzátartozik a dologhoz, hogy egész nap megfeszített idegállapotban dolgoztam, hiszen ugye új munkahely, új feladatkör, messze vagyok még minden rutintól...valamint az új főnököm holnap üzleti útra utazik 3 napra és egyedül maradok a feladataimmal, amit TEGNAP vettem át. Szóval igaz, fél ötre elfáradtam, kitikkadtam, leamortizálódtam.
Reggel 10 körül csörgött a telefonom, a nem céges. Megláttam a kijelzőn az ovi feliratot és rögtön tudtam, amit minden ovis szülő fél, valami gond van Zalánnal. Nem ért meglepetés, Csilla óvó néni hangját nem volt nehéz felismerni a vonal túlsó végén. Elmondta, hogy Zalánnak nagyon megy a hasa, már két komplett váltás ruhát telerakott. Némi jóistenezés után megígértem, hogy Tibi megy érte tüstént. Hozzátette óvó néni, hogy most a tornateremben vannak, ott várják apát és a tiszta ruhát. Ebből következtettem, hogy oda különítették el, nehogy valami csúnya vírus legyen. Éppenséggel jogosan, bár a hideg tornateremben....mindegy.
Délután negyed óra késéssel bár, de leültem jómagam is a szülők által alkotott körbe Zalán csoportszobájában, ahol mindkét óvónéni helyet foglalt. Érdekes másodszorra megélni a kiscsoportot, az óvónők viszonyát egymáshoz, a szülőkhöz, hogy milyen témát találnak ki egy szülői értekezletre, mennyit készülnek rá, milyen megjegyzéseket tesznek...Érdekes és egész más, mint Réka 5 óvónénije eddig. Rájöttem, hogy ösmét egy sor dolgot másképp látok, másképp csinálnám, ha óvó néni lennék...ez már csak így van. Például ez a mai szülői értekezlet teljesen felesleges volt az én számomra. Már hazafelé jöttem rá, hogy egyszer már elhatároztam, hogy nem veszek részt egyen sem, csak valahogy a buzgalmam ezt az infót törölte az agyamból. Egyszerűen nem volt plusz információ. Gyakorlatilag semmi azon kívül, hogy két anyuka is második csemetét vár. És hogy én késtem el egyedül, bár legalább ott voltam.
Felmerült sok-sok téma, ami esetleg gyakorlatlan elsőgyerekesnek okozhatott fejtörést, pl. hogy ne vigyünk uzsonnát, innivalót hátizsákban a gyerekeknek, ne ígérjük meg hétfőn, hogy majd csütörtökön korábban megyünk értük, mert még lövésük sincs sok esetben, hogy az mikor lesz. Viszont a lebegtetett ígérettől a gyerkőcök egész napjuk oda van....Valamint hogy túlöltöztetjük a gyerekeket. Ez többek között nekem IS szólt, tudtam én. Szólásra is emelkedtem, hogy én speciel azért adok rá pulcsit, mert Zalán ragaszkodik hozzá. Csilla erre azt felelte, hogy felesleges, mert odabenn 28 fok van. (Kérdem én, miért van 28 fok? Amelyik ovinak minden napos anyagi gondot okoz a tisztítószerek beszerzése, ott ne legyen több 21 foknál. Számomra ez égbekiáltó pazarlás, amit három éve nézek.) Magyarázkodtam, hogy az elválás egyelőre elég cirkusz nekünk, inkább maradjon rajta az a pulcsi, ha melege lesz, majd leveszi. Erre Csilla azt felelte, hogy 28 fog van (értettem én elsőre is sajnos) és hogy én vagyok a felnőtt, meg kell szabni a határokat, ha 28 fok van valahol, nem adni rá pulcsit.
Ezen aztán picit felidegesítettem magam a fáradt agyammal. Rosszul esett ez a "te vagy a felnőtt", picit kioktató szagú duma. Merthogy én úgy gondolkodom, úgy nevelem a gyerekem, hogy ha melege van abban a trópusi óvodában, majd leveszi magától a pulcsit. Mit kergessem, hogy márpedig leveszed a pulcsit, büdös kölök, meleg van odabenn, én mondom!!! Van annak esze éppen elég.
Nem sokkal később újra felment a pumpa, de immár nem az ovira voltam dühös, hanem úgy an blokk az egész világra. Amíg nem dolgoztam és full tájmban anyuka voltam, folyton jöttek az emberek, hogy "és még nem dolgozol?", "miért nem dolgozol?", amióta meg húzom az igát dolgozom rájöttem, hogy olyan világban élünk, ahol semmi és senki nincs arra tekintettel, hogy mondjuk az anyuka dolgozik. Mert az természetesebb, ha apa igen. Mindig minden munkaidőben elintézendő. Legújabb szeletkét ebből pont a szülőin kaptam, ahol a márciusi fogadóórák alvásidőben lesznek délután 2-3 óra között. Nyilván az óvónő is ember, ráadásul váltott műszakban dolgoznak, tehát nehéz kivitelezni, hogy délután 4-5 között még mindketten az oviban tevékenykedjenek....de akkor is.
Nekem most nagyon összejött, de másból sem állok, hogy ezt kell lecsúsztatnom, ott kell szabit kivennem, amoda kell odaérnem napközben. Ezen is jól felturbóztam magam, mint egy pulykakakas. Alig vártam, hogy végre vége legyen az egésznek és hazajöhessek az üres lakásba. Zalán Tibinél "hasmegy", Réka úszik, én meg sült krumpliba folyton a mérgem és tepsis csirkébe.
Na ilyen bejegyzést is ritkán írok. Dühből jövőt, gőz kieresztőt....:)
