2014. január 31., péntek

Miből gondolom....


hogy túl sok szabadidőm van?

Egyébként hihetetlen, de nincs. Illetve biztosan van, mert újév óta úgy tűnik átrágtam magam a Mentalista szinte valamennyi epizódján éjjel 11 és 01 között... (azt mondja...6 évad 20-24 epizód per évad, az annyi mint....) Akárhogy is, nem szoktam unatkozni, az kizárt.

Valamelyik délután megláttam egy kiírást Réka csoportjának faliújságján, az 500 Ft /félév / fő fénymásolási díjra hívták fel a becses szülők figyelmét. Most annak taglalását ugorjuk át, hogy bizonyos törvények szerint egyetlen vas nem sok, annyit sem szedhetne be az ovi a szülőktől, ezzel is utalva az ingyenes oktatásra (vagymire...).  Mert akárhogy is, a mi érdekünk IS, hogy naponta egyenek a gyerekek tízóraira gyümölcsöt (ezért van minden napra beosztva a "gyümölcs napos"). Az ovi dolga lenne, de a "tisztasági csomag" beszerzésére a csoportpénzből kerül sor (500 Ft/hó, kivéve szeptembert, amikor 1500 és Zalán esetében az októbert, amikor szintén 1500 ruppó). Az sem baj, hogy aki tud, rendszeresen vihet be savanyúságot, befőttet, lekvárt, hogy ínségesebb napokon feldobják vele egy kicsit az ebédet vagy az uzsonnát. (Vagdalthúsos kenyér esetén se éhezzen az a szegény gyerek...házi baracklekvár csak jobb egy fokkal!) És akkor van ez a bizonyos fénymásolási izé, 500 Ft/félév. 

Leszögezem, hogy nem nagy pénz, egyáltalán nem az. Sokkal nagyobb gáz volt, amikor az óvónénik által prezentált bábelőadásra szedett be pénzt az óvoda, legalábbis szerintem. Viszont egyik nap, óvoda felé baktatván eszembe jutott, hogy 500 Ft 10 Ft/lappal számolva  minimum 50 oldal fénymásolt anyagot jelent. Gyermekenként. Na most mivel feladatlapozni nem szoktak, csak a játszóházban vagy a könyvtárban (viszont annak külön díjtétele van általában) minden projektre a szülők adnak be "forrás anyagot", mégis mi a bánatnak fizetem én azt az 500 Ft-ot? Kérdem én. 1000 Ft/év 26 000 Ft/ csoport/év. 

Másnap Zalán óvónénije is megkért, legyek majd olyan jó és 500 Ft-ot adjak be nekik fénymásolási költségekre. Bólintottam, eszembe sem jutott morfondírozni és zsémbelni....
Arra jutottam viszont, hogy biztosan marha sok időm van, hogy ráérek ilyesmin morogni. És milyen kár lesz, ha az ilyesmi már nem fog beleférni a napi agykapacitásomba...:)

2014. január 30., csütörtök

E. néninél


Délután kézen fogtam Zalánt az oviban és feltrappoltam vele az emeletre a Logopédus irodája felé. Elhatároztam, hogy ameddig csak lehet, ragaszkodni fogok hozzá (E. néni), mert nagyon jó híre van itt a városban, azt mondják róla, hogy ő a legszakavatottabb a környéken. Bekerülni hozzá persze szinte lehetetlen, mindjárt elmesélem, miért. 

Röviden elregéltem neki, hogy azt szeretném, ha foglalkozna Zalánnal, akadozó beszéd problemánk van és már jártunk nála tavaly májusban, blablabla. Amíg éppen aktuális pártfogoltja Viktorka ráncigálta befelé játszani, E. a fejét fogva elég gyorsan elkeserített. Egyrészt tele van az órarendje, másrészt az új köznevelési törvény értelmében nem foglalkozhat logopédusi teendőkkel, fejlesztést és iskola előkészítést csinálhat, logopédusi munka gyakorlatilag meg van neki tiltva. Többszörösen sérült, súlyosabb állapotú gyerekeknek tarthat órát csak az óvodán belülről, azokkal sem logopédiai szempontból. Logopédiailag valamennyi gyerkőc a Nevtan. alá tartozik, vagyis őket kell megkeresnem.  Vagy még inkább a Liget úthoz tartozunk, ha kimondottan beszédfolytonossággal van gondunk. Hát szépen vagyunk....ez eléggé szomorúan hangzott.

Azért behívott Zalánostul, amit nem tartottam rossz jelnek, vele tartottunk hát. E. maga a nagybetűs NYUGALOM és kedvesség. De tényleg. Hozzá képest én egy idegroncs vagyok. Lassan beszél, tagoltan és tisztán, mint egy tévébemondó, vagy Jászai díjas színésznő. Klasszul leköti a gyerekeket, most pl. Zalán és Viktorka játék húsdarálón gyurmát (házi készítésűt) nyomtak át, majd a végtelen hosszú csíkokat ollóval feldarabolták. Ezután a kis kockákból békákat állítottak elő. Kicsit később egyikük kiszúrta a teafőzőt, úgyhogy feltétlenül teát kellett főzni. Tényleg készítettek is, ízesítették citrommal, kockacukorral. Ahogy letelt a 45 perc (kb.), egyik gyerek sem akart hazamenni, már-már kellemetlen lett a helyzet, mert Zalán feltétlenül haza akart hozni egy Wesco labdát....kölcsön is kaptuk holnap reggelig...ahogy Viktorka is a húsdarálót....

Végeredményben abban maradtunk, hogy mégiscsak készüljön el az a pszichológusi szakvélemény Zalánnak kapcsolatban. Ő már tavaly is ezt szorgalmazta, szerinte a dadogás mindig lelki eredetű és meg kell keresni az okokat. Lehet akármilyen kiváló logopédus, aki foglalkozik vele, ha a dadogás oka maga nem szűnik meg. Hmmm....

E. eléggé magasra értékeli az ovis pszichológusnőt, T.-t....Nekem vannak kétségeim, egyrészt, mert nem egy pszichológussal találkoztam már, akire a kutyámat sem bíznám rá szakvéleményileg....másrészt mert ez ugyanaz a pszichológusnő, akihez PaffKata szülei fordultak Kata ujjszopásával kapcsolatban...Azt a választ kapták, hogy biztos otthon sokat veszekednek, ezért szorong szegény gyerek. "Kösz a semmit!"- alapon sarkon fordultak és eljöttek. Nem látok bele persze az életükbe, de az biztos, hogy nem ölik egymást rendszeresen. :) Ebből kiindulva lelki szemeim előtt máris láttam, hogy T. leültet és közli, "ezt a gyereket verik otthon, anyuka, egyértelműen azért dadog". Gyorsan elhessentettem ezt a felhőt a fejem fölül. :) E. mintha olvasott volna a gondolataimban hozzá tette, hogy apró dolgok is okozhatnak akadozó beszédet, amire nem is gondolnánk (én már mindenre gondoltam....), szerinte hasznos lehet egy ilyen vélemény. Hát jó! Kíváncsi vagyok, mire jut T. 

Érdekes egyébként, hogy a nevtan. logopédusa nem javasolta a pszichológusi véleményezést, merthogy az is csak ráerősít egy "rossz szokásra", tudatosítja Zalánban, hogy valami nem oké a beszédével. Gondolom és remélem, hogy T. nem azzal fogja kezdeni, hogy "Na és Zalán, mondd csak, mi is a helyzet ezzel a dadogással??" Azzal E. is egyetértett, inkább itthon kell keresni a gubancot, mint logopédus után szaladgálni. Ezt persze nem mondta így ki, de levontam a kellő következtetést, azt hiszem.

Ennyire futja, nem írtam nagyon összeszedetten és választékosan, fáradt vagyok. Ma több helyszínen is leszívták az erőm...Nevtan-ban is voltam ma, ahol egyik feladat a napirend ünk felvázolása volt. Amikor kiderült, hogy pl. apa milyen kevés szerepet vállal a mi életünkben, előrevetítettek nekem mindenfélét a jövőre nézve és egyik sem tetszett...Nem értették, hogy is értenék, hogy bizonyos dolgok adottak, bizonyos dolgokat az ember kénytelen elfogadni, és hogy apa ilyen sokat dolgozik, az egy ilyen tényező. Nem feltétlenül tetszik, de ez van. 

2014. január 28., kedd

Ők mondták



A gyerekek játszanak a pónikkal. 
Réka: - Anya, nem láttál erre  valahol egy zöld csipeszt?
Én: - De, a szőnyegen találtam egyet, ide tettem a szárítóra.
Réka: - Dehát anya.....az volt Pantea, a gonosz királynő....- kap a szívéhez Réka.
Persze, tudhattam volna.

***

Gyerekek játszanak a pónikkal (még mindig)
Egyszer csak arra figyelek fel, hogy ülnek a szőnyegen, kezükben egy-egy műanyag lóval és a patak csobogását utánozzák hangilag. Pislogok párat.
- Gyerekek, mi folyik? - mire Réka kicsit szégyellősen:
- Tudod, anya....a magzatvíz....

***

Egyik este, lámpaoltás után az "okosok és buták" témája jön elő, amit röviden azzal zárok le, hogy akárhogy is van, mindenki értékes ember, akár okos, akár buta, kész.
Zalán erre éjjel félálomban:
"Anya, te értékes ember vagy....."

***

Zalán levest eszik mamánál.
- Anya....ebben vas van!! - prüszköl fintorogva.
- Hogy micsoda???
Porcogó volt.

***

Rékával arról beszélgetünk, mi volt aznap a legjobb az oviban és mi a legrosszabb. 
Zalán sem maradhat ki, bár válaszai borítékolhatók...
- Mi volt ma a legrosszabb az oviban, Zalán?
- Amikor ott hagytál....- morogja sötéten.
- És a legjobb?
- Amikor értem jöttél....

***

Zalánt oviba viszem. Éppen az öltözőben ücsörgünk és a csizmáját cibálom le a lábáról. Egyszer csak megszólal.
- Nem bízom benned, anya.....
Hát, az gáz!

***

Zalánt megdicsérem, milyen jó étvágya van a vacsinál, milyen sokat eszik, szuper!!
Zalán szeme felcsillan.
- Sokat, mint egy disznó, anya?

***

Zalán hív játszani, de már harmadjára mondom neki, hogy "Egy pillanat!".
- Nagyon sok a pillanat....- zsémbelődik. 

***

Zalán: - Széna betegsége van a lovamnak
Réka: - Ú, az nem jó, szegény ló! Hány, fosik, pisál....
Kellemetlen.

***

Zalán és Réka futóversenyt rendeznek, persze Réka nyer, hiszen legalább 5 méter előnnyel indult. 
- Zalán, enyém az arany érem, tiéd pedig a.....a rézérem.

***

Réka mesél vacsoránál. 
"D. óvónéni nem azt eszi, amit mi, mindig hoz otthonról magának ebédet. "- pislog párat. "- Nem baj, majd beszokik az oviba ő is egyszer....."

***

Réka: "Az úszás az én műfajom...."

***

Réka: "Nem lehet, hogy azért beteg a tabi, mert Zalán beteg, rátüsszentett, aztán én is köhögök....és vírust kapott..." 
Nem jöttem rá hirtelen, hogy viccelt e vagy nem.

***

Apa, ne szaroljál már be! - Réka

***

Réka dicsekszik, hogy a játszótéren talált jégcsapot a mászóka alatt. Hallom, ahogy Zalán mindezt a következőképpen kommentálja.
"A büdös mindenit!!"

***

Vacsora közben az a téma, hogy ki a főnök a családban.
- Én vagyok a főnök!- rikkantja Zalán teli szájjal.
- Dehogy vagy! - vágja rá Réka. - Legyél felnőtt korodban biztonsági őr, akkor aztán főnök leszel!
Talán 2-3 éves lehetett Réka, amikor egy-egy ámokfutását az üzletekben Tibi azzal próbálta megelőzni, hogy a Biztonsági őr bácsival "fenyegette". Ez aztán egész mély, máig ható nyomokat hagyott benne. :) Valahogy nagy hatalmú, tekintélyes, komoly embernek tartja őket, akiknek fontos munkájuk van. 


***

Rékával beszélgetünk (részlet)
- Rékus, szerinted apa mit szeret csinálni szabad idejében?
- A fotós könyvét nézegeti.
- És anya? Anyának mi a hobbija?
- Sütit süt, süt-főz....blogot ír. 
Na jó, olvasni nem sokat lát, azt a vécén szoktam vagy ha már alszik. De legalább nem azt mondta, mint a nevtan-ban, hogy anya imádja a Mentalistát....:)) (még mindig jobb, mint a JóbanRosszban vagy ÉjjelNappal....) 


***

Egy RékaÜgyesOKos.
- Gyere, Réka, még el kell mennünk a bankba is, pénzt felvenni.
- Anya, mire jó egy bank? Vigyáznak a pénzünkre?
- Hát...igen, többek között. 
- És többet adnak vissza, mint amennyi volt?
- Egy picivel....
- És ha nincs pénzünk, akkor adnak?
- Igen, de vissza kell fizetni kamatostul.
- Kamatostul?
- Többet kell visszaadni, mint amennyit a bank adott.
- Ó....nekem van pénzem.....450 forintom van....






2014. január 27., hétfő

Havas-jeges


Szombaton Tibi szánkózott egy jót a gyerekekkel, ám én úgy át voltam fázva, hogy hazaérvén a bevásárlásból, semmi másra nem vágytam, csak egy jóóó meleg szobára. Fel is menekültem a lakásba a kertből, ahogy lehetett. Vasárnap viszont szánkóra pattantunk (illetve ki mire) és kievickéltünk a játszótérre, hogy találkozzunk A.-ékkel egy kis közös játékra és dumcsizásra.

Eléggé le voltam fáradva idegileg, lelkileg, mert a hétvégén különösen nehéz volt Rékával (fogalmam sincs, miért, de hiper hisztis bugyi volt rajta mindkét napon és ez totálisan ki tud készíteni)....gondoltam, a friss levegő majd helyre teszi a dolgokat bennünk. Végül csak Zalánt vittem magammal első körben, mert Réka fél órán keresztül húzta a harisnyáját (nem túlzok, tényleg!), illetve először nem is akart venni harisnyát csak zoknit és overállt, amit megvétóztam, merthogy nem trópusi éppenséggel az időjárás...Na mindegy, majd a hisztiről írok még, ha tudok....lesz mit mesélni, amit egy idő után eluntam. 



Amikor Réka megérkezett Apával, szánkóztunk egy pár kört. A környező kisebb utcákban szerencsére nem takarították el a havat, ezért nagyon jól szórakoztunk, hol Zalánt vittem, hol Rékát, mert két személyes szánkónk nincs, irtóra le vagyunk maradva....
A csajok főleg azt élvezték, amikor futottunk is a szánkóval, persze ezt nem bírtuk tartósan szuflával, úgyhogy a negyedik körnél be kellett érniük pusztán a sétával. 


Így nézett ki, amikor a bázisunkról (játszótér) szánkózni indultunk. Egyre nagyobb fenekem van, nem tudtam nem észrevenni....:(


Zalánt nem lehetett lebeszélni a bicajról, nem esett sokszor, talán kétszer?

Olyan jól esett a levegő, a mozgás! A fiúk hamarabb leoldottak, később telefonáltak, hogy mangós gyümiteával (aminek szerintük barack íze volt) jó forróval várnak itthon bennünket szeretettel. Mi, csajok, anyukák, akkor láttuk elérkezettnek az időt a távozásra, amikor sokadszori figyelmeztetés ellenére is Réka és A. nyalogatták nagy élvezettel a játszótér szikrázó havát....AKkor hirtelen szedtük a sátorfánkat és hazakocogtunk. Réka említette is, hogy fázik a lábujja, szóval szép volt, jó volt, elég volt.

Itthon forró tea mellé fejedelmi húsleves dukált és palacsinta (mama féle), közben Oroszlán király 2-t nézett a banda tátott szájjal. Én meg persze nekiálltam kivasalni azt a két köbméternyi ruhát, ami péntek óta felhalmozódott a sarokban.  

Ma új hét, újra ovi, Zalánnak egy hét kihagyás után (most nem vagyok benne biztos, hogy írtam, de csúnyán köhögött kb. egy hete, lázas is volt, így itthon maradt). Reggel, szétnézvén Zalán csoportja környékén tele volt minden kreatívkodással, odabenn is alkottak éppen, több csoportban több félét. Olyan jó volt látni, még ha Zalán egyelőre bojkottálja is ezeket a klassz dolgokat. Rékáék bezzeg egy emelettel és két évvel arrébb....

Váltottam egy pár szót A. óvónénivel Zalán ügyében, rákérdeztem, mi a helyzet a logopédussal. Ugyanazt felelte, mint 2 hónapja (khm....), hogy majd utána néz, milyen papírokat kell kitöltenem. Nem szóltam semmi különöset, de nem várok tovább, talán eddig sem kellett volna, hanem magam közelítem meg az ovi logopédusát. Kell nekem az a nőszemély, vagyis Zalánnak! Nagyon jókat hallottam róla, szóval most nagyon szeretném, ha ő foglalkozna vele....Lenne B terv is, de az A-t kell masszírozni egyelőre. 

2014. január 26., vasárnap

Törpsuli 4.



Tibi tegnap este (pénteken) lazán közölte, egyetlen tőmondatban, hogy szombat délelőtt muszáj dolgoznia. Ezzel eldőlt, hogy Zalánnal együtt, hármasban látogatunk a soron következő TörpSuliba másnap reggel. Nagyon nem voltam feldobva, de azért valamennyire bíztam benne, hogy Zalán tökös gyerek módjára végig fogja ülni azt a röpke 2 órát, amíg Réka iskolásat játszik. 

Kora este a várakozásoknak megfelelően szállingózni, majd sűrű pelyhekben szakadni kezdett a hó és abba sem hagyta sok időre reggelig. Ahogy megközelítettük az iskolát, éppen vízszintesen esett, úgyhogy Zalánt az út felén inkább kézbe vettem. A gyerekek nagyon boldogok voltak, hogy végre minden fehér, kesztyű nélkül markoltak a hóba, próbáltak hógolyót készíteni, szájukat tátották nagyra a hóesésbe és bosszantóan lassan vergődtünk el az iskoláig. 

A kapun belül köszöntött bennünket egy fogadó bizottság, igazgató bácsi, egy hölgy egy névsorral (feljegyezte Réka nevét), egy másik egy kamerával, megint másik néhány méterrel beljebb pedig eligazított bennünket, hol találjuk a bandát, A TörpSulisokat. 

Nagyjából 30 gyerkőc ücsörgött a padokban 10 órára, ebből 5 (!) db Manó csoportos, szóval nem volt vészes a tömeg. Mindenekelőtt igazgatóbácsi tartott egy rövid tájékoztatót. Ő ugyebár nem teljesen idegen egyikőnknek sem. Viszonylag sokáig nem volt tudomásunk arról, hogy hogy T. apuka böcsületes foglalkozása iskola igazgató, egyszerűen ő volt E. apukája. Az utóbbi időben azonban számunkra sokkal inkább a Rákóczi suli igazgatója, mint szülő....T apuka (azaz A.)  tehát elregélt néhány tudnivalót. Mosolyogtam magamban, mert meg van az a szokása, hogy olykor, látszólag különösebb ok nélkül hangosabb hangerőre kapcsol beszédileg, mintha valami gyerek zsivajt próbálni túlkiabálni. Gyerek zsivaj nélkül. Ezt egy idő után egész vicces volt hallgatni. 

A lényeg, hogy idén megváltozik a felvétel rendje a tavalyi évhez képest is. Sőt, az egész országban a mi, azaz a szolnoki modellt fogják követni. A folyamat úgy néz ki, hogy az iskolába készülő gyerekek szülei átveszik majd az óvodákban a szükséges nyomtatványokat, amelyet kitöltenek, megjelölik a választott iskolát pl. Majd bizonyos napokon (2-3 április elején) leadják azt a kedvenc iskolában. Ekkor történik meg a lakcímkártya egyeztetése is. Ezen a ponton A. igazgató bácsi értésünkre adta, hogy körzeten kívülit illetve olyan lakcímkártyával bírót sajnos szinte biztosan nem tud felvenni.....

Április 7 körül tehát meglesz a jelentkezés, melyre 15 napon belül jön a válasz, hogy Réka felvételt nyert e vagy felvételt nyert. :) A törvény egyértelműen kimondja, hogy körzetes gyermeknek a körzetes iskola köteles helyet biztosítani. Pont. Az osztálylétszám maximális száma 27 fő lehet, melyet külön kérvény alapján emelni lehet 32 főre. Ha túl nagy a túljelentkezés. A felvehető gyerekek száma tehát 64 fő, ennyien férnek be az első osztályok valamelyikébe. Április végére eldől kristálytisztán, kit hová vettek fel, májusban már csak a beíratkozás marad hátra, a biztos felvétel tudatában. Izgalmas, nem?

Maga a TörpSuli nagyon jól sikerült ma (tegnap) egyébként. A négy lehetséges óvónőből tanítónéniből kettő tartott ma rövidített órát (kb. 20-25 percben?), plusz egy német óra is becsúszott a végére. Érdekes, hogy ez utóbbi tetszett Rékának a legjobban, bár egyelőre nem szerelmese a német nyelvnek. Azért csak tanulja meg, szerelemre lobbanhat majd az angol iránt, mint én, vagy bármely más világnyelvvel, kedve szerint. 

A bandát három csoportra osztották, egy kb. 10-14 fős csoportokat alakítottak ki. Figyeltem a tantónéniket, mint sas a pockot, semmi különös nem tűnt fel, kedvesek, türelmesek, sok mindennel készültek, de persze ennyi szülő előtt ez nem meglepő. Legelőször énekeltek-táncoltak Andi nénivel, az irányokat forszírozták egy dalba építve. Ez tetszett nekem, mert ha van mit gyakorolni Rékának az iskoláig, az pont az irányok.  Később szóba jöttek az évszakok, miről ismerszik meg ez vagy az az évszak, majd ezt kombinálták az irányokkal. "Az a kisfiú, aki síel lefelé a domb oldalán....na annak merre mutat a jobb keze???" 

Óra után rögtön egy kis uzsonnával kínálták meg a tantónénik a gyerekeket, gyümölcslé és pogácsa mosolygott a kosarakban. Pislogtak a gyerekek a padokban a szívószálas üdítők és friss pogácsák mögül, édesek voltak. Zalánt átugrották az ennivaló körbekínálásánál, amit igen szívére vett. Rövid tétovázás után Réka odanyomott neki kétszer fél , gyengén megrágott pogit, mire megkönnyebbülésemre elcsöndesedett Zalicsek. Én magam restelltem extra pogit kérni a tantónéniktől....Bár ha feltekeri a hangerőt Zalánom, valószínűleg erőteljesebben képviselem az érdekeit. 

A mini német órán néhány színnel ismerkedtek meg a gyerekek, rot, gelb, grün, blau...Viszont ekkora láthatóan fáradtak a srácok, lazult az amúgy sem jelen levő fegyelem (jelentkezés helyett többnyire lelkes bekiabálás ....) Zalánnál is szakadni látszott a húr, így az utolsó 5 percre elhagytuk a német órát és a folyosón vártuk meg Rékát. 

Megkapta a szemem a faliújság egyik rövid hirdetménye, miszerint pénteken volt a bizonyítvány osztás....Elképzeltem, hogy jövőre Réka is hozza majd haza az első bizonyítványt, a félévi tájékoztatót...Egyáltalán nem volt idegen gondolat ott és akkor. Bezzeg amikor kezembe kerül véletlenül az újszülött korában használt fehér plédje vagy egy régi fotó, akkor mindig ledöbbenek, hogy hat éves elmúlt, tapossa a hetediket az én picurka madaram....:)

2014. január 24., péntek

Mesélős



Leültem egy kicsit mesélni.

Először is, a héten is megfordultunk az uszodában kétszer is. Hosszú idő óta először fogalmazódott meg bennem, hogy "MINEK"? A létszám igencsak megszaporodott az elmúlt héten, az idilli és tökéletes 4-5 helyett tegnap 9 gyerkőc várta nagyon Gyuri bácsit a medencében. Plusz egy felnőtt úszni vágyó, totális kezdő. Ekkora létszámnál kérdéses, hogy van e értelme járnunk...majd még meggondolom. Igaz, nagyon nincs mit, jövő hét az utolsó hét, amikor még itthon leszek "főállású anya" jelmezben (mert persze hivatalosan nem vagyok az, csak lélekben és agyban....), hogy utána hogyan érünk ki a Tiszaligetbe fél ötre, fogalmam sincs, szerintem sehogy. Egy Hermione féle időgépecskének venném nagy hasznát, jól jönne, ha olykor egy-két órát visszarepülhetnék az időben. 

Azt is egyre inkább érzem, hogy autó nélkül nagyon nehéz, szinte lehetetlen lesz boldogulnom. Igaz, autóm nincs és majrézom is, ha vezetnem kell (így hát nem is szoktam, mert úgy könnyebb az élet)....tegnap odáig vetemedtem, hogy használt autókat nézegettem a neten. Még tegnap volt az is, tényleg, amikor kis Fityókámat elvontatták a ház elől (miután egy idióta összetörte éppen az ablakunk alatt), azóta, 2009 óta nincs saját autóm. Nem is igazán hiányzott eddig, de most annál erősebben. 

Visszatérve az úszásra. Fejlődik Réka folyamatosan, ahogy a többi gyerkőc is, ez pedig fájdalmassá teszi a helyzetet, hogy szembe kell nézni az úszó edzések végével. Nekem is, Rékának is. A héten oda-vissza átúszták már a medencét, oda félig gyorson, vissza mellen. Réka nagyon odáig volt, hogy Gyuri figyeli e, akkor összeszedte magát, máskor pedig csúnyán kutyázott. Talán ez a 100 méter ovi után, alvás nélkül sok volt neki így a jóból vagy a vízbiztonság még mindig kérdéses. Óra végén Gyuri megnyugtatott, hogy a kutyázás is egy fejlődési fázis, ha hiszem, ha nem, az ő lánya is csinálja olykor, ő maga sem tagadja, hogy művelte....mert hát a gyerekek ilyenek, a könnyebb megoldás és kivitelezés felé hajlanak. Idővel és rutinnal valamint egy megfelelő edzővel ennek nyoma sem lesz. A lényeg, hogy a technikája legyen minél szebb. Csendben mondom, hogy azért rászólhatna, hogy rendesen ússzon, nem? 

Tegnap a nevtanos szülői csoportban is voltam délelőtt. Igazából nem érzem, hogy lenne bármi értelme, mégis jól esik oda járni. Talán mert beszélhetek valakinek, valakiknek a problémáról, saját magunkról, a családunkról. A logopédus csajok kedvesek, igyekeznek segíteni. Én meg mindig azon morfondírozok, amíg a többiek sírnak és panaszkodnak nem beszélő gyermekükkel kapcsolatban, hogy milyen nagy kár, hogy ez az egész rajtam nem segít. Aztán a fene tudja, lehet, hogy igen.... :) Jövő héten megyek oda is utoljára, hiszen a csütörtök reggeli 9 - 11 idősáv nekem erősen munkaidőn belülinek tűnik....

Találkoztam egyik ismerősömmel is a nevtan közelében, mesélt sok mindenről, csapongott. Kényelmetlenné akkor vált a helyzet, amikor eszébe jutott az egyik szomszédja vagy rokonja és annak a gyereke, akit üt-ver az anyja, hebeg-habog a kisfiú, nem meglepő módon, pontosabban dadog, ezt képzeljem el...Ezek után én már nem éreztem kötelezve magam, hogy feltárjam, miféle szülői csoportba is járok.....


2014. január 22., szerda

Rémítő



Az egyik szomszédnéni érdeklődött ma délután, miközben a "közöskukadíjat" leperkáltam neki, hogy hová íratjuk Rékát iskolába, a Rákócziba, ahová ők járnak? (Mármint nyilván nem konkrétan ő, de az "onokák". Oda, bólintottam rá, hiszen oda készülünk, Réka esetében immáron 99,99% biztonsággal. Érdeklődtem, hogy ők hogy érzik, mennyire magasak a követelmények, hallani, hogy szigorúak a tantónénik, maximális a követelmény szintje....Az a gond, hogy okosabb gyerkőcöt még nem igen láttam az ő hatodikos unokájuknál, szóval a kérdésem szinte felesleges volt, mégis meghallgattam a választ: első és második osztályban nem vészes, de ahogy a tagozatra bekerülnek (a legjobb 35 darab gyerkőc, német emelt szintre)....nem fejezte be, mert eltűnt a konyhában aprót keresni, de nem is volt szükség erre. 

Ugyanezen a napon, délelőtt felhívtam B. anyukáját (Réka csoporttársa és a nagyobbik csemetéje elsős a Rákócziban), hogy megérdeklődjem, mit lehet tudni a majdani tanítónénikről, van e valami bizalmas vagy nyilvános információja (neki szokott ilyenje lenni). A  Törpsuli első óráján találkozhattunk a tanítónénikkel, de egyiket sem ismerem még hírből sem, kevés információm volt róluk. Elvileg azok a tantónénik lesznek, akik most negyedik osztályt visznek. Nem mondom, jó híre van mindegyiknek, nagyjából egyformán szimpi volt nekem mind a négy tantónéni, de vágy sem kapott el, hogy na AZT a tantónénit AKAROOM a Rékának!!! Ahhoz nem vagyok elég jó emberismerő sem, mondjuk. 

Pontokba szedem, mi mindent tudtam meg B. től a suliról. Figyelem, csak erős idegzetűeknek! :)


1)  A gyerekek (elsősök) az osztályban karácsonyra folyékonyan megtanultak olvasni (kivéve néhány kettős mássalhangzót).
2) Minden nap van házi feladat és szorgalmi feladat is. Irdatlan mennyiségű. B. egész téli szünetben tanult és gyakorolt, kivéve karácsony első és második napját. (szegényke...)
4) A gyerekek a füzeteket, könyveket haza hozzák naponta, leckéstül, szorgalmistul...(ezt nem bánom, egyébként, legalább látom, mit művelnek majd a suliban)
5) A házit elvileg még a napköziben megoldják, ellenőrzi a napközis tantónéni, hogy a feladat készen van e, de azt nem, hogy helyes e, ezért B. sokszor kezdi az egészet előlről otthon négy óra után....
6) A mezőny igen erős, hogy a félévi bizonyítvány csupa ötös, az az osztályban nem ritka még.
7) A cél nem az ötös felmérő, hanem a 100%-os felmérő....hiszen egyszer tagozatosak szeretnének lenni (ez csak 35-nek fog sikerülni a 70-ből)  ahhoz pedig ki tudja, milyen magas eredmény kell, szóval biztos, ami ziher....
8) Bár a szorgalmi - szerintem - leginkább azoknak szól, akik már írnak, olvasnak számolnak, ne unatkozzanak, azt a többiek is megcsinálják, mert a szorgalom jegy csak akkor lehet ötös. (Hogy ez így van e, persze nem tudom, remélem, nem...)
9) Heti 3 úszás óra van beépítve az órarendbe, ennek és önmagának a sulinak hála, B. este fél nyolckor már alszik, kidől, hulla.
10) Órán nem lehet beszélgetni, sőt, a napköziben sem, egyáltalán. Szigorú szabályok vannak a fegyelmet tekintve, amihez ragaszkodnak. Órán csend van és figyelés, semmi más.
11) B. egyik szünetben felült a ping-pong asztalra, mire egy vonatnyit hátrább tették magaviseletből....(nagy okos volt, aki ezt a vonatos izét kitalálta...)
12) Tervezi az iskola, hogy megszűnik a német tagozat, egy angolos és egy németes osztály lesz helyette. Szerintem ettől a legjobb képességű gyerekek lehalászása meg fog maradni, fogadni mernék rá!
13) B. olykor este 9-ig nyűglődik a szorgalmi feladatokkal....Este kilencig!!!!! Egy hét  éves....
14) Ezt folytatva: B. ELSŐ OSZTÁLYOS! TAVALY MÉG NAPRAFORGÓS VOLT, MINT MOST ZALÁN, CSAK IPPEN NAGYCSOPORTBAN...
15) B. egy-két betűt ismert mindössze tavaly szeptemberben, okos, értelmes fiú, ez mégis akkora hátránynak tűnt a suliban, hogy anyuka minden nap tanul vele, több órát...
16) Aki úgy látja, gyermeke nem fog tudni bekerülni a tagozatos osztályba, első végén elviszi másik iskolába, ahol szerényebbek a követelmények.
17) Senki nem tudja, mire ez az irdatlan tempó, de aki bírja, csinálja. 

Én még mindig azt gondolom, hogy Réka azok közé tartozik, akinek nem lesznek nehézségei, a tempó miatt valószínűleg nem. Igaz, szokatlan lesz neki, hogy hosszú verseket kell megtanulni, hogy házi van minden nap, szorgalmi akár. Ez azonban nem a suli hibája, hanem az ovi gyengesége, hogy ilyen nagy lesz a szakadék a két intézmény között. Ez az, amitől tartok. A másik verzió az volna, hogy egy olyan iskolába íratjuk Rékát, ahol az osztály minimum 30%-a kisebbségi. Ezt nem akarjuk semmiképpen. A baráti körből 3 barátnője is Rákóczis lesz, a fiú közül is legalább egy...és ha lesz arra lehetőség, hogy figyelembe vegyék, ki honnan érkezik, akkor még egy osztályba is kerülhetnek. 

Réka nem várja a sulit kimondottan, mert azt már tudja, hogy ott többet kell majd alakítani, mint álló nap játszani, mókázni, kacagni. Viszont ő már választott, menne, ahová a cimborái is, a Rákócziba. Nem hiszem, hogy meg fogjuk bánni, mert nem igen van más választásunk, úgy érzem....és túl azon, hogy nem egy dolog ijesztő a Rákóczival kapcsolatban, alapvetően a lényeg mégis ott van, hogy jó iskola. Rékának való iskola. Remélem, ő majd bizonyítja, hogy így lesz. 





2014. január 21., kedd

Mai ovis szösszenet




Ma délután, amíg csemetéink a tanmedencében tempóztak, Á. anyukája hozzám fordult, hogy megkérdezze, mit tudok az igazgatónő mai látogatásáról az ovis csoportunkban. Megvontam a vállam, majd pislogtam kettőt, hogy semmit, miért? Nem a szokásos éves "pofavizit" volt a mai is? Mint két hete D. óvónéni esetében? Minden évben produkálnak egy bemutató órát mindketten, ez afféle formaság, vagymi. Erre Á. anyukája kifejtette bővebb lére eresztve is, hogy neki Á. otthon azt mesélte, hogy az R. igazgatónéni azért érkezik hozzájuk ma, hogy eldöntse, ki iskolaérett és ki nem a Manó csoportból...

Hehehe...dehogyis....- legyintettem én. Ezek a gyerekek mi mindent bele tudnak passzírozni egy történetbe! Briliáns a fantáziájuk! Ennyiben is maradtunk. Néhány órával később az a Réka, aki a fenti párbeszédből semmit nem hallott, mert éppen a mély vízben tempózott hol mellen, hol gyorson, este 8 órakor rám emelte szomorú kékesszürke szemeit.
- Anya, én megyek iskolába?
- Hát persze.
- Biztos?
- Biztos, igen.
- Nekem nem mondta R. óvónéni, hogy mehetek iskolába...
- ???? 
Majd elmesélte, hogy E. óvónéni azt az infót szellőztette meg a csoportban, hogy R. igazgatónéni vendégük lesz a csoportban és kitalálja, ki iskolaérett és ki nem. Egyből kattant valami az agyamban.

Azok után, hogy röpke 6 perces, szánalmas karácsonyi műsort eszkábáltak össze az óvónénik, melyet még a bölcsisek is lepipáltak volna a szomszéd épületből, hogy nem szerveztek a gyerekeknek úszó tanfolyamot, ami hagyomány az oviban, nem vettek színház bérletet, mert lemaradtak a határidőről a jegyrendelés dolgában, nem tanítanak verseket és dalokat, nem készítik fel a gyerekeket az iskolára, sejtelmük sincs, mi fán terem a feladatlap szó, valamint 10 napig tűrték, hogy igazolás nélkül egy ótvarban egyre látványosabban szenvedő kislány látogassa az ovit (Isteni szerencse, hogy senkit nem fertőzött meg...) Szóval mindez után még ilyesmit is találnak mondani szegény gyerekeknek....hát végtelenül szomorú és szánalmas. Cél szentesíti az eszközt??

Zalán az "ugribugriban"



"Nyers" képet csak Zalánról tudok feltenni, a Rékásak komolyabb tuningra szorulnak. Nagy sebességgel és még annál is nagyobb kiszámíthatatlansággal cikázott jobbra-balra, le és fel. Hogy a lencsébe nézzen, az ki volt zárva. Vagy ha mégis, ide a rozsdás bökőt, hogy éppen pislogott. Zalán ellenben ideális fotó alany mostanság, ezeken a fotókon már kellőképpen üzemhőmérsékletre izzadt....




Jut eszembe, még nem is mutattam Aranyhajas képet Rékáról! Ezen a fonaton nem húzna fel semmilyen banyát a vártoronyba, no részletkérdés.....







2014. január 20., hétfő

Zsúrból ugribugriba


Munkáról. Igazából még most sem tudok róla írni érdemben szerintem. Két percig örültem nagyjából a hírnek, hogy elnyertem ama bizonyos állást. Tibi sem nagyon boldog, szerinte így jó volt, ahogy volt. Megölelt és azt mondta, majd legfeljebb a próbaidő végén csinálok valami "rosszaságot" és akkor maradhatok újra itthon, marad minden a régiben.... Persze nem gondolta teljesen komolyan, bizonyára....annál bonyolultabb a helyzet és a milliók sem tombolnak a számlánkon hosszú tömött sorban.

Ahogy letelt a két perc, eszembe jutott az úszás, amire így bajosan fogunk tudni járni, az őszi szünet, a nyári szünet....amit egyelőre fogalmam sincs, hogy fogunk megoldani. Könnyeket is hullattam már sűrűn, "Mi lesz a gyerekekkel???" felkiáltással, mert annyira sajnálom olykor őket, amikor rohamot kapok. Kitalálunk valamit, kétség kívül, csak ne emlékeznék folyton a tavalyi úszótanfolyamos  csodaszép közös nyarunkra....! 

Egyébként, ha még nem derült volna ki, bizonyos értelemben ufó vagyok. Az én ideális világomban ugyanis egyáltalán nem is mennék vissza dolgozni, esetleg hat órában. 9-15 óra között. Vagy családi vállalkozáson belül keresnék magamnak helyet. Talán így is lesz egyszer, ki tudja, de jelenleg a hat órás állás illúzió, ahhoz pedig, hogy Tibinek tudja érdemben segíteni, sokat kellene tanulnom, pl. Corel, PhotoShop, Illustrator, stb. Ennyit erről.

Szombaton szülinapi buliba voltak hivatalosak a gyerekek a szokásos játszóházba, levegőtlen és forró volt a hely, rengeteg meghívott tombolt, alig vártam, bevallom, hogy vége legyen. Nem ücsörögtünk ott végig persze, de csúszott a program, így az utolsó órát mégiscsak a bulin töltöttük. Zalánnak nem volt kedve bulizni, ő az ölemben ücsörgött és figyelte a gyereksereget. Itthon készültek fotók a cicának kifestett Rékáról. Nagyon kis helyes volt. Figyeltem fél szemmel, ahogy a kanapéra kuporodva játszott a tabin, hááát, olyan nagylány volt, hogy megint csak néma áhítatban a fejem tudtam csóválni ezen....


Vasárnap ugrálóvárban jártunk és bár szombaton is rendeztek egyet egészen másik helyszínen, nem is olcsó a buli, nagy volt mégis az érdeklődés. Az utolsó két órára ugrottunk be,  ennyi pont elég volt, hogy Zalán elfáradjon, kitombolja magát, Réka, ugye, nem ismeri a fáradtságot....neki semmi soha nem elég fizikai terhelésből. Nem ide vágó téma, de megfigyeltem, úszóedzés után általában fáradtan másznak ki a gyerekek a vízből, rövid játék után nem tiltakoznak, ha a szülők az öltözőbe rendelik őket, Réka ellenben...mintha még egyet sem csapott volna a vízbe. FitKid torna után is némelyek lerogynak a padra kimerülten, Réka meg még lendületben, fut jópár kört az öltözőben. Említette is Ildi néni, hogy Réka fáradhatatlan. Ennek még egyszer (sokszor) nagy hasznát fogja venni. 

Szóval Réka jót tombolt, Zalán pedig először járt ugrálóvárban, úgyhogy legjobban ő élvezte. Picit lassan mászott fel a legmagasabb csúszda "létráján" a magasba, legalábbis összehasonlítva a sokszor már iskolás gyerekekkel, de sugárzott, kipirult, ugrált, pattogott és száguldott a járgányokkal. Amikor kezdett göndörödni a hajacskája, már tudtam, hogy melege van, a két óra végére csurom víz volt a buksija. Ahogy letelt a két óra, tikkadtan kortyolta a lelátón az almalevet. 

Még láthattuk, ahogy leengedték az óriási légvárakat, ennek ellenére Zalán akár holnap újra menne ugrabugrálni.  Sok fotó készült, majd teszek néhányat legközelebb.

2014. január 17., péntek

6 év 4 hónap




Ez egy rövid bejegyzés lesz: Eléggé úgy néz ki, február elsejével újra munkába állok....

Nem várom, de belátom, hogy ez a dolgok rendje, az elkerülhetetlen, blablabla....

Majd írok erről bővebben is, ha tudok. Ilyen még nem volt. Legalábbis a blog(jaim) történetében. 




2014. január 16., csütörtök

Szülők között



Végre valahonnan nem késtem el. Sőt, egyenesen korán érkeztem!!! Ücsörögtem ott kényelmetlenül, fázósan, dzsekiben, sálban a "váróban", vártam a fejleményeket. Próbáltam olvasgatni, később inkább a fülem hegyeztem, miről beszélnek az anyukák (szoptatás milyen ciki nyilvános helyen - mióta?) valamint ovis korú csemete szoptatása (háááát....)...Éppen elkalandoztam egy picit FantáziaFöldre, elképzeltem, ahogy Zalán rám csatlakozik anyatej nyerés szempontjából, előkapja a cickóm egy mozdulattal a vendégségben, úgy bánik vele, mint egy mini zsonglőr....Amikor az egyik ismeretlen NevTanos hölgy elsuhant előttem pár szülővel egyetemben. Pislogtam párat, hogy most utánuk szökkenjek vajh, hogy engem kifelejtettek, vagy sétáljak szépen haza....mihez lenne inkább kedvem, amikor az ismerős logopédus hölgy visszakukkantott, hogy vár e még valaki a szülői csoportba és -ra? Igen, én! 

Csatlakoztam két másik anyukához egy szőnyegpadlós, alulfűtött helyiségben, ami valamiféle mozgásterápiás szoba lehet zsúfoltabb napjain. Török ülésben elhelyezkedtem a másik kettő hölgy mellett. Éppen bemutatkoztunk, elmondtuk a nyűgünket, ki ki a sajátját, amikor befutotta még egy anyuka, vele aznapra teljes is lett a létszám.  

Picit kakukktojásként éreztem magam, bevallom. Akadozó beszéddel küszködő (bár ez nem ide illő szó, mert nem küszködik senki, pláne nem Zalán) gyerekkel csak én rendelkeztem, a másik három gyerkőc egyszerűen nem beszél. Három éves, túl a három éven, 3,5 éves.... és csak hangot illetve, 1-2 szót használ.......Mire a harmadik anyuka is előadta a problémáját és hogy neki ez mennyire fáj, nézni, hogy más gyereke már verset mond, az övé meg nullán áll beszédileg, mutogat, járnak orvostól orvosig, eredmény semmi....Ezen a ponton váratlanul és hirtelen elsírta magát, mire a másik kettő anyukán is ezzel megnyomott valami gombot, mert ők is elpityeredtek. Nem győztem zsebkendőt osztani. Ott sírt három anyuka, én meg csak pislogtam jobbra és balra.....Még szégyelltem is magam mélyen, mert egy pillanatra ott és akkor hirtelen nem értettem őket, el voltam foglalva a magam, más természetű problémájával....Valószínűleg én is bőgök, ha Zalán egy kukkot nem beszélne, sőt, tuti.

Igazából hasonló volt az egész egy csapatépítő tréninghez, illetve fene tudja, mert mély elemzés és pszichológia nem volt jelen, csak beszélgettünk. Különböző feladatokon is végigmentünk, pl. le kellett rajzolni a családot, fel kellett írni egy papírra Zalán jó és rossz tulajdonságát stb stb. Házi feladatot is kaptunk, feljegyeztem szerencsére, mert felét már el is felejtettem volna reggel óta. Hát aztán hogy ez mit ér, mit nem....Ha rangsorolni kellene, hogy milyen komolyabb vagy kevésbé komoly kis problémácskákkal viaskodom mostanság, a dadogás nem feltétlenül lenne benne az első háromban. Jobban örülnék, ha Zalánnal foglalkozna végre az ovis logopédus, de azok a malmok lassan őrölnek. Ettől függetlenül pár hétig még biztosan részt veszek a programon (2 órás volt egyébként), aztán meglátjuk. 

Ui: Zalán ma meglátott az oviban (mentem érte), mire elsírta magát. Váááá! Hogy ő még játszani szeretett volna.....az a szép kukásautó! Na az öltözőben szöszmötölve emiatt lett volna kedvem bömbölni, mint egy kisgyerek, bár valami ilyesmi volt a cél Zalán kontra ovi témakörben, nem? De! Olykor tudnak a jó dolgok is fájni, na....


2014. január 15., szerda

Így múlik el a világ dicsősége.....



Délután (mármint tegnap előtt)  leszedtem a  karácsonyfát, dobozokba rendeztem a díszeket, eltüntettem a hógömböt is. Mosogatás közben azért még az Adventi hírnököt dudorásztam akaratomon kívül. Amíg vetkőztettem a fát, pindurkát lógattam az orrom, utána viszont megkönnyebbültem a sok felszabadult hely láttán.Újabban szinte fulladozunk a játékok dzsungelében, úgyhogy ez nagy szó. És a nappali is világosabb lett. 

Délután (még mindig tegnap előtt) történelmi dolog történt, Tibi hamarabb hazaért, mint mi. Nem voltam ugyan otthon, de egyértelműen így volt: Átnézett a fenyőfa hűlt helye fölött. Visszafojtott lélegzettel figyeltem, hogy a gyerekek hogyan reagálnak. Semmi. Szaladgáltak, mint nyulak a réten. Mintha nem is lett volna mostanában karácsony. Kivártam, gondoltam, megvárom, mikor esik le a tantusz. Végül órákkal később Zalán egyszer csak mellém perdült, a kanapéra könyökölt és lazán odapottyantotta nekem: "Hol a fa?" - csak így, röviden és tömören. Ugyanilyen lezseren igyekeztem rávágni, hogy az erkélyen. Kikukucskáltak, "jajdejó"-ztak, "sziafáztak", majd játszottak tovább. Végülis jobb, mint ha álomba sírták volna magukat  bánatukban...

Jövőre talán gyökeres fenyőt veszünk. Amolyan dézsásat. Nem a gyerekek miatt, az én lelkecském érdekében. 

2014. január 13., hétfő

Átmenet


Sosem szoktam hirtelen, egyik napról a másikra lebontani, elpakolni a karácsonyi dekort. Idén először az adventi naptárakat szereltem le, Zalánét a nappali faláról, Rékáét az ajtóról. Üres és kongó maradt a fal. Most legalább Zalán nem ostromol, hogy ma melyik zsákocskát nyithatja ki. És nem háborodik fel, hogy egyiket sem. A gyerekek az adventi naptár hiányát még viszonylag kommentár nélkül tűrték, hanem amikor a könyvespolcról leszedtem a "hangulatvilágítást", azt már nem hagyták, ragaszkodtak hozzá, hogy visszategyem a helyére és ott maradjon jövő Mikulásig. Megegyeztünk még egy napban....Tegnap az is eltűnt a nappaliból.

A jászol a Jézuskával és  szüleivel, a hógömb és még néhány dísz szintén elől van, kicsit elfeledve, ott felejtve....ahogy áll a karácsonyfa is. Hétvégén még nem volt szívünk lebontani. Mindig megvárom azt a napot, amikor már nem esik nehezemre megválni tőle, amikor úgy látom, mindenkinek jobb, ha odakinn pislog az erkélyen. Ez tegnap este bekövetkezett, amikor a ruhákat a szekrénybe elpakolván, a fenyőről szúrós tűlevél eső hullott alá.... Konkrétan az érintett ág, amihez hozzá értem, kopasz maradt. Estére nem lesz fánk nekünk sem. Ideje elköszönni a fától.

Viszont, hogy kedvünk ne lankadjon, szombaton fánkot sütöttem. Nem erősségem igazán, a tökéletes fánk nem az én kezem alól szokott előbukkanni (hanem anyósomé alól), de azért bíztam a receptemben. Amióta a kenyérsütő gépem gyengélkedik, magam dagasztok, ami jó is és rossz is....Egyetlen hozzávaló hiányzott a készletről, ez pedig a rum volt, ám Tiborom szívesen hozott nekem a sarki kisboltból. Az eladó igen csodálkozott, hogy csak egyetlen üveg, fél decis rumot vesz, náluk ezt minimum párosával viszik hajnalban és este, illetve tulajdonképpen bármikor....De Tibi kihúzta magát, hogy fánkba lesz, egy alkotórész a sok közül, nem kerül egyből emberbe. 

Dagasztottam, kelesztettem, szaggattam, pihentettem, sütöttem és kínáltam. Finom lett. Sajnos nem lett hiánytalanul szalagos, mindössze néhány példány érdemelte ki ezt a színvonalat, ellenben, hála a rumnak, könnyű volt és "száraz", magyarán nem szívta meg magát olajjal egyáltalán. A gyerekek nutellával falták két pofára, és bár úgy hittem, ránk szárad a vége, másnap reggelire elfogyott az utolsó kerek példány is. Fánk szezon kinyit, tehát, lesz még folytatás. Főleg, hogy a majdnem tökéletes talán tökéletes is lehet, ha nem felejtem ki a receptből a vajat....Dagasztás vége felé kellett volna hozzá önteni a tésztához, de totálisan elfelejtettem. Ma reggel, két nappal később egyszer csak belém nyilallt a felismerés...A vaj!!!! Néha megijedek magamtól, komolyan, mi mindent képes vagyok elfelejteni....rémes! Ha megadatik, hogy megérem az öregséget, talán már világomról sem fogok tudni. :)


Pont olyan volt, mint Limaráé (a recept is az övé), csak....kisebb szalaggal és nutellával. Nyammm....

Tegnap pedig megvettük Réka jelmezét is a farsangra, bár még időpontja sincs a mulatságnak. Még a múlt héten kinéztük a rucit és így legalább a farsanggal sem lesz már több gondom (leszámítva, hogy mit sütök a bulikra). Elárulom, hogy Aranyhajnak öltözik, ami nem vall nagy fantáziára és leleményességre, még pénzt is adtam ki a jelmezre, viszont mindez idén pont nem érdekelt, mert ahogy felvette a jelmezt...egész elvarázsolódtam a szépségétől. Nagyon jól állt neki a gúnya és olyan boldogan sürgött-forgott benne....Ezek után viszont őszintén remélem és imádkozom, hogy 

1) ne betegedjen le a farsangra (himlő kilőve, de ugye van más nyavalya is túl a himlőn....)
2) ki ne találja Óvónéni, hogy idén valami tematika szerint öltöznek, esetleg mindenki ugyanabba, mert akkor kardomba dőlök. Habár....már megérte az a ruha, Rékát látni benne és gyönyörködni....

Zalán egyelőre orvos szeretne lenni, ami igen kedvemre való, remélem, kitart ezen elképzelése mellett. Keresek valami fehér inget a szerkényben, némi vörös kereszt, sztetoszkóp, orvosi táska, szike, miegymás és kész is a doktorbácsi. Illetve Réka soha farsangot nem látott kacsa jelmeze is egy opció. 

Idén annyira nem várom a farsangot, mert sajnos nyitott buli lesz, azaz szülős, pereputtyos, azok pedig nem annyira jók, mert mindig valaki vagy a lábamon áll vagy én  valakién, nincs levegő és akkor még a béna sorjátékokról, szülő-gyerek versenyekről nem is beszéltem. De túl fogjuk élni. Tibi majd jól elkésik, mint mindig, én elálmosodom a 25 fok melegben....Klassz lesz, mert nagycsoportosok, utolsó farsang az oviban, szóval biztosan egy élmény lesz.

2014. január 12., vasárnap

Úszásilag




Csütörtökön ismét uszodába látogattunk. Nem is írtam, volt egy kis gubanc kedden a jegyek körül. Merthogy november óta szülő (egyáltalán akárki, bárki) nem vehet a pénztárban testnevelés jegyet,  csak a csemete oktatója. Így próbálják kikerülni a visszaéléseket, hiszen a tesi jegy jóval olcsóbb, mint a tanuló/gyerek jegy. Szóval pénz borítékba be, Gyurinak oda, legközelebb Gyuritól boríték vissza, benne a jegy illetve a bérlet. Igen ám, de kedden Tibi találkozott Gyurival az öltözőben (érdekes lett volna, ha én találkozom vele), szólt, hogy a jegyeket felvehetjük a pénztárban. Hurrááá! Tiborom fel is markolta őket a borítékkel együtt, nyomban zsebre is tette. Mire mi hajszárítás bonyodalmán túlesve kiestünk az öltözőkből, addigra a pénztár bezárt, így amikor észrevettem, hogy jegy egy szál sem a borítékban, csak ugyanazon bankók, amit beleraktam, picit ideges lettem. Végül azért nem volt gond, ismernek már, mint a rossz pénzt július óta, nekem is kiadták a pénztárban a jegyeket.

Réka nagyon "elkapott valamit" csütörtökön, mert túl azon, amit a mély vízben produkált, nagyon-nagyon ügyes volt a tanmedencében. A mellúszáshoz pipa, szerintem az nagyon szépen megy neki, ha jó formában van (ha szép hosszú siklással ússza). Háton eddig elég elnagyolt volt a lábtempója, annyira koncentrált a kartempóra, most ez is szépen sikeredett, valahogy átment, amit Gyuri magyarázott neki, szóval már a hát is klassz, csak úgy siklik a vízben. Hosszú előkészület után pedig a pillangó kartempóját illetve a delfines hullámzást is "összerakták", úgyhogy Réka nagyon boldogan botorkált ki a vízből, hogy immáron mind a négy úszásnem megy neki. Persze azért nem árt majd, ha a levegővételt is tanulják, hosszabb távon jól fog jönni. :)

Van még csiszolni való a gyors úszáson is, egyre jobb az üteme, ritmusa annak ahogy úszik, a levegővétel is alakul, de mély vízben még tiszta para, nem szívesen teszi bele a fejét a vízbe....Szóval élmény volt ez az óra, hogy hetek, hónapok munkája egyszer csak beérett. Mondta is Gyuri, hogy reméli, fenn tartja majd ezt a szintet Réka, ha már így ráérzett ennyi mindenre egyszerre. 

Amit még szoknia kell Rékának, az a mély víz. Várom azt a napot, amikor lazán belecsobban a habokba ellenérzés nélkül, könnyedén és magabiztosan, azért ez még megvalósításra vár. Fejes ugrásban ügyes, de csak a tanmedencében.

Terveket szövögetek a jövőre nézve is, Réka legkésőbb a nyáron búcsút mond Gyuri bácsinak (na az lesz keserves....), ősztől már az iskola keretein belül úszik, tesi órán, a szakosztály oktatóival, Zalán pedig ezzel párhuzamosan vagy akár már nyáron, elkezdhetne Gyuri bácsi szárnyai alatt úszni. Csakhogy ő nem akar. Egyáltalán. Hallani sem akar róla. Pedig szerintem ügyes lenne, talán még ügyesebb, mint Réka. Az más kérdés, hogy nyáron lesz négy, Réka pedig 5,5 évesen csapott bele az úszótanfolyamba, idő tehát van. Egyelőre le sem ér a lába a tanmedencében, csak a lábujja hegye. Csak én azt gondoltam, jót tenne Zalánnak mellkasilag, erőnlétileg, meg mindenhogy, ha korábban kezdené az úszást. Ha már így benne vagyunk..... Gyuri viszont nem foglalkozik olyan gyerekekkel, akik nem működnek együtt vele, fél óra max. és kirakja a partra, hogy nem vállalja. Ugyanez a helyzet nagyobb fiúknál is, ha figyelemzavar áll fenn. Igaz, Rékát annak idején nem zavarta el, pedig ordított a lelkem 1-2 órán....szóval a remény megvan. Majd beszélek vele is erről egyszer. 

2014. január 10., péntek

Rajzolós




Ezer éve szerettem volna rajzokat mutatni, végre most összejött, bár csak részben, mert egy köteg rajz valahogy bujkál előlem....fogalmam sincs, hová fűztem le őket. No majd levadászom a hiányzó példányokat is, valahol itt kell lenniük. 

Szóval rajzok. Réka alkotói válságban van (sajnos). Valahogy most ért el abba a korba, hogy fejben már jobban rajzol, mint amire valójában képes, többnyire elégedetlen a rajzaival és ez dühössé, frusztrálttá teszi. Ha kérem tőle, hogy rajzoljon ezt vagy azt,  olyasmit, ami nem szokása, rávágja, hogy azt ippen nem tud és kész. Zalán ellenben....ó, ő lerajzol bármit. Igazából az olló és a vagdosás közelebb áll hozzá, festegetni is jobban szeret, mint rajzolni, de határozottan ügyesedik és fejlődik a rajt terén is.




Zalán karácsonyfája teljes díszben


Rajzoltam neki egy Mikulást, ő pedig ragasztott neki sapkát, szakállat, csizmát. Azok a nagy fehér izék a hópelyhek, a sárga krepp papír pedig a zsákja. 


Emberábrázolás Zalánnál. Az orra a legjobb, két vonal és egy kör...


A érdeklődő sasszemeknek - krokodil a folyóparton


Réka alkotta terményekből I. néninél


Réka vízimadár tanulmánya


Királylányok vígadalma


Zalán első családi rajza (kicsit ufós)


Gyémánt a póni


Réka első Mikulás alkotása. Nem volt vele elégedett, de nekem tetszik. Tibi szerint a Krampuszt rólam mintázta Réka. Kedves gondolat, nem?


Rékának kedve szottyant hóembereket rajzolni


Zalán hóembere vagy táncol vagy olvad vagy szét akar esni, minden esetre nekem nagyon tetszik


Réka pónija, Gyémánt kikenve-kifenve, bálba indulván


Réka depis kacsája

 
                                                              Réka pulykája, befejezetlen (Nem jóóóó!- vísította)



2014. január 9., csütörtök

Update



Röviden. 

Sírt, tiltakozott, felháborodott, dacoskodott, falat rugdosott, dzsekiben pityergett. Elindultunk. 
Toporzékolt a kapuban, az apját akarta.
Kézen fogtam.
Elcsöndesedett, énekelt, mondókázott, a kezemet fogta, nyafogott, hogy fázik a keze, mondókázott, kacagott. 
Odaértünk. 
Nem sírt, nyafizott, de nem sírt, nyafizott, be nem állt a szája. Szórólapot talált, óriás ugrálóvárosat, fontos papírt. Nem sírt. 
Ajtó kinyit, Zalán besétál, szeme száraz. Fotó fel a napraforgóra, anya elköszön, Zalán visszarántja egy csókra. Zalánnak Dove szaga van, Anya szaga. 
Ajtó becsuk, cucc felkap, Anya visszakukucskál, Zalán müzlizni készül az asztalnál. 
Óvónéni örül. Anya pláne örül.   

2014. január 8., szerda

Pogácsázós



Mert napi egy bejegyzésnél még jobb a kettő, így teszek néhány fotót a szilveszteri pogácsázásról. :) 




Réka gyúr


...és nyújt

   

Ez jó, itt takarjuk a teli mosogatót...
  

Hopp itt nem...viszont kisültek a pogácsák


Zalán, a kukta