Egy halom gúnya és 50 EUR nyomában

Vasárnap reggel arra pattant ki a szemem, hogy hetek hónapok óta nem találjuk a logopédia füzetét Zalánnak, ami egyszerre hajmeresztő és érthetetlen, úgyhogy ideje ennek véget vetni záros határidőn belül. Azaz még a hétvégén! Megnyugodván valamelyest, majdnem elszundítottam (hiszem még csak 7 óra volt), majd eszembe jutott, hogy a tájékoztató szülői értekezleten az oviban kaptunk egy nyomtatványt, na az is eltűnt a festés nagy buzgalmában. Itt végem volt, mint a botnak, illete inkább a pihentető alvásnak, úgyhogy mérgemben elhatároztam, hogy addig keresem a nyavalyás füzetet és a nyomtatványt, amíg meg nem lesz. Közben mindenféle B és C terveket faragtam, hogy milyen módszerrel fogok esetleg másolatokat kérni a papírosból, ha soha meg nem találom. Besunnyogok a jövő héten, megkeresem az igazgatónőt és elvinnyogom, hogy izé, festés alkalmával a férjuram bizonyára összekeverte a parkettára fektetett reklámújságokat és a fontos kitöltendőeket, csakis az ő hibája lehetett, khm...Áh, ezt nem tartottam annyira fair-nek, szóval beértem annyival, hogy kérek újat, mert a másikat nem leljük, nem, az Istennek sem. Ez is vér ciki, mert miféle kuplerájt és putrit vetít mindez a fejem fölé, miközben próbálom exkuzálni magam, de kit érdekel? 

Egyszer csak meglett. A nyomtatvány a logopédia füzetbe volt beillesztve, az meg egy dobozba, aminek témáját konkrétan nem tudnám megnevezni. Az a doboz, ami mutatós és csinos, amibe bele szoktam söpörni az asztalon vagy komódon felhamozott ezer mütyűrt, ha vendég várható vagy nagyon elegem lesz a gyerekek csentrebentréiből. Félig elfelejtett és szétesett-összrakott legók is szoktam parkolni, amíg ÉN össze nem rakom őket, mert úgy sajnálom, hogy a drága pénzből vett legó csak úgy cél nélkül dekkol egy dobozban.....amikor játszani is lehetne vele.  

Meglett hát minden és elárulom, ilyennek is lehet úgy örülni. Mi minden nem teszi az embert boldoggá? 

Ám az élet nem áll meg. Mert nálunk állandóan valami hiányzik, valamit keresünk, valami eltűnt. Ma éppen azt az 50 EUR-t fogom megkeresni, ami a görög nyaralásból maradt tavaly. Egész sokáig a vitriben virított, mintha büszkék lennénk rá és a díszhelyet érdemelne a lakás oltárán (jut eszembe, Réka bizonyítványa sem került a vitrinbe, pedig ráfoghatom, hogy büszke vagyok rá. Főleg, ha esetleg eljön az idő, hogy már nem lesz ilyen maximálisan és fokozhatatlanul kitűnő. Na nem mintha ez bármit is jelentene. Ismerek tök sok embert, aki a soha nem volt kitűnő, most felnőttként mégis boldog és sikeres. Mindegy, mellékszál. ) aztán amikor ugye festettünk (úgy tűnik, nekünk nem kéne, mert akkor költözik ide a Bermuda háromszög) és kisuvickoltam mindent a vitrinben, na onnastól fogva nem tudom, hová bújt. 

De hogy még jobbat említsek, néhány hete, még Gyula után (2 éjszakát mininyaraltunk ott)  egy táskányi ruhát vittünk haza anyuhoz, hogy majd unokatesóm jól elviszi onnan. Világosan emlékszem, hogy a lépcsőfordulóban hagytam, a pihenőn Tibi sporttáskáját, amivel edzeni szokott járni. Elröppent jobbra és balra néhány hét és szól Tibi, hogy ugyan kerítsem már elő neki a tatyóját. Baktatok fel jámborul az emeletre, szinte nyúlok a táskáért és annak nem volt ott, csak a hűlt helye. Gondoltam, semmi gond, biztosan egykori lányszobámba felcipelte anyu vagy én, csak már olyan sík hülye vagyok, hogy nem emlékszem rá. Ám nem találtam a táskát ott sem, sőt itthon sem, sem sehol. Sehol! Tiszta X Akták. Anyu szerint tesómék egyszerűen magukkal vitték a táskát. Persze. Egy idegen sporttáskát, tele kinőtt gyerekruhákkal. Vagy üresen, ha én kicibáltam belőle a rucikat, az még jobb. Belepakolok már ebbe a gazdátlan táskába és magammal viszem. Tesóm tagad, úgyhogy ezzel a verzióval sem foglalkozom. Az meg egy külön csavar, hogy tegnap nem találtam az unokatesómnak szánt 80-92-es kollekciója Zalánnak....Remélem, meg lesz.

De hogy hol van az az 50 EUR?? 

UI: A lóvé megvan, a vitrinben figyelt, csak nem ott, ahol eddig. Ide pipa.