Avagy ennyi telt el eddig a suliból, ámde az őszi szünet még fájdalmasan messze van.
Szerdán szabadságon voltam, mert anyut vittük kontrollra. Ötkor keltünk és mivel előző este eléggé pörögtem még a szászsebesi út miatt, nem sokat aludtam, nagyjából 5 órát, ilyenkor pedig menetrendszerűen hányingerem volt, émelyegtem és nem tudtam sem enni, sem inni. Eszembe jutottak az egyetemi évek, amikor öt-hat körül ugyanígy indultam az éjszakába elkapni egy-egy zh-t vagy másféle vizsgát. Akkor is émelyegtem, csak akkor még nagyobb volt bennem a majré...
Korán beértünk a kórházba, talán 7 óra lehetett, bár nem engedtek be bennünket a főkapun, ezért a parkolós bejárathoz kellett átállni, ahonnan anyunak többet kell gyalogolni a rendelőig, ami necces. 2 kontrollal ezelőtt le kellett ülni pihenni a Sürgit átszelve, amitől mindig kiráz a hideg is, bár most üres volt és kihalt, sehol senki. Picit örültem, anyu nem is akart szusszanni, csak haladt tovább az apró kis lépéseivel az ambulancia felé.
A célban leültünk, beszélgettünk, mutattam neki fotókat és közben jöttek egymás után az aznapra időpontosok. Most már harmadszor hamar beszólították anyut, öt percig nem volt benn...A menetrend ugyanaz, labor sürgősségi vérvétellel, soron kívül, aztán várunk az eredményre és ha elég pofás, mehet haza, ha nem, be kell feküdnie pár napra. Közben mivel komplett kórházi cuccal kell mennie, azokat én hurcolom. Most is, mint mindig, megkérdezte tőle a doki, hogy hozott- e kórházi csomagokat. Igen. Majd a következő kérdés, hogy egyedül jött-e. Persze, nyolcvan évesen 3 szatyorral zsonglőrködött a Mutti keresztül a városon. Hogy jött volna egyedül? Mindegy. Ez biztos valami szokásos orvosi small talk. Nem jut eszébe más.
Hamar ki is jött a dokitól és itt végeztünk is, még fél 9 sem volt. A labor egy másik épületben van, de szerencsére nem túl messze, így újra átverekedtük magunkat a továbbra is üres Sürgin és át a központi laborba. Itt anyura rátört a szorongás, hogy őt múltkor leszidták, mert a sürgősségi vérvételhez nem tépett sorszámot. Node minek sorszám, ha soron kívül bekopog? Megkérdezett egy sorstársat, aki már végzett is a vérvétellel, hogy most akkor téptek-e sorszámot vagy nem téptek, mi a helyes. A doki hónapokkal ezelőtt elmagyarázta, hogy soron kívül bekopoghat, nem kell kivárni a sorát, de a vérvételes nő megzavarta anyut. Ráadásul most az ajtóban álltak szintén sürgősségi laborbeutalóval nagyszájú népek és szinte elküldték anyut sorszámot húzni. Hát jó, akkor sorszámot húz. A laborban is alig volt várakozó, csodálkoztam is, valószínűleg még korán lehetett, de így ki kellett volna 10-15 embert várnia (hogy azok hol bújkáltak, nem tudom, összesen lézengtünk 10-en a váróban). Egy idő után anyu ücsörgött a széken, kivárt, majd látva, hogy azért jópáran vannak előtte, bekopogott és a kis cetli helyett, hogy ilyen és ilyen osztályról küldték sürgősségi laborra, odaadta a 123 sorszám helyett a 136-ost, amit húzott. Persze rögtön leszúrták, hogy minek jön be ezzel a sorszámmal. Szegény, úgy jött ki a vérvételi szobából, mint a kivert kutya, bár mikor előkapta a kis cetlit, megenyhült a vámpírnéni is, gondolom.
Innen ki ebből az épületből, át egy harmadikba, fel az osztályra, ott leadni a vért, jeleztük, hogy várunk az eredményre és csatlakozhattunk a többi aznapi kérdőjeles beteghez a társalgószerűségben. Itt a tv, amire egy papír van ragasztva, hogy csak nővér kapcsolatba be, két asztal, rajta elszórtan könyvek ... aki nem tudja, hogy marad vagy megy illetve akadtak, akik kezelésre jött, hátha elüti az időt, anélkül, hogy beléállna az ideg...
Namost a kórház, amiről eddig írtam, megfelelő állapotban van, az ambulancia az új szárnyban van egy ideje, ami ha jól emlékszem, akkor épült, amikor Zalán született. Réka kezét már az új műtéti blokkban drótozták össze, szóval minden világos, tágas és új. Az osztály fenn is felújított, tiszta, minden oké vele igazából. A nővérek többnyire kedvesek, néha túl hangosak, de lényegtelen. Viszont itt várakozni kellett és nem is keveset, mert még 3 óra múlva is ugyanott ücsörögtünk és az eredményre vártunk. Aztán amikor az már megvolt, fél órán belül jött a cuki nővérke a lelettel, hogy mehetünk haza. Ő is olyan vidám mindig, mint anyu, ha jó a lelet, ami olyan kedves tőlük.
Ami érdekes, hogy nagyon fiatalok az orvosok, egészen biztosan 30-on aluliak. Kedvesek és udvariasak, meg minden, bár nem nagyon ismerem őket, de annak tűntek. Ami picit problémás volt, hogy a munkájukat ott végezték a nővérpultban, így az összes beteg minden problémáját mindenki, de mindenki hallgatta akár akárta, akár nem. Én speciel nem akartam. Így is megtudtam, hogy Takács bácsi bal heréje meg van nagyobbodva és bár nem szólt az ambulancián, de csak meg kellene néznie egy urológusnak, hogy felveheti-e a kezelést (valami fenntartó kemó... nem tudom, mi az, de nem hangzott jól.) Aztán odajött a kb. 25 éves doki a Takács nénihez, hogy mióta nagyobb az a here és volt -e láz, stb. stb. Hogy aztán mi lett Takács bácsival, nem tudom, mert eltűnt a laborban valami zacskóval, ahová vizelettenyésztést kellett vinnie, majd át az urológiára, majd vissza az osztályra. És ez csak egy példa, mert az összes többi beteg sorsát is végighallgatta, aki akarta. Aztán jött egy pizsamás pasas, hogy vett tőle vért a nővér, de nem akar elállni a vérzés, de akkor meg oda sem mertem nézni. Ellátták nagyon kedvesen a nővérek, majd visszatotyogott az ágyába szegény, hogy na úgy néz ki, ma sem hal már meg....Mondták neki a csajok, hogy ők is remélik, hogy nem. Közben mögöttünk valahol, valamelyik betegszobában nagyon csúnyán köhögött valaki, mint aki a halálán van....Fél 12-kor nagyon örültünk, hogy hazamehettünk. Ilyenkor általában a büfében veszünk valami szendvicset vagy péksüteményt, de anyu mondta, hogy menjünk egyenesen és mielőbb haza. .... Az más kérdés, hogy a Lidl-nél megálltunk és jó alaposan bevásárolt gyümölcsből, zöldségekből és néhány finomságból. Én vettem egy kis adag szusit, mert azt nagyon szeretem és ha Lidlben járok, szoktam venni, és csak akkor. Aznap még nem ettem semmit és már valahogy elmúlt az émelygésem....boldog voltam én is, hogy anyu otthon lehet és október végéig nem is kell menni kontrollra, szóval megint egérutat nyertünk egy picit. Nem tudják a dokik miért és nagyon nem is nyomoznak az okok után, de a vártnál jobban van anyu, ami nagyon jó és reméljük, minél tovább tart a dolog.
2-fél 3 volt, mire hazaértünk, addigra Zalán már itthon volt, de nem nagyon örült nekünk, mert rögtön nekiállt volna Tibi irodájában játszani, amire így nem volt módja. Én behívtam ebédelni, könyörtelenül....
Rékáék felöl továbbra sincs sok hír, ma volt a szülői értekezlet, de nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek. Picit szégyellem is magam miatta, hogy így ellustultam ilyen téren, de olyan jó volt négy órakor hazatekerni, itthon nekiálltam megfőzni a borsólevest és mire öt óra lett, a husit is a sütőbe toltam és nekiállhattunk lomtalanítani a padlást,mert nálunk holnap lesz ennek a napja és általában korán, már dél tájban össze szokta szedni a lomot az autó (amit hagynak egyéb gyűjtögető népek belőle), úgyhogy ma este mindenképpen ki kellett pakolni. Szóval megint ellógtam a szülőit, sőt, jövő kedden lesz a Zaláné, arra sem tervezek menni. Sok mindenről nem szoktam szerintem lemaradni, de valahogy tudom, hogy egyébként ott lenne a helyem...
Szóval lomtalanítás --- Na itt is volt gubanc, mert amióta le lett szigetelve a melléképület is, nem merek felmászni a létrán a padlásra, mert másmilyen technikával kell fellépni. Mutatta is Tibi a módját,de én azt úgy nem merem, úgyhogy sanszos,hogy soha többet nem leszek fenn a padláson.....Jobb híjján azt selejteztük le, amit Tibi talált, én csak nyújtogattam a nyakam be az ajtón a létre tetejéről, de felkapaszkodni nem mertem. Azt mondta, hogy rengeteg doboz gyerekkönyv van ( könyvet nem dobunk ki, nem selejtezünk elvből) és néhány doboz ló és kisautó kivételével minden, de minden játék már a padlásra költözött. Néhány társasjáték még nem, igaz, azokkal sem játszunk már....
Réka hazahozott egy nyomtatványt, hogy a pénteki lyukasóra alatt el szeretné hagyni az iskolát, ezt pedig csak szülői engedéllyel teheti meg. Nekem megnyugtató volt a tudat, hogy 8 és cirka fél 3-fél 4ig jó helyen van a gyermekem, nem üti el és le semmi, de úgy néz ki, pénteken a 3. órában ki fog ruccanni a szomszédos könyvtárba,hogy tanulhasson (hát persze). Aggályaimra azt válaszolta a lány, hogy fél 4 után is kilapíthatja egy autó hazafelé jövet, nem mindegy? A hajam égnek állt és megígérettem vele, hogy nagyon vigyáz magára. Úgy...mindig és általában.
Hogy nála mizu a suliban, nem nagyon tudom, az a heti 3 fizika biztos fog fájni, de ahogy a hozzáállását látom, nagyon nem izgatja, mert jövőre már nem is lesz fizika, elengedi, mint a forró krumplit. És ha nem számít, hát nem is izgatja. Az órarendjén fel volt háborodva és ki volt akadva, de legalább nincs nulladik órája és viszonylag mindig ugyanúgy 7-8 órája van, kivéve pénteken, amikor hat. Asszem legalábbis , ez maradt a végleges órarendje.
Ja, Zalánék oltást kapnak hamarosan, kettőt is majd gyors egymásutánban, mert neki is kértük a HPV ellenit. Mondjuk azt nem is mondtam, de tegnap fájt a torka, ma már fújta az orrát és be is van rekedve, úgyhogy 2 hétig bírta nyavalya nélkül....Általában az őszi szünetig sosem tart ki hiányzás nélkül, de remélem, most mégis, mert nagyon szar ez a hetedik és nem kellene hiányozni. Remélem, hétfőre helyrepofozzuk sok folyadékkal, vitaminnal, pihenéssel....
Föciből ugye nem sikerült tanárt találni, aki német szakos és föci szakos is egyszerre, úgyhogy most leadja nekik az anyagot a föci szakos két órán és a harmadik órán jön a német szakos és leadja ugyanazt (??) németül. Ez két hét programja. Persze a számonkéréshez mindketten ragaszkodnak, úgyhogy nem tudom, ez hogy lesz a gyakorlatban....A német anyag elsajátítására van két hetük, de sok a cucc és nem is könnyű, úgyhogy kell is rá két hét. Ehhez képest egy hét már eltelt és hozzá sem szagolt Zalán az egészhez.... Töri van még németül, szerencsére abból még ismételnek. Német civilizáció .....remélem, idén is csak házidolgozatokkal és prezikkel sok jó jegyet lehet szerezni. Még németből is ismételnek, ahogy tudom...Fizikából és kémiából egyelőre a beszoktatás folyik, kicsik a leckék és kísérleteznek minden órán. Rékáéknál is így kezdte K. néni, aztán pár hónap múlva lett ez másképp is....
Na befogom, mert már elmúlt éjfél. Bocs a félrepötyögésekért, majd visszaolvasom az egészet holnap és javítom. :) Szép hétvégét mindenkinek!
