szerda
Reggel Tibi vitt dolgozni, mert a munkahelyem közelében akadt reggel dolga. Örültem, mert ez az őrült szél még mindig tombolt és bár nem vagyok egy nádszál, szóval nem fújna el, de azért elég kellemetlen. Persze az lett a vége, hogy elkéstem a melóból, mert még a gyerekeket el kellett vinni előbb a suliba és Zalánka még 7:40-kor a kanapén heverészett, mint aki ráér... Elég kínos beosonni 8:07-kor az irodába, legalábbis számomra, amikor ott ül a főni, de nem tette szóvá...
Nehéz hetünk van, volt már német felmérő, német Tz, nyelvtan TZ, nyelvtan tollbamondás, meg minden, és ez csak Zalán, én már el is fáradtam erre a hétre, mondanom sem kell. Tegnap már 9 órakor ágyba bújtam a tablettel és amíg a gyerekek pancsoltak, megnéztem egy fél részt A kívülállóból. Tibi 11-kor csatlakozott hozzánk, már csak homályos emlékeim vannak róla, a szemüvegem nem volt rajtam addigra.
Réka egy német vonzatokkal teli lappal elszunnyadt a kanapén és fel sem ébredt nyolc óráig, szóval azt hiszem ő is fáradt….
Vacsora mellé sütöttem egy kis joghurtos fánkot,majd azt leöntöttem egy kis olvasztott csokival. Osztatlan és tomboló sikere volt. A recept Gabicseké, akit imádok a receptjein keresztül is és így szól valahogy:
1 nagy doboz joghurt (330-350 g, azt hiszem)
1 sütőpor
1 vaníliás cukor
2 evőkanál cukor
30 dkg liszt
csipet só
Kikavarjuk, 5-10 perc pihi neki, majd vizes kézzel kb. diónyi-fél diónyi izéket szaggatunk meleg olajba és kész. Meglepően jó, próbáljátok ki!
Közben – hogy ne maradjak csapongás nélkül - Réka a reggeli sürgés-forgásban közölte, hogy a német verseny dátuma február 20, csütörtök….Tibi bizonyára meghallotta, mert rögtön kikiabált a konyhából, hogy „no chance”, hogy ő egy hétköznapon, egy munkanapon el tudná vinni őt Miskolcra. Most várom a fejleményeket, egyelőre semmilyen tájékoztatást nem kaptam az ofőtől, abban a boldog tudatban lubickoltam, hogy február 22, szombat a dátum és akkor családilag elruccanunk Miskolcra. Persze más gyerekek is mennek a versenyre, ők már megtöltenek 2 autót. Más gyereke valószínűleg készül is, az enyém nem. Vagy nagyon jól álcázza.
Kellett nekem említeni a CT-t, ma ebédidőben már hívott is a doki. Kár, hogy egy szót sem értettem, szakadozott a vonal, úgyhogy nem jutottunk semmire. Nem baj, gondolom, hallok még felőle.
csütörtök
Reggel Réka keserves sírásba fogott az ágyában, hogy nem szombat reggelre virradt a nap, csak csütörtökre. Pedig mentek korcsolyázni a jégpályára első két órában. Felemelő reggel úgy készülődni, hogy a gyermek ordít, mint a sakál, hogy nem akar suliba menni. Egészen fel szokott dobni.
Nyelvtan tz 5-ös, német tz hármas....Hát ez Zalánra jellemző eklektika. A németen pityergett egy sort, de hát ez van, majd lesz jobb is.
Délután ötre átszáguldottunk a városon a házidokihoz a röntgen beutalóhoz. Napközben rájöttem, hogy nem is kell elmennem a leletért a kórházba, hiszen a doki valószínűleg látja az eredményeket a Felhőben, megspórolhatok egy utat a laborba. A rendelőben elhelyezkedett pár kehes ember, remélem, semmit nem hoztam haza, amit nem akartam. A doki leszúrt, amiért másik szakrendelésről jőve beutalók kunyerálok tőle....nem így mondta,de majdnem ez volt a lényeg és inkább a fogdokira haragudott, kiadta a beutalót. Hogy aztán el is végzik e a röntgent, az majd hétfőn kiderül. Mindegy, max kedden kapok egy újat immáron fogorvostól. Nem volt jó kedvében a doki, a szokásos nyájasság és kedvesség hiányzott belőle, a szomszéd szobában már legalább fél órája kínlódott egy nénivel, akinek 200 volt a vérnyomása és még véletlenül sem akart lentebb menni, pedig már spréztek neki mindenhová és kapott mindenféle gyógyszert. Szimpatizáltam vele, szegény folyton azt hajtogatta, hogy dehát ő nem érzi magát rosszul, dehát ő teljesen jól van.
A labor leletem megnézte a rendszerben, hat felett volt most is a cukor némiképp, de a cukor hemoglobin teljesen jó, szóval minden oké szerinte. Azért az édességet, szénhidrátot érdemes lenne visszafogni. Khm, hát igen. Azt elfelejtettem mondani, mert mindenki úgyis a 200-as vérnyomású nénire figyelt a szomszédban, hogy a 6,5 érték nem egészen éhgyomri, bár 2 óra eltelt a reggeli óta. Talán jobb is hogy nem mondtam, legalább nem néznek mind hülyének, hogy labor előtt képes voltam enni....De hát én tényleg azt hittem, hogy csak a glükóz hemoglobint nézik....Na mindegy. Hazafelé a Mekiből vettünk vacsorát, csak hogy adjunk a ....széndhidrátoknak.
Holnap péntek. Megérkeztek a könyveim, mind a három, lehet a hétvégén olvasni orrvérzésig. Jó lenne már egy hétvége, amikor egyetlen TZ-re sem kell tanulni, de azt talán júniusig meg nem érem...Zalánnal vasserkreislauf-ot tanulunk (nem jó a dupla v a billentyűzeten, bocsi) , az is felér egy tz készüléssel.
