2012. szeptember 25., kedd

Jut eszembe...

Avagy témák, amelyekről elfelejtettem írni.

1) Még a névnapomon történt, augusztus 31-én, hogy Réka életében először a Keresztanyjánál aludt a (csaknem) szomszédos utcában. Ugyanolyan hirtelen és váratlanul történt minden, mint tavaly, amikor pár napot L. mamáéknál töltött a lány. Ahogy búcsút intettünk Rékának, majd felfelé baktattunk a lépcsőn a lakásba, mindkettőnkben ott volt a hiányérzet, Tibiben is, bennem is...."Csak ne találná ki mindig olyan hirtelen..." -dünnyögte szomorkásan Tibi, én meg titkon örültem, hogy nem csak az én vagyok picit  (naagyon picit) búbánatos. 

Réka egyébként Niki unokatesó ágyikójában aludt, édesen. Miután abban az ágyban egy nagykorú hímnemű is pihent (a hírek szerint hamarabb elszunnyadt az esti mesén, mint Réka), nem tudtam kihagyni, hogy másnap meg ne jegyezzem Apának, túl magas labda volt: "Na Tiborom, most már nem mondhatod, hogy a lányod sosem aludt még egy férfival sem egy ágyban."

2) Elpakoltuk a konyhából az etetőszéket, miután sokeszemmel rájöttem, hogy abban sem ül Zalánom semmivel magasabban, mint a négy konyhai szék egyikében. Meg szoktam gyászolni minden stációját a kisgyermekkor, babakor letűntének életünkből, de ezúttal akárhogy próbálkoztam, nem éreztem lehangoltságot. Immáron sokkal több a hely a konyhában.

3) Néhány hete elhatároztam, hogy összeszedem Zalán valamennyi cumiját (nagyjából 2-3, de ki tudja mennyi jön össze, ha igazából nekidurálom magam a keresésnek) és egy elegáns mozdulattal valamennyit kidobom a kukába. Aztán a kukát leviszem a nagykukába és onnan végképp nem lesz visszaút. (Na nem mintha láttam volna magam a szemetesben cumik után bányászni, majd kifőzni őket....) Röviden: Nagyon elegem lett. 

Persze lelkesedés és elhatározás volt bőven, egy hiányzott, a bátorság. Mármint a kidobáshoz. Annyira nagyon szereti a cumikáját, a szívem szakadna  meg, ahogy sír utána. Elképzelni sem tudtam, hogy csak nézzem és bámuljam, ahogy egyre kétségbeesettebben kutat a már nem létező cumik után...Ez nem annyira az én világom. Újat meg már csak nem veszek, ki van zárva.  Maradt hát az a verzió (visszalépés az első rajtkockára), hogy kivárunk, hátha leszokik róla magától illetve, ha csak lehet, nem kap cumit. 

Majd eljött a múlt hét, amikor három napos ciklusokra lettem figyelmes. Aludt egy éjszakát cumi nélkül, majd eltelt egy teljes nap, újabb éjszaka cumi nélkül, megint egy cumimentes nap...majd este kereste, kérte, nyöszörgött utána. Persze elővettem rejtett tartalékaimat. Újabb ciklus jött, megint három napos. Negyedik napon Réka talált az ágyában egy cumit (valamelyik pónié vagy babáé, meg nem mondom), amire Zalán szó szerint rácuppant. Most megint egy cumimentes ciklusban vagyunk. Talán egyre nyúlnak a ciklusok, csak nyúlnak....és egy végén így szól Zalán, ha cumit lát: "Fúúúúj....". 

4) Rékát felírtam FitKid-re az óvodában. Fele csoport szintén szeretne járni, úgyhogy talán idén nekünk is sikerül. Hittan, angol idén is kimarad. Balett kérdőjeles (szerintem az is felejtős)

5) Szobatisztaság....ó, szobatisztaság. Biztos vagyok benne, hogy ha Zalán első gyerek lenne nálunk, már szobatiszta lenne. De nem az. Abban is biztos vagyok, hogy ha most júliust írnánk vagy augusztust, egye fene, akkor is szobatiszta lenne. De ősz van, én meg kényelmes lettem. Amikor meztelenül vagy kisgatyában már teljesen szobatisztává vált,  bekopogtatott az ősz, és vele a melegítőnadrágos, farmeros időszak. Rövidesen össze is dőlt az egész szobatisztaság projekt. Reggel oviba loholunk, természetesen pelenkában, utána sétálni, motorozni, játszótérre, naná, hogy pelenkában. Itthon levesszük, ha el nem felejtem, de sokszor igen...Délután szintén ovi, játszótér, ezaz, mindig pelenkában.....

Valamelyik nap egy reggel így pattant fel a reggeliző asztaltól Zalánom:
- Jujj....pisi van... - és célba vette a bilit. Majd észlelvén, hogy pelenkában feszít, megtorpant, visszafordult és nagy elégedetten visszaült a tányérkája, bögrécskéje mellé. - Ja, nem baj. - mondta inkább csak magának.  - hát így kell elszúrni egy majdnem sikeres potty training-et. Persze nincs minden veszve, összeszedem magam és következetesen nem adok rá pelenkát. 1-2 hét alatt eredményt kell hogy elérjünk. Vagy ha nem, hát kivárunk. Elvégre Rékával is Mikulás táján kezdtem a trenírozást, majd feladván áprilisban lett szobatiszta és ágytiszta pár nap alatt. Lesz itt még pelenkamentes övezet. 
(És hogy fogom sajnálni.... :))))