Tibi: - Ó, Eszter állandóan fotózza magát, olyan mint egy páva. Tele van vele facebook...
Én: - Hát mert szép és kihasználja, hogy 40 évesen MÉG szép és fiatalos....
Tibi: - Nem is szép....
Én: - Ezt mondta Kati férje is....csodálkoztam is. Azt hittem, minden pasi el van ájulva....
Tibi: - Te viccelsz. Eszter teljesen átlagos nő...semmi különös. Csak magasan hordja az orrát és azt hiszi különb mindenkinél, amiért ilyen menő a férje és egyáltalán....
Én: - Nem tudom, szerintem szép nő. Jól is tartja magát....
Tibi: - Ugyan már....Egyébként a Kati is ronda.
Én: - Ronda????
Tibi - Hát műköröm, drága ruha, egy kiló smink, de ennyi...
Én: - Akkor sem ronda....
Tibi: - Ugyan már....Néztél már te rá?
Én: - Figyu, 6 éve ismerem....
Tibi: - Ronda tyúk, ahogy Eszter is....csak teszik-veszik magukat....
Én: ......
Nem ismeritek sem Esztert, sem Katit, de csak megsúgom, hogy igenig csinos és klassz csajok 40 körül. Ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy hogy a fenébe állt szóba velem Tibi egyáltalán? Az meg megint rejtély, hogy hogy jutottunk odáig, hogy el is vett feleségül.....Persze nem faggatom, mert még úgy jár, mint egyik barátnőm, aki addig addig faggatta az urát, hogy miért választotta őt feleségének, hogy az kibökte: tudtam, hogy jó háziasszony leszel.
...
Réka egyik ruciját kölcsönadtam, Réka pont tanúja az átadás-átvételnek. Mivel nem szóltam előtte neki az ügyletről, féltem, hogy félreérti.
- Csak kölcsönadtam ...
Réka nem szól semmit.
- Réka, nem adtam el, csak kölcsönadtam.
- Jó, jó, gondoltam....
- Miből gondoltad, nem értem....
- Az az egy normális rucim van, sejtettem, hogy nem adhatod csak úgy el....
...
- Zalán, kértem időpontot a doktornénihez, meg fogja nézni a szemedet.
- Oké...
- Deeee, tudod, cseppenteni is fog majd a szemedbe, hogy meg tudjon vizsgálni....
- AZT MÁR NEM. KI VAN ZÁRVA!!!!
- Utána bekukkanthatunk a játékboltba egy pici apróságért..... - teszem hozzá gyorsan (mert magam vagyok a mintaanya)
- Akkor jó, hurráááá! - azzal elszalad nagy boldogan, hogy elmondta Rékának, mit fog választani a Müllerből. Erre Réka is szemvizsgálatot követel, de Zalán leinti, majd neki is vesz valamit, no problémó...
...
Ha mérlegre állok, általában reggel merészkedem a közelébe.
Tibi a kanapén ülve szemtanúja.
- 70 kiló? - néz rám vigyorogva.
Hogy már 3 kilót fogytam, fel sem tűnik neki....Pedig én már érzem. Olyan nagyon jó!
.....
Felhívom Tibit a melóból.
- Mit csinálsz?
- Krumplis tésztát reggelizek....Miért nem vitted el mama krumplis tésztáját ebédre?
- Már elmondtam ezerszer, hogy én nem eszek ilyesmit...
- Hogyhogy nem eszel?
- Krumpli és tészta....ez nem fér bele a diétámba.
- Hm....
- Zöldséget eszem zöldséggel, pici hús, fehérje, zabkása, tudod....
Öt héten vagyok túl a diétával, de neki még nem esett le....Na igen, mert hétvégente vagyunk együtt, amikor általában mindig picit bűnözök....Hogy kihagyok egy ebédet adott esetben, az nem feltűnő...
....
Egyik este:
- Na megyek, lezuhanyozom, hátha felfrissülök... - állok fel a kanapéról és én balra el.
Még hallom, ahogy utánam szól.
- Jó, persze.
Egy óra múlva Tibi megáll előttem:
- A gyerekek pizsamában, te nem akarsz végre lezuhanyozni???
...
Ülünk az autóban négyesben, a rádióban a WellHello egyik dala szól, az Odaút. Egyszer csak Réka felháborodottan felcsattan a refrén hallatán (elfelejtünk hazamenni)
- Hogy lehet az, hogy valaki elfelejt hazamenni? Mekkora butaság ez! Hogy lehet azt elfelejteni?? Olyan nincs is.
Hát reméljük, nem lesz
