2008. április 6.....
Szerettem volna valami jól megkomponáltat írni erre az alkalomra. Valami ideillőt, találót, szépet és jót....De nem készültem előre semmivel, még csak gondolatban sem, most pedig már mindjárt éjfél. Fáradt is vagyok, az agyam is hómező, szóval csak bepötyögöm, ami "jön belőlem", aztán jóccakát!
Az egész egy bőrkötéses füzettel kezdődött, amit Rékás várandósságom alatt, a félidőtől vezettem. Úgy gondoltam, csoda az amit átélek, maradjon nyoma....Talán egy hetes lehetett Réka, amikor megírtam a szüléstörténetem számítógép híján egy kockás spirál füzetbe.... (Szerintem világrekorder kategóriájában hosszúságilag), de még innen kezdve is három hónapba telt, mire blogolásba fogtam.
Mindig is szerettem írni, már kamasz koromban is. Aztán hosszú szünet következett, több, mint tíz év, talán mert megijedtem attól, milyen rosszul írok, milyen borzalmasan. :) És mégis, mára elsőszámú szabadidős tevékenységem a blogolás, ami pici időm van, gyakran erre szánom, félre téve tankönyveket vagy akár kitűnő regényeket, klassz zenéket.
A Popinapló 530 bejegyzést ért meg, most 436-nál tartok és még akkor nem számoltam a Zalán-várós blog posztjait...és most úgy gondolom, nekem több, másik blogom már nem lesz. Maradok itt és ebben. Voltam nyitott blogilag és zárt, majd újra nyitott, olvastak többen és kevesebben, "idegenek" komment nélkül és jó ismerősök kommentekkel (illetve ezek variációi).
Nem lettem egy sűrűn látogatott blog, amelyre sokan kíváncsiak vagy többszázan olvassák naponta, bár nem is ez volt a cél. Azt szerettem volna és ma is ez a szándékom, hogy rögzítsem a gyerekek számára első éveik történéseit. Hogy meddig tart még, nem tudom, remélem, minél tovább. Ha leírhatom majd egyszer, hogy Rékám xy eredménnyel érettségizett/felvételizett, már elégedett leszek.
Egyben a köszönet helye is ez a bejegyzés. Köszönöm mindenkinek, aki olvas, követi kis családunk életét, ha megjegyzéssel megtisztel az külön öröm. Szóval még sok boldog évet kívánunk magunknak, mindannyiunknak "együtt"!! :)
