Már többször leírtam, hogy szeretem figyelni az embereket. Érdekesnek találom őket. Persze nem bámulom gülü szemekkel, üvegesen egyiket sem, csak nem járok behunyt szemmel és nyitott vagyok a benyomásokra. Rá is érek (ha éppen nem lebegek félálomban), abban a 15 perces útban, ami kivisz a céghez, nem veszek elő sem újságot, sem könyvet. Vagy ott van a posta, ahová hetente járok, amióta felmondott elemző közgazdász kolleganőm (ő járt addig a postára a levelekkel, most meg én....) Ott tanyát szoktam verni hátul, ahol akad néhány szék és legeltetem a szemem a jövő és menő embereken. Nem mondom, hogy izgalmas, mert általában nem az, de elvagyok.
Mesélek hát egy kicsit azokról, akikkel egy buszon szoktam utazni. Sűrűn, mindig vagy olykor.
Iskolaidőben két megállóval arrébb naponta felszáll egy anyuka. Sovány, inas fajta, lenőtt szőke hajjal, olcsó szemüveggel, rágógumin kérőzve. A leolvasóhoz érinti a CityPass-át és vágtat tovább hátra. Nincs egyedül, egy elsős ikerpárt visz iskolába és még három csemete, kettő nagyobb és egy "közepes" szokta megelőzni. Olyan "szegénység" szaguk van, cigaretta vegyítve a dohos régi házak illatának elegyével és még valami más, amolyan konyhaszag. Sült hús vagy pörkölt féle, de nem az a friss, ínycsiklandozó persze, inkább olyan, mint ami a ruhába ívódik este főzés közben. Egyébként tiszták és helyesek a lányok, bár az egyik kiköpött anyja....A másik viszont Rékára emlékeztet, nagy, dióbarna szeme és hosszú copfja van. Méretes rózsaszín táskákat hurcolnak a hátukat, csak bízni tudok benne, hogy olyan iskolába járnak, ahonnan nem jön haza minden nap könyv és füzet, mint Rékáéknál...vagyis a táska könnyű. Annak tűnik egyébként.
Utazás közben ritkán marad népes bagázs a látoteremben, be szokták magukat vackolni hátul a legutolsó sorba. Egy alkalommal viszont ott elől bal oldalon ültek le, mert a két nagyobb gyerkőc nem utazott velük, így négy helyen is elfértek egymással szemben. Kényelmesen elhelyezkedtek, látszott, hogy az anyuka kicsit megkönnyebbül, hogy elérték a buszt, kicsit hátra is dőlt, hogy szusszanjon egyet.....majd mintha megcsípte volna valami, felpattant.
- Otthon hagytuk az egyik iskolatáskát!!!!!!!! - elfojtottam egy mosolyt. Hát nem csoda, ahol legalább három alsós gyerkőcöt egyenget az emberlánya. Aztán az egyik kislány, gondolom, a táska nélküli elpityeregte magát, mert az anyuka sűrűn vigasztalta, hogy egyet sem féljen, utána viszi a következő busszal.
Van egy diáklány, olyan 16 év körüli, aki szintén suliba jár ezzel a járattal. Napszemüveget hord télen nyáron egyaránt. Általában a legelső üres helyre leveti magát vagy a sofőr mögé vagy az amelletti ülésre. Régebben, amikor még hosszabb haja volt, egyfolytában azt dobálta. Jobbról balra, előlről hátra, hátulról előre....háromszor annyi sörénye van volumenileg és úgy egyáltalán, mint nekem, így ez feltűnt. Illetve a vaknak is feltűnt volna a folyamatosa matatás. Aztán levágatta a haját és ez jó lépésnek tűnt, azóta nem babrál vele.
Ugyanitt száll fel egy idősebb hölgy, haja őszes, vagy inkább olyan sárgás....vékony testalkatú, szemüveges. Tovább szokott utazni, mint én és nem is minden nap. Van, hogy elsuhanunk mellette a busszal, ő meg baktat a buszmegálló irányába, cigarettával. Ilyenkor nem tudni, hogy lekéste e a járatot vagy elviszi valaki....végülis fél óra múlva érkezik a következő. Mindenesetre olyankor sem tűnik zaklatottnak. A múltkor egészen megsajnáltam szegényt, mert nagyon megijesztette az egyik kerítés mögül felvakkanó kutya. Majdnem szívrohamot kapott. Ami nem is esélytelen, szerintem dohányzik eleget. A buszon folyton ugrál jobbra balra, aszerint, hogy hová süt be éppen a nap. Télen nem vettem ezt észre, csak mostanában, hogy kellemetlen is tud lenni a napfény. Mivel egész sokat fordul a busz, hát van dolga a pozícióváltással rendesen. Egyébként rendes nőnek tűnik, rajtam kívül ő az egyetlen az utánam felszállók közül, aki szokott köszöni a sofőrnek. Nálam ez olyan IQ minimum. Aki nem köszön, csak villantja a bérletét, már le is írta magát nálam. Na, nem mintha az IQ maximum sofőrök viszonoznák, mert általában nem.
Néha a mi buszunkon utazik egy szintén Rákóczis anyuka, akinek a kisfia ugyanannál a tantónéni duónál tanult harmadik-negyedikben, mint most Réka. Kizárólag a suliról szoktunk beszélgetni, azt sem tudom, hogy hívják. Rémlik, hogy Gizi, régi játszóteres időkből. Annak idején, amikor Réka kiscsoportos volt, megjósolta nekem, melyik tantónénihez kerülhet Réka. És igaza lett. Boszis vonás némileg.....Évzárón, suli gálán is szoktam látni. Nyilván, hiszen egy suliba járnak a gyerekek.
Hazafelé egy buszon zötyögök egy csapatnyi nővel. Középkorúak általában, és teljesen vegyes összetételűek külsőleg. Alacsony és colos, barna és szőke, festett és természetes. Ami közös bennük, hogy a szomszédos cégnél dolgoznak, valamit szerelnek vagy varrnak, nem egészen világos és ugyanott szállnak fel, mint én. Sajnos. Pár hónapja még ez nem így volt és nem is keveredtem tömegnyomorba a járaton. Közös még bennük, hogy ahogy megközelítem a buszmegállót, egy emberként bámulnak. Hogy pontosan mit rajtam és miért, rejtély, de már egészen megszoktam. Kollegám mesélte, hogy őt is ugyanúgy szokták, ha buszra téved, szóval ezek ilyen kíváncsi népek.
Hozzám képest egy megállóval később száll fel hazafelé egy idősebb bácsi. Alacsony, vékony testalkatú, bronzszínűre barnult arca csupa ránc. A nevét nem tudom, de egyszer vásárolt tőlünk céges alapon anyagot. Nem ismert meg, pedig engem is látott az irodában. Vagy legalábbis nem tette szóvá.
A felszállástól kezdve folyamatosan azon aggódik, hogyan fog leszállni majd 3-4 megállóval arrébb, ugyanott, ahol én, a középső ajtón. Egyre azon van, hogy átfúrja magát a tömegen. Nem tanul, hiszen a kérdéses megállóban ki szokott ürülni a busz, esélytelen, hogy fenn ragadjon. Nem baj, azért ő furakszik és nyomul hátra a biztonságot jelentő ajtó felé. El szoktam tűnődni, hogy a napszítta nyári ingeit, olcsó nadrágjait vajon a felesége vasalja neki vagy özvegy már és egyedül tengeti napjait. Inkább arra tippelnék, hogy várja otthon asszony. Legalábbis remélem.
Az ikrek anyukájával délután is szoktam találkozni. Két megállóval arrébb leszáll, hogy begyűjtse a gyerekeket az iskolából. Mini kézitáskát szorongat a hónalja alatt, rózsaszínt, első reflexe, hogy rágyújt. Talán hogy erőt merítsen a délutánhoz, estéhez, amikor otthon az összes csemete. Most őszig szem elől tévesztem őket, szeptemberre biztos nagyot nőnek a lányok.
