Vasárnap reggel, a szülinapi buli napján elaludtunk. Mármint ahhoz képest, hogy nekem még két tortát fel kellett díszítenem full pompára, mielőtt a vendégek megérkeztek, plusz elkészíteni a brassói aprópecsenyét, amit ebédre szántam, plusz ment a mosógép, a ház meg egyenesen szaladt....stb, stb. Még szerencse, hogy a szombati igen fárasztó nap után felkészítettem (vagy én úgy hittem) anyukámat, hogy reggel sokáig szeretnénk aludni, mert hullák vagyunk....úgyhogy korai bulikezdetre (dél előtt) ne számítsanak.
Ahogy kipattantunk az ágyból 9 tájban, még emlékeztetni kellett magam, hogy nyugiiii, csak a szűk család jön ebédre-vacsorára, egy darab filmsztár vagy királyi sarj sem, semmi pánik, no para, kész leszünk mindennel időben! Aztán ahogy Réka felváltva elkezdett hányni és hasmenni (vagymi?), valahogy keletkezett különb bajom annál, mint hogy mekkora a rend a háznál.
Szaladgáltunk a lakásban, mint a mérgezett egér. Tibi egy vödörrel sprintelgetett jobbról balra, majd balról jobbra, amibe egész jó találati aránnyal belerókázott Réka. Én ágyneműt húztam le, majd ezt a plédet és azt a takarót is a mosógépbe dobtam, arra is pakolt Rékám némi végterméket. Kavartam bubimentesre kólát, készítettem hideg, citromos vizet, majd később Smectát. Sütöttem piritóst, vettem elő ropit, HT kekszet....Mindeközben mániákus szintre jutva kezet mostam és igyekeztem haladni a tortákkal, kajákkal is, ahogy lehetett. Szegény Szülinapos nyöszörgött és nyavalygott, szeretett volna lépést tartani velünk, hogy elpanaszolja, vele miért nem foglalkozik senki????!
Délre kész volt a torta, a születésnapi....Hurrááá! A kaja is rotyogott a tűzhelyen, finom illatok terjengtek kégliszerte...Közben teltek-múltak az órák, de képtelenek voltunk kimondani, hogy lemondjuk e a szülinapot. Pedig Réka mindent kiadott, ami inputot kapott, mégpedig 10 percen belül.....
Szaladgáltunk a lakásban, mint a mérgezett egér. Tibi egy vödörrel sprintelgetett jobbról balra, majd balról jobbra, amibe egész jó találati aránnyal belerókázott Réka. Én ágyneműt húztam le, majd ezt a plédet és azt a takarót is a mosógépbe dobtam, arra is pakolt Rékám némi végterméket. Kavartam bubimentesre kólát, készítettem hideg, citromos vizet, majd később Smectát. Sütöttem piritóst, vettem elő ropit, HT kekszet....Mindeközben mániákus szintre jutva kezet mostam és igyekeztem haladni a tortákkal, kajákkal is, ahogy lehetett. Szegény Szülinapos nyöszörgött és nyavalygott, szeretett volna lépést tartani velünk, hogy elpanaszolja, vele miért nem foglalkozik senki????!
Délre kész volt a torta, a születésnapi....Hurrááá! A kaja is rotyogott a tűzhelyen, finom illatok terjengtek kégliszerte...Közben teltek-múltak az órák, de képtelenek voltunk kimondani, hogy lemondjuk e a szülinapot. Pedig Réka mindent kiadott, ami inputot kapott, mégpedig 10 percen belül.....
- Mi a fene lehet ez? - néztünk össze a vécécsésze fölé hajoló, öklendező nagyobbik gyerekünk feje fölött tanácstalanul.
- Nem a meggy volt! - szólt a szenvedő alany, amire le is csaptunk.
- Dehogynem, a meggy volt az! - csak tegnap tudtuk meg, hogy az az egy üveg mama féle meggybefőtt valószínűleg teljesen ártatlan, egy lájtos kis hányós-fosós valami söpört végig a Manó csoporton, anélkül, hogy az óvónénik erre különösebben felfigyeltek volna. No mi igen.
Egyetlen dolog volt fura. Hogy Réka mindvégig olyan jókedvű volt. Persze nem mondom, hogy perverz énemnek az tetszett volna feltétlenül, ha Réka ágyban fekszik, mint egy darab fa, hulla színe van és jól adja a haldoklót....de az sem illet a képbe, hogy Réci vidáman dalolászott két róka között a vécén, vigyorgott, majd két fosás között még táncolra is perdült egy fordulóra??? Tiborom a neves D. család erős immunrendszerére hivatkozott nagy büszkén....de én sehová sem tudtam ezt tenni.
Majdnem 1 óra eltelt úgy, hogy nem jött Rékámra a szapora, amikor a nagyszülők nem bírták tovább és eldöntötték helyettünk a dilemmát, ők jönnek Zalánt köszönteni, akár lesz buli, akár nem. Hát persze, hogy lett. Sőt. Amilyen hirtelen ránk szakadt a nyavalya, a főbb tünetei ugyanolyan gyorsan távoztak is. Réci nem pörgött maxi fordulaton, a tortából egyáltalán nem evett, sőt szinte nem is evett, de jól volt és megkönnyebbülésemre a szülinapot sem kellett sztornózni. Huh.....
A napunk ugyanakkor alaposan felfordult. Semmi nem lett a szokásos szülinapi szokásrendből: ebéd, ajándékbontás, MAJD torta. Rögtön durr bele, apránként kapott mindig Zalán egy-egy ajándékot, ahogy megérkeztek a vendégek. Ebben is volt viszont valami jó, nem egyszerre zúdult rá az ajándékok garmadája, hanem minden egyes ajándék felett volt alkalma és ideje örömködni. És ez a kispasi annyira tud örülni, olyan izgatottan és őszinte örömmel forgatta a játékokat, vagy bármit amit kapott, hogy szerettem volna kérni a Jóistentől egy lassítást, mondjuk csak 50%-osat bizonyos percekre...
Este lett, szinte vacsoraidő, amikor végre eljött a nap fénypontja, előkerült a torta és rajta a két gyertya. Zalán morcos és fáradt volt már, ezért először nem is volt hajlandó elfújni a gyertyákat...Én nem bántam, elnéztem volna azt a tortát reggelig, vagy inkább amíg a gyertyák csonkig égnek...de persze nem így lett. Réka addig noszogatta, biztatta öccsét, hogy az elfújta a lángokat. Én pedig nagykést ragadtam és jókora szeletet vágtam belőle minden vendégnek.
Megint túl vagyunk egy szülinapon...És ez is olyan szép volt....
Megint túl vagyunk egy szülinapon...És ez is olyan szép volt....
Triciklivel - M. mama ajándéka
Kokót is kaptam, hurráá!
Ééés a tortaaaa!
Az első szelet kié legyen?
Az első tortám, mellyel ízileg igazán meg vagyok (voltam - már elfogyott) elégedve :))
