Reggel megvettem a jegyeket a táncgálára a titkárságon. Ilyet minden második évben rendez a suli, azokban az években, amikor nincs Rákóczi gála. Rékáék is fellépnek (nanááá....), az egyik táncuk az lesz, amit a Tehetségnapon is előadtak, az Oroszlánkirályos. Mesélte Réka, hogy M. néni, a tanítónéni úgy szégyelte magát a Tehetségnapon, amiért összevissza táncolták az általa betanított táncot, hogy hirtelen elszaladt a helyszínről...Milyen relatív minden, illetve elfogult az emberlánya, mert nekem meg tetszett és az sem zavart, hogy olykor tényleg volt némi őskáosz!....Azért a gálán több harmóniát kívánok M. néninek.
Aztán hazacsámpáztam és lelket vertem Zalánba, aki annak ellenére nehezen ébredt, hogy este 9-kor már a sötétben pislogott, mégpedig az ágyában. Még idejében eszembe jutott, hogy ha már papírgyűjtés van a suliban és Tibi reggel el is hurcolta a papírokat a suliba, azért még lennie kellene néhány köteg reklámújságnak a melléképületben. És lőn! Találtam kb. 5 kis csomagra valót. Amíg kötöztem, befutott a 7. B osztályfőnöke az autójával és néhány kislánnyal (nagylánnyal.....), hogy elvigye a azt a mázsányi papírhalmot, amit a földszinti néni gyűjtött össze az unokájának tavasz óta. Mondhatom, mozgalmas volt a reggel.
Később elvittem Zalánt is az oviba (ekkorra 9 óra volt, de azért még kapott reggelit). Ahogy hazaértem, máris nyúlhattam a kerékpárom után és mehettem rögtön a városba, mert volt némi hivatalos elintéznivalóm....Ami azt illeti, maradt egy ügyem függőben, még 2 napom van rá, hogy azt is letudjam, mielőtt jóval kevesebb időm lesz, mint az utóbbi hónapokban.
Délután zeneiskolába vittem Rékát a zongorás próbára. Én nagyon kedvelem a zenetanárát R. nénit, egyrészről a nyugalma miatt (fura is lenne egy idegbeteg zenetanár, de talán nem is annyira meglepő, ha belegondolunk), másrészt, mert úgy el van varázsolva néha, ahogy én szoktam lenni. Pedig én nem is vagyok művészlélek. Tíz percet vártunk rá a szobája előtt, kóvályogtunk a zeneiskolában elveszetten, mire előjött R. egy ménkű nagy tubával, hogy huhh, most végzett, egyszerre volt nála hat tanítványa....jöhet a furulyás banda.
Délután zeneiskolába vittem Rékát a zongorás próbára. Én nagyon kedvelem a zenetanárát R. nénit, egyrészről a nyugalma miatt (fura is lenne egy idegbeteg zenetanár, de talán nem is annyira meglepő, ha belegondolunk), másrészt, mert úgy el van varázsolva néha, ahogy én szoktam lenni. Pedig én nem is vagyok művészlélek. Tíz percet vártunk rá a szobája előtt, kóvályogtunk a zeneiskolában elveszetten, mire előjött R. egy ménkű nagy tubával, hogy huhh, most végzett, egyszerre volt nála hat tanítványa....jöhet a furulyás banda.
A szobája barátságos miliőjébe visszavonulva elpróbáltuk azt a pár dalt, amit fúj Réka mostanság ilyen vagy olyan alkalomból. Készítettem néhány fotót is. Később lemasíroztunk a zongorás nénihez, merthogy a dalokhoz lesz zongora kíséret is. Eszembe jutott az a történet, amit apám mesélt annak idején a saját óvodai fellépésével kapcsolatban. Verset szavalt volna nagy lelkesen, bele is vágott, majd a szülők sorában meglátta saját édesapját, akinek a meghatottságtól remegett a bajsza.....Erre az öt éves apám sűrű könnyeket kezdett el hullatni maga is és oda lett a vers. Ezen a történeten sokat mulatott a család évtizedeken át. Ez ugrott be, mert ahogy összehangolódott Réka furulyája a zonorával, az persze nem volt egy baromi nehéz mestermű, nekem mégis bepárásodott a tekintetem. Még jó, hogy két rövid dalt játszott, különben megitattam volna még pár egeret, hehe....Hibába, hangszeren játszani mindig csoda.
Réka táncos fellépése ütközik a furulya tavaszi koncertecskével, úgyhogy nem semmi nap lesz a jövő csütörtök. 4 db tagozatos dolgozat délelőtt, délután rohanás a zeneiskolába a mini koncertre ( a csajokat majd előre veszik), innen száguldás át az Agórába a tánc gálára. A főpróbára nem fog odaérni, de az előadásra talán már igen. Keserédes gondolat, hogy ennek annyira már nem leszek része, mert bár a táncgálára odaérek, a furulyára nem igen....Az negyed öttől kezdődik.
R. néninek sikerült meglepnie, hogy szolfézsből is létezik vizsga....Ezt bár talán sejthettem volna, valahogy nem jutott eszembe. Május utolsó hétfőjén került erre majd sor, majd rögtön utána az év végi furulya vizsgára is. Nem közönség, csak a tanárok szigorú tekintete előtt. Még nem adtam le a papírt, hogy jövőre is maradunk a furulya mellett, de így döntöttünk.
Ó, kimondhatatlanul várom a tanév végét! Pontosabban most nem is tudom, mit várok, a tanév végét biztosan, de valahogy úgy érzem, hogy lazítós, nyugis hetek vagy hónapok nem igen jönnek. Azok elvileg eddig voltak, de mikor? Úgy elmentem mellettük. Mindegy, egyszerre csak egy hetet nézünk, hétfőtől péntekig, a jövő hét még egy másik történet. Rögtön holnap környezet dolgozat, holnap után meg matek. Mindkettő témazáró. Hát nem szupi?
