.... hogy pénteken főzök egy finom vacsorát, sütök valami gyors sütit, közben vagy utána sorozatokat nézek és vasalok…. vagy punnyadok a kanapén, attól függ, mihez lesz kedvem. Ehhez képest az uram, Tibi kitalálta, hogy ne szombaton menjünk IKEÁzni, hanem még aznap, pénteken. Először azt hittem, hogy viccel, kicsit fáradt is voltam, de amikor fél hatkor megkérdezte, hogy akkor indulhatunk-e, rájöttem, hogy nem tréfál. Végül hatkor vettünk autópályamatricát és vágtunk neki a kb. 1 órás útnak. Kettesben, mert sem a gyerekek, sem a kutya nem fért volna be hazafelé jövet. Felügyeletről gondoskodtunk, kaptak laptop és tablet jelszót, úgyhogy abszolút jó helyen tudhattuk őket.
Az a nyugodt, böngészgetös, bogarászós, nézgelődős Ikeás vizit nekem soha nem jön össze, max az online vásárlásra terjedhet ki, pedig olyan jó lenne egyszer ott a konyhai részlegen elszabadulnom, vagy díszpárnákat, ágynemüket válogatni. Mi nagyjából átrobogtunk a bolt nagy részén, másfél óra múlva már a pénztártól is távoztunk. Olyan mákunk volt, hogy 3 cikk is kedvezményes mindabból, amit terveztünk venni, így megtakarítottunk egy kis pénzt.
A fő cél az volt, hogy legyen újra egy kisasztal a konyhában (Tibi levitte a másikat az irodába, se szó, se beszéd) illetve Réka szobáját csinosítottuk, kapott egy komódot, ami nagyon klassz, mert rengeteg mindent elnyel, egy könyvszekrényt, ami szebb, mint gondoltam és egy tükröt, amit még nem raktunk fel, mert tiplis és az Tibi reszortja. Azért velünk jött haza néhány díszpárna (nagy párnás vagyok, párnából soha nem lehet elég…), találtam olyan étkészletet, ami tetszik (nem hoztuk még el), és még pár apróságot. Láttunk egyébként egy vizslát és egy francia bulldogot is az áruházban, nem keltettek feltűnést, nyugodtan battyogtak a gazdáig mellett..nahát Dió még nem ilyen.
Szombaton Zalán szülinapi buliba volt hivatalos, ami nem fordul elő valami gyakran, bár állítása szerint ez őt nem zavarja. Most annak a cimborájának volt a szülinapja, akit a legjobban kedvel, így aztán jó volt a buli, fáradtan támolygott haza, merthogy a buli fő része abból állt, hogy fociztak a srácok. Nem is tudom, mi mást csináltam még szombaton, Tibi ugye értelemszerűen dolgozott, nagyjából kisebb megszakításokkal mindig dolgozik, kivéve, amikor alszik. Már ott tartok, hogy annak is örülök, ha hétköznap 9 órára velünk van (arra az egy órára mielőtt elalszik), hétvégén pedig fél napokkal is beérem. Beérném, mert ennyi ideje sincs.
Szombaton elfoglalta helyét a konyhában az új asztal, a gyerekek szombat reggel ott falatozták a virslit és kortyolták a kakaót. Nekem tetszik az asztal, bár a kritikus gyerekeim megjegyezték, hogy nem is illik a konyhába…hát na. Az a jó a lakáskultúrában, hogy ha mindenki a saját lakásán műveli azt, akkor van abban valami felszabadító. Mert teljesen mindegy, hogy milyen lesz, a lényeg, hogy a tulajnak tetszen, vagyis bármit meg lehet tenni egy saját otthonnal a saját ízléshatáron belül. Azért ezt kevés dologra lehet elmondani az életben. Nem tudom, értitek e, mit akarok kinyögni....
Este A Dal követése közben összeraktuk a könyvszekrényt. Nagyjából éjfélre. Réka az összes holmiját, kacatját és kincseit, ami az előd szekrényen volt áthordta időközben Zalán szobájába és kijelentette, hogy onnan SEMMIRE nem tart igényt. Vérzett a plüssök szíve, a legók tengerének a szíve, de leginkább az enyém fájt…. Hogy hát ez is eljött, gyakorlatilag minden játékot kipaterolt a szobájából, már csak a Schleich lovak maradtak szinte. A társasjátékok eddig is Zalánnál laktak. Ha belegondolok, hogy egy közepes vagyont kitesz a Lego Friends készletünk , már ha minden ki lenne rakva belőle, mert elég sok a rozzant vagy újrafeldolgozásra érett termék….Na majd az unokák jót játszanak a legóval valamikor 20-25 év múlva….
Vasárnap volt tanulás, tanulás, tanulás, Zalán matek TZ-t írt hétfőn, Réka német TZ-t….Rékával csak fél órában átnéztük a főbb sarokpontokat, sich-es igék, napirendet tudni, előjáró szavak, egyéb nyelvtani nyalánkságot. Zalánnal inkább azon izzadtam, hogy el sem akarta kezdeni a tanulást, nem hogy átnézze a főbb feladattípusokat. A szöveges feladatokkal ki lehet kergetni a világból. Ha elsőre nem érti meg, akkor soha. – szerinte.
Persze nem csak tanultunk, mert vásárolni is muszáj, pl. ennivalót illetve megvettük Zalán 3. úszószemüvegét is ebben az életben. Ahogy elhagytuk a Decathlont, legörbült a fiúcska szája, hogy neki nem is vettünk semmit, se rollert , se görkorcsolyát….amit egyáltalán nem értettünk, mert senki nem mondta neki, hogy ránkszakadt a Nemzeti Bank minden pénze, ő maga sem nyilatkozott, hogy szeretne ezt vagy azt, bár felpróbált egy görkorit és kipróbált pár rollert.
Voltunk kutyát is sétáltatni, szombaton is és vasárnap is. A kutya nagyon boldog volt. Akkora köröket száguldott a gát oldalán, hogy csak néztem. Egyébként nekem már nagyon hiányzik a bringám is, nagyon mennék azzal dolgozni, de még egy picit várok, reggelente legyen melegebb, illetve az sem ártana, ha nem esne az eső, mert pénteken is szakadt és hétfő reggel is…..Annyira meg azért csak nem szeretek kerékpározni, hogy ázott tyúkként érkezzek az irodába.
Felújítási híreim nem nagyon vannak – az ablakos srác pénteken ígérte, hogy felméri, ami munka lenne, nem jött, nem is hívta Tibit. Viszont hétfőn felmért mindent és estére ott is volt az ajánlat az e-mail fiókomban. Úgy néz ki, elfogadjuk. A bejárati ajtó (azt egy másik srác hozza, mert szigetelni is kell majd egyet és mást) még nem érkezett meg, szerintem még legalább 2 hét. A többi nyílászáró kb. május elején érkezik majd. Egyelőre mást nem tervezünk. Illetve ha lenne egy burkoló, aki normális áron lecseréli idefenn a parkettát és nem csillagászati áron dolgozik, nem néz hülyének, hogy 50 m2 250 000 Ft csak a munkadíj…akkor akár csinálhatná is Zalán szobáját. Kipakolnánk, hétvégén felszednénk a parkettát, aztán átadnánk neki a munkaterületet. De hát ilyen nincs egyelőre. Mellesleg fenn 3 ajtót is cserélnénk, arra nézve sem kaptam még ajánlatot. Kaptam egy tippet burkolóhoz, majd fel kellene hívni, hátha elvállalja. Van még egy másik tippem is, de rá fél évet kell várni. Ami még kellene, az egy konténer, hogy elvigyék a sok lomot, ami felhalmozódott a kertben, pl. cserépkályha romok. Na hát csak kihoztam valamit a felújítás témaköréből, hehe. Ja igen, és
korlát is kellene a lépcsőhöz, ezt mindig elfelejtem. Zalánnak ígértem babzsák fotelt, azt megrendeltem a névnapjára. Új csillárról is egyeztettünk már, de még semmi nem tetszett meg neki.
Még az van a szobájában, az a 3 karos, ami már akkor itt volt, amikor még be sem költöztünk.
Réka német tz-e ötös lett, ami szuper, mert elég nehéz volt. Zalán meg egyest kapott, mert elfelejtette (nahiszen) megtanulni a Nemzeti Dalt. Ma pótoltuk, gyorsan megtanulta drágám. Németböl az Akkusativot tanulják, haben + akk, fönevek ragozása akk. esetén. Jól megy neki, azt hiszem. Hát ennyi. Nincs hosszú ö betüm , ja és ü sem, szóval azért bénázok a helyesírással.
Az a nyugodt, böngészgetös, bogarászós, nézgelődős Ikeás vizit nekem soha nem jön össze, max az online vásárlásra terjedhet ki, pedig olyan jó lenne egyszer ott a konyhai részlegen elszabadulnom, vagy díszpárnákat, ágynemüket válogatni. Mi nagyjából átrobogtunk a bolt nagy részén, másfél óra múlva már a pénztártól is távoztunk. Olyan mákunk volt, hogy 3 cikk is kedvezményes mindabból, amit terveztünk venni, így megtakarítottunk egy kis pénzt.
A fő cél az volt, hogy legyen újra egy kisasztal a konyhában (Tibi levitte a másikat az irodába, se szó, se beszéd) illetve Réka szobáját csinosítottuk, kapott egy komódot, ami nagyon klassz, mert rengeteg mindent elnyel, egy könyvszekrényt, ami szebb, mint gondoltam és egy tükröt, amit még nem raktunk fel, mert tiplis és az Tibi reszortja. Azért velünk jött haza néhány díszpárna (nagy párnás vagyok, párnából soha nem lehet elég…), találtam olyan étkészletet, ami tetszik (nem hoztuk még el), és még pár apróságot. Láttunk egyébként egy vizslát és egy francia bulldogot is az áruházban, nem keltettek feltűnést, nyugodtan battyogtak a gazdáig mellett..nahát Dió még nem ilyen.
Szombaton Zalán szülinapi buliba volt hivatalos, ami nem fordul elő valami gyakran, bár állítása szerint ez őt nem zavarja. Most annak a cimborájának volt a szülinapja, akit a legjobban kedvel, így aztán jó volt a buli, fáradtan támolygott haza, merthogy a buli fő része abból állt, hogy fociztak a srácok. Nem is tudom, mi mást csináltam még szombaton, Tibi ugye értelemszerűen dolgozott, nagyjából kisebb megszakításokkal mindig dolgozik, kivéve, amikor alszik. Már ott tartok, hogy annak is örülök, ha hétköznap 9 órára velünk van (arra az egy órára mielőtt elalszik), hétvégén pedig fél napokkal is beérem. Beérném, mert ennyi ideje sincs.
Szombaton elfoglalta helyét a konyhában az új asztal, a gyerekek szombat reggel ott falatozták a virslit és kortyolták a kakaót. Nekem tetszik az asztal, bár a kritikus gyerekeim megjegyezték, hogy nem is illik a konyhába…hát na. Az a jó a lakáskultúrában, hogy ha mindenki a saját lakásán műveli azt, akkor van abban valami felszabadító. Mert teljesen mindegy, hogy milyen lesz, a lényeg, hogy a tulajnak tetszen, vagyis bármit meg lehet tenni egy saját otthonnal a saját ízléshatáron belül. Azért ezt kevés dologra lehet elmondani az életben. Nem tudom, értitek e, mit akarok kinyögni....
Este A Dal követése közben összeraktuk a könyvszekrényt. Nagyjából éjfélre. Réka az összes holmiját, kacatját és kincseit, ami az előd szekrényen volt áthordta időközben Zalán szobájába és kijelentette, hogy onnan SEMMIRE nem tart igényt. Vérzett a plüssök szíve, a legók tengerének a szíve, de leginkább az enyém fájt…. Hogy hát ez is eljött, gyakorlatilag minden játékot kipaterolt a szobájából, már csak a Schleich lovak maradtak szinte. A társasjátékok eddig is Zalánnál laktak. Ha belegondolok, hogy egy közepes vagyont kitesz a Lego Friends készletünk , már ha minden ki lenne rakva belőle, mert elég sok a rozzant vagy újrafeldolgozásra érett termék….Na majd az unokák jót játszanak a legóval valamikor 20-25 év múlva….
Vasárnap volt tanulás, tanulás, tanulás, Zalán matek TZ-t írt hétfőn, Réka német TZ-t….Rékával csak fél órában átnéztük a főbb sarokpontokat, sich-es igék, napirendet tudni, előjáró szavak, egyéb nyelvtani nyalánkságot. Zalánnal inkább azon izzadtam, hogy el sem akarta kezdeni a tanulást, nem hogy átnézze a főbb feladattípusokat. A szöveges feladatokkal ki lehet kergetni a világból. Ha elsőre nem érti meg, akkor soha. – szerinte.
Persze nem csak tanultunk, mert vásárolni is muszáj, pl. ennivalót illetve megvettük Zalán 3. úszószemüvegét is ebben az életben. Ahogy elhagytuk a Decathlont, legörbült a fiúcska szája, hogy neki nem is vettünk semmit, se rollert , se görkorcsolyát….amit egyáltalán nem értettünk, mert senki nem mondta neki, hogy ránkszakadt a Nemzeti Bank minden pénze, ő maga sem nyilatkozott, hogy szeretne ezt vagy azt, bár felpróbált egy görkorit és kipróbált pár rollert.
Voltunk kutyát is sétáltatni, szombaton is és vasárnap is. A kutya nagyon boldog volt. Akkora köröket száguldott a gát oldalán, hogy csak néztem. Egyébként nekem már nagyon hiányzik a bringám is, nagyon mennék azzal dolgozni, de még egy picit várok, reggelente legyen melegebb, illetve az sem ártana, ha nem esne az eső, mert pénteken is szakadt és hétfő reggel is…..Annyira meg azért csak nem szeretek kerékpározni, hogy ázott tyúkként érkezzek az irodába.
Felújítási híreim nem nagyon vannak – az ablakos srác pénteken ígérte, hogy felméri, ami munka lenne, nem jött, nem is hívta Tibit. Viszont hétfőn felmért mindent és estére ott is volt az ajánlat az e-mail fiókomban. Úgy néz ki, elfogadjuk. A bejárati ajtó (azt egy másik srác hozza, mert szigetelni is kell majd egyet és mást) még nem érkezett meg, szerintem még legalább 2 hét. A többi nyílászáró kb. május elején érkezik majd. Egyelőre mást nem tervezünk. Illetve ha lenne egy burkoló, aki normális áron lecseréli idefenn a parkettát és nem csillagászati áron dolgozik, nem néz hülyének, hogy 50 m2 250 000 Ft csak a munkadíj…akkor akár csinálhatná is Zalán szobáját. Kipakolnánk, hétvégén felszednénk a parkettát, aztán átadnánk neki a munkaterületet. De hát ilyen nincs egyelőre. Mellesleg fenn 3 ajtót is cserélnénk, arra nézve sem kaptam még ajánlatot. Kaptam egy tippet burkolóhoz, majd fel kellene hívni, hátha elvállalja. Van még egy másik tippem is, de rá fél évet kell várni. Ami még kellene, az egy konténer, hogy elvigyék a sok lomot, ami felhalmozódott a kertben, pl. cserépkályha romok. Na hát csak kihoztam valamit a felújítás témaköréből, hehe. Ja igen, és
korlát is kellene a lépcsőhöz, ezt mindig elfelejtem. Zalánnak ígértem babzsák fotelt, azt megrendeltem a névnapjára. Új csillárról is egyeztettünk már, de még semmi nem tetszett meg neki.
Még az van a szobájában, az a 3 karos, ami már akkor itt volt, amikor még be sem költöztünk.
Réka német tz-e ötös lett, ami szuper, mert elég nehéz volt. Zalán meg egyest kapott, mert elfelejtette (nahiszen) megtanulni a Nemzeti Dalt. Ma pótoltuk, gyorsan megtanulta drágám. Németböl az Akkusativot tanulják, haben + akk, fönevek ragozása akk. esetén. Jól megy neki, azt hiszem. Hát ennyi. Nincs hosszú ö betüm , ja és ü sem, szóval azért bénázok a helyesírással.
