Nem fogjátok elhinni, mit csináltam a hétvégén. Ki sem találhatjátok. A szultána (az a török sorozat) első (15) epizódját néztem. Erre főztem, takarítottam és éjszakába nyúlón erre is gúvadt ki a szemem. Igazából nem találtam még ki, hogy mit "eszek" rajta, lehet, csak menekülnék a jelenből? :) Vagy a történelem imádatom teszi ezt velem? Még nem jöttem rá, bár így, hogy mostanra a 17. résznél tartok, csappant a lelkesedésem. A Válást is nézem, ott a 10. részig követtem eddig az eseményeket... hát nem tudom, én mindig azt várom, hogy majd jól kibékülnek, de az epizódok végén minden mindig csak rosszabb lesz. Úgyhogy erről is lemegyek lassan és biztosan. Arra jó ez a szultána, hogy elmélyedtem egy kicsit a történelemben és kedvet kaptam egy sor könyvhöz, amit láttam a Libriben vagy az Alexandrában. Nem török témakörben, hanem úgy általában. Tibi meg is jegyezte, hogy elég sokáig itt állomásoztak a törökök, lehet, hogy van a véremben egy kis török is, azért tartom izgalmasnak az 1600-as évek Törökországát és egyáltalán. Hát azt nagyon nem hinném, de mindegy. Szerintem az egész történelem egy hatalmas izgalom. :)
Még egy hét van a félév végéig, úgyhogy most nagyon rossz nekem. utálom ezt az időszakot. Réka matek dogája, amire volt egy erős tippem, hogy ötös lesz, négyes lett. Ugyanis a királylány drágám nem tud becsülni. Azt úgy kell, hogy mondjuk van az, hogy adott egy háromjegyű szám, meg még egy és ezt kellene a feladat szerint becsülni. Na most Rékám paraszti eszével becsült, ha meg olyan kedve volt, akkor utólag (pszt!!!) , úgyhogy elmaradt a tízesre kerekítés, de alaposan. Ma témazárót írtak, úgyhogy tegnap este hatkor a matek könyvet bújtam és azon tanakodtam, hogy hogy a bánatban kell becsülni. Hallottatok már ilyet? Természetesen baromi mérges voltam, hogy nekem egy fárasztó nap után ilyennel kell ....arakodnom....de két perc alatt kiszedtem a tankönyvből, hogy egészen másképp kell, mint ahogy Réka eddig csinálta. Szegénykém beteg volt, amikor ezt vették és valahogy elsiklott ennek a becslésnek a fontossága. Most majrézhatok, hogy vajh a TZ milyen eredménnyel zárul...Eh, nem is érdekel.....De persze de.....Mert igazságtalan. Szerintem.
Szövegértésből már írtak, jön még a nyelvtan, tollbamondás, másolás, emlékezetből írás, meg a csuda tudja, hogy mi holnap vagy csütörtökön, már nem is tudom. Pénteken német....Nem tudom elmondani, mennyire utálok tanulni itthon Rékával. Ha meg kellene fogalmazni, hogy miért, nem is tudom, mit mondanék. Csak annyit vinnyognék legszívesebben, hogy izé...nem akarom. Ilyen egyszerű. Pihenni szeretnék, főzni egy jó vacsorát, ráérősen felsuvickolni a padlót, uram bocsá, leülni egy könyvvel, teável, sütivel, akármivel, megnézni valami hülye sorozatot a tévében kikapcsolódásként....de nem, tanulunk. Vagy nem, mert tegnap pl. ahogy rájöttem, hogy kell becsülni, már a TZ többi elemével nem foglalkoztunk. Sem a környezettel, nem a némettel, bár az új igék ragozásán átlebegtünk, mert a du liest, er/sie/es liest (olvas) nem mindig ment, olykor az e betű lemarad....Találtam egy tök jó oldalt, ahol megtalálok minden igeragozást. Csak mert én sem vagyok németből (sem) tévedhetetlen. Na szóval őszinte kíváncsisággal várom, hogy milyen lett a matek TZ.
Fárasztó eddig ez az idei év, sok stressz volt benne, hihetetlen, hogy ez még csak a második hét közepe, legalább a negyediknek tűnik. Ez a hideg is....reggel, mire beérek a munkahelyemre, kockárafagyok. Grrrr....Legalább egy kis hó eshetne. Annyi tervem van, mit kellene főzni, lehetne babgulyást (majd esetleg pénteken), ránthatnék gombát, olyan kis helyeseket vettem a Lidliéknél, aztán rakott karfiol vagy dubarry is jöhetne...Ma fagyóból elővett töltött kápi a vacsora. Friss kenyér, tejföl. Úgy látszik , nem sikerült eleget enni belőle karácsonykor. Én nem is tudok egyébként, megenném minden nap. Néha variálnám, hogy most tejföllel, most paradicsommal, édeskáposztából....
Amikor ideérek, hogy írjak sosem jut eszembe semmi érdekes, amit pedig korábban meg akartam örökíteni....Jellemző.
