Fogyatkozásom históriája - 1. rész

Anyu felhívott tegnap délután egy kis könnyű csevejre. Majd egyszer csak hirtelen témát váltva nyakon öntött egy vödör vízzel. Elcsivitelte, hogy ahogy a tesómnak (merthogy ő volt a téma előzőleg) nekem is fogynom kellene. Bezzeg ő (mármint anyu) nem hízott meg két gyerek után, mint én. Hoppá! Kijavítottam, hogy én sem a két gyerek után KÖZVETLENÜL kaptam magamra a fölös kilóimat. Hanem rá pár évre. Pont úgy, ahogy anyu, csak szelektív a memóriája. De folytatta. Hogy pocakos vagyok. Negatív érteleben. És hogy milyen érdekes, én hiába hízom, nem veszek magamnak nagyobb méretű ruhákat. Így aztán majd' szétszakad rajtam a szoknya és a nadrág. Ez már a második vödör víz volt. Töröltem szemem szám. Anyu nem szokott ilyen kegyetlenül őszinte lenni....Tényleg 38-as méretben nyomulok, olykor S-es pólókat veszek, mert szerintem az a méretem.  Ja, hogy derékban nem teljesen okés a dolog? Mit számít az? A 40-es gatyó lóg rajtam. Persze nem a derekamnál. Némileg szárnyaszegetten azt motyogtam, hogy szerintem csinos vagyok, csak az a kis úszógumi a hasamon.....izé.....és majd leadom. Anyu kinevetett. Na szép! Még én voltam meggyőződve, hogy tök csinos vagyok a bársony szoknyámban, árnyalatra ugyanolyan színű meleg harisnyámban és fehér garbómban, amikor megjelentem karácsonykor a családi összeröffön. De ezek szerint nem annyira? Kibuggyant a hájam valahol??

Súly reggel: 68,9 kg (szóval januárt tekintve hátradőlhetek. Persze mértékkel.)


Hétvégén fánkot sütöttem. Mert az kifejezetten diétás, ugyebár. 

Ez az egyetlen tésztaféle, bármi, amit kézzel szoktam dagasztani. Az igaz, hogy utána álló nap érzem mint az öt ujjamat a jobb kezemen, mégis megéri. A konyha meleg és napfényes. A család még alszik. Én pedig hálóingben és papucsban életre keltek egy tésztát....küzdök, izzadok vele. Hangulata van, na, imádom. 

A fánk végül finom lett, hamar el is fogyott, de én még nem vagyok elégedett, úgyhogy pár hét és sütök egy újabb adaggal egy másik recept szerint.