Egy olyasmi, amit már több gyerkőc szájából hallottam, de azért leírom.
- Anya, ki az a hajléktalan?
- Akinek nincs otthona, szívem.
- ....De akkor ki az a hajlékony????
- Mondjuk, te! - már vigyorgott teli szájjal a huncut.
***
- Réka, tiszta az a cicanadrág??? - kérdezem egy reggel kritikus szemmel mérlegelve leánykám "outfit"-jét.
- Persze, harmadik napja tiszta...- vágta rá Réka nagy büszkén.
***
Egy este lelkesen feláll a legó halom kellős közepén.
- Ha nagy leszek, építész leszek. És tök jó házakat fogok tervezni!!
- De jó lesz! - felelek én.
- Á, nem.... - teszi hozzá némi habozás után. - Inkább anyuka leszek, mint te. - jön a szokásos korrekció.
***
Gyógyszertárban. Az asszisztens megkérdezi, hány évesnek kérem a gyógyszert. Rávágom, hogy öt. Megkapom, amit kérek, fizetek, beáll némi csönd, mire megszólal mögöttem Okoska.
- Miért mondtad, hogy öt éves vagyok? Nem is igaz. Még csak négy éves vagyok. DECEMBERBEN leszek öt.
***
Játszótéren rászólok, hogy ballagjon vissza, mert a padon felejtette a kisvödrét. Ordítva tiltakozik.
- Mert mindent nekem kell csinálni. Mindig mindent nekem kell csinálni. Miért én menjek vissza??? Miért??? Menj vissza te! - hangereje és előadásmódja olyan erejű, hogy egy kerékpárral arra járó néni leugrik a bicójáról a sanyarú sorsú lányka láttán. Aztán megcsóválja fejét és mosolyogva folytatja útját. Réka pedig újra mellém ér vödröstül és elcsendesedve.
***
Már ott tartunk, hogy memory-ban nagyon össze kell szednem magam, ha nyerni akarok vele szemben. Pedig már 24 kártyával játszunk, tehát 12 párral. Egy alkalommal megver 11:1-re.
- Okos vagy, meg kell hagyni. - dicsérem meg.
- Hihi,....igen. Okos vagyok. Szerencsére. - ismeri el.
Nem volt a hangsúlyában semmi önteltség vagy túlzott büszkeség. Csak őszinteség és öröm.
