Ma is pokoli a meleg, itthon kókadunk...Dél tájban, amikor éreztem, hogy fő az agyam, azt találtam mondani Rékának, hogy menjen, vigye a sétáit babázni ("babákat sétálni" helyett) Alkmentes pezsgőt bontunk, ha elmúlik a kánikula.....
Szerda este apa csillogó szemmel állta el az utamat a konyhából kifelé jövet.
- Na mi van a hűtőben? - szegezte nekem a kérdést.
Reméltem, hogy 20 gombóc fagyi és egy hatalmas tálca süti, de erre nem volt különösebb alkalom, így esély sem. Ezért aztán annak is örültem, amit ténylegesen találtam hűtőajtót feltépvén: egy gigantikus méretű dinnyét. 7 kilót nyomott, pedig csak a felét hozta apa haza. Itt kezdődött kálváriánk. Míg én a mindenképpen kézben csücsülni kívánó Zalán körül ugrabugráltam, valamint vele cirkáltam lakás szerte, Apa és Réka nekiesett a féldinnyének. Bár először Tibinek egy roppant látványos hisztit kellett leszerelnie, amelyet a leányka adott elő a szokásos "nem osztom meg a kajám senkivel" témában.
Csak arra figyeltem fel, hogy akárhányszor a konyhaajtó előtt rugóztam el Zalánnal, ezek ketten mindig a fejüket tömték a dinnyével. Rögtön kétpofára....Előbb-utóbb aztán így is eljött az az idő, amikor Apa és Réka elégedetten távoztak a konyhából .. Én nem ettem a dinnyéből, mert valahogy....nem is tudom hogyan....a szoptatós anya ösztön azt súgta, ne egyek belőle. Középütt pindurkát apadt volt az ártatlan, legalábbis az én gusztusomnak.
Talán ezért, talán másért, fél óra múlva Tibi kiköltözött a vécére. És nem egészen önszántából, bár tény, hogy együttműködő volt a hasmarssal, ami rátört.....Mire késő este mindannyian nyugovóra tértünk, Apa újra nyugodt bélrendszert tudhatott magáénak, minek örömére bölcsen el is könyvelte, hogy éhgyomorra semmiképpen nem szabad betermelni néhány kiló, langyos dinnyét...néhány perc alatt meg pláne.
A dinnye azonban - velünk ellentétben - nem gondolta úgy, hogy az ügy ezzel le is van zárva. Éjszaka Rékám egyre másra felült némileg imbolyogva, félálomban, majd visszadőlt a párnámra. Nem nagyon tulajdonítottam neki jelentőséget.
Annak már annál inkább, amikor egyszer váratlanul panaszosan felsírt , mint aki megijedt valamitől. Felkapcsoltam az éjjelilámpám és mire Rékát szemügyre vehettem volna, már oda is pakolt a párnám sarkára egy oda ne illő kupacot....Tibi gyorsabb reflexekkel bírván felnyalábolta a lányt és futott vele hányni a vécébe. Szegény Rékának fogalma sem volt, mi történik vele, olyan még nem fordult elő vele soha, hogy amit egyszer leküldött, viszontlátta volna.
Számítottam rá, hogy lesz folytatása a rókának, ezért visszatelepedtünk ugyan az ágyra némi ágyneműcsere után, de nem aludtunk, várakoztunk a sötétben. És nem hiába. Sosem gondoltam volna, hogy várandósságom során beszerzett tapasztalataimnak hányás terén egyszer még jótékony hasznát veszem. Akkor mindig az volt az íratlan szabály, hogy ha az émelygés legmélyebb poklába jutva egyszer csak elkezdett folyni a nyálam, mint a veszett kutyának, nem volt kerek e világon semmi, de semmi, ami a rókáimat feltartóztathatta volna. Bátran feladhattam minden kapálózást az egyébént megváltó hányás ellen és még arra is volt időm, hogy a lehető legkényelmesebb pozíciót vegyem fel a vécé fölé hajolva.....
Most, 3 évvel később a vaksötétben érzékeny radarjaim szapora nyelő hangokat fogtak Réka irányából, ami a fenti emléket futtatta le agyamban egy másodpercen belül.... És ahogy letöltöttem a teljes emléket, már pakoltam is a nyáltengerrel küzdő picilányt ki a vécébe. Tibi elismerően nyilatkozott anyai ösztöneimről, amelyek megsúgták a feltörő dinnyelávát....pedig csak hányás témában vagyok nagyon profi és rutinos.
Rékám 3 hányással később láthatóan megkönnyebbült és mély álomba merült. Nem sokkal később Tibi is. Én azonban már nem tudtam visszaaludni, orromban a hányás ragacsos szagával őrködtem Réka felett és mellett egészen hajnalig....Úgy volt, hogy hatkor kelünk, mert L. mamához megyünk és ott töltjük a napot hármasban, de csak fél 8-kor nyitottam ki legközelebb a csipám. Akkor is csak azért, mert Zalánom enni kért.
Hát hogy mikor eszünk legközelebb dinnyét, azt nem tudom megmondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!