Persze, mert igazából nem is írattam be. Fura is lett volna, ha meghatódom.
A héten, tegnap és ma kell mifelénk a leendő elsősöket beíratni az iskolába. Két kategória van, az egyik, amikor tényleg iskolába megy ősztől a csemete. Ilyen volt annó Réka. Ilyenkor az ember lánya (vagy inkább anyja vagy/és apja) besétál a VÁLASZTOTT suliba a szükséges okmányokkal, aztán ha az egybeesik a körzetessel, akkor hátradőlhet, ha nem, nem annyira. Főleg, ha felkapott iskola. A beíratkozás során Réka sulijában pl. eldől, hogy úszós lesz e vagy nem, hittanos vagy erkölcstanos, egyennyakkendő rendelés, biztosítás, diákigazolvány rendelés....aztán kész, cső, viszlát!
A másik eset, ha a pasi/csajszi óvodában marad még egy évet. Ilyenkor a körzetes iskolában mindenképpen le kell adni azt a papírt, amit az ovi kiadott a gyerekekről, ez az óvodai szakvélemény. Általában ez soron kívül megtehető
Szóval bementem, kiküldtek, vártam, bementem, leadtam a papírt, rájöttek, hogy oviban maradó gyerekem van, elnézést kértek háromszor, semmi gond, de tényleg, hazajöttem.
Hát igen, úgy könnyű nem érezni semmit, hogy nem is megy oskolába a csemete! Majd jövőre lesek nagyokat, mit keres az én hatalmas legényem az évnyitón??? Most még egyelőre úgy érzem, hogy természetes lesz, hisz benne lesz a korban, addigra meg pláne. De feltételezem, magamat ismerve nem így lesz, mert én mindenen bőgök, nehezen engedek el dolgokat......meg ilyenek....
Addig még azt is ki kell találnom, hogy melyik iskolába megy Zalán. Erre mondaná E, aki a pszichológus, hogy ez álprobléma, mert valójában már úgyis eldöntöttem, hogy Rákóczis lesz Ketteske is. Pedig nem. Komolyan. De attól még E.-nek a lényeget tekintve igaza lehet.
