Kedves Tanárnő!
Legutóbbi (azaz az első és egyetlen) fogadóórán, jeleztem, hogy Réka birtokából időnként eltűnnek dolgok. Pónik, hegyikristály....lényegtelen semmiségek. Abban maradtunk akkor, mi ketten, hogy mindez talán Réka hibája is, elsősorban a békesség kedvéért és mert a bizonyíték meg ritkás.
Múlt héten azonban, ahogy az őszi szünetre hazapakoltuk a dobozát (gyk: amiben az a sok vicek-vacak mindenféle órára találtatik. Kivéve rajzlapok, rajtábla és társai.) azzal kellett szembesülnöm, hogy a zsírkrétaceruzás tolltartója, korongos doboza és a festékes tálkája hiányzik a dobozból. Talán megérti, hogy határozottan emelkedett a vérnyomásom. Réka gondos, édes gyermek, azzal nyugtatott meg, hogy talán a padban felejtette, illetve 99%ban biztos benne, hogy a rajzlapok közé betette, hisz annyi holmi bajosan fér a padban egyszerre. Majd hátul a kreatív fiókjában hétfőn meglesz az összes holmi, egyet se búsuljak!
Mondanom sem kell talán, hogy NEM LETT MEG. SZMK megbeszélés miatt nem állt módomban a dologról a saját két szép szememmel meggyőződni, de leánykámnak készséggel hiszek. Búskomoran elém állt hétfő délután és azt dünnyögte hazafelé jövet, hogy a padban nem volt semmi. Ellopták a ceruzákat is, ecsetestálat is, melyet műtéte miatt még SOHA nem használt szőröstül-bőröstül tolltartóstul. Ezen a ponton ismét emelkedett némileg a vérnyomásom és elmorzsoltam pár cifra káromkodást a bajszom alatt. Persze csak úgy, hogy a tiszta tekintetű ifjak meg ne hallják.
Másnap, azaz a mai nap folyamán Réka valamit a padjában felejtett, így utána somfordáltam jómagam is az osztályba. Elújságolta a lányka, hogy már nem az első padban ül Kamilla barátosnéjával, hanem a harmadikba ültették, juhuhúúúú, Emese mellé. Jelzem, öröme határtalan volt, erre vágyott szeptember elseje óta, talán korábban. Ekkor akaratlanul is úgy esett, hogy Réka régi padjába kukkantottam be, ahol mit láttam? A tolltartót. Olyan Túró Rudis, pöttyös. Benne a zsírkrétaceruzák Réka nevével sűrűn felcímkézve. Mellette balra, ott hevert az ecsettálka is.
Ezúton értesítem, hogy mindkét tárgyat önhatalmúlag magamhoz vettem Angyalka holmijai közül, mivel határozottan rájuk ismertem. Nem volt nehéz, a névcímkék sokat segítettek. Enyveskezű Angyalka ellen sejtem, hogy nincs orvosság, súlyos szociális/ társadalmi nehézségek sújtják, melyek miatt talán ellenállhatatlan a késztetése, hogy más gyerekek holmiját sunyin elvegye. Abszolút együtt érzek a kislánnyal és a szüleivel is. Ennek ellenér őszintén remélem, hogy a második félévben, de legkésőbb jövőre valamely másik osztályban csillogtatja tehetségét.
Ha esetleg az eddig meg nem talált hegyikristály is elő kerülne, mely nem viseli magán Réka névét, kérem, értesítsen és nyugodtan adja azt oda Rékának. Előre is köszönöm!
Tisztelettel:
Popianyu
Ui. Még nem döntöttem el, hogy támogatom e az iskola azon szokását, hogy rendre elmaradnak az ének és rajz órák, helyettük pedig magyar ill. matek órájuk van a gyerekeknek. Igen, olvastam a faliújságon, hogy holnap is vinniük kell a matek könyvet, pedig órarend szerint nem is lesz matek órájuk. Úgy hírlik, Tanárnő nagyon jól tanítja a matematikát, így egyelőre várakozó állásponton állok. Azért örülnék, ha szökőévente sikerülne beiktatni egy ének órát.....
