Biznisz

1) Hétfőn és kedden Csehországban és Németországban jártunk Főnival kettesben beszerző körúton. Amolyan terepszemlén. 
2) Érdekes volt, még maradtam volna.
3) A második fele ennek nem igaz, mert igazából tök jó volt hazajönni. Mindig olyan megkönnyebbülés valahogy átrobogni a határon, akármerre járunk is, hogy na végre, újra itthon.
4) A szakmai oldalról nem nagyon fogok írni, úgyis csak unnátok, de volt pár meghatározó élményem azért.
6) Hétfő reggel hat órakor indultunk, szóval ötkor már pakolásztam. Volt egy kísértés, hogy benyomom a Trónok harcát, hiszen azt hajnali 3-kor szokták műsorra tűzni,  mindenhol egy időben, bele is kukkantottam, de az első 10 perc után úgy döntöttem, hogy inkább mégsem. 
7) Elutazásom alkalmából mindkét gyerkőc kétségbe esett, hogy mi lesz velük nélkülem, így éjszaka mindketten átmásztak az ágyunkba. Hering módjára aludtunk, négyen egy  160-as ágyon. Plusz a korai kelés miatt amúgy is, mint nyúl a bokorban....Az odavezető úton ezért eléggé hasonlítottam egy zombihoz. Azért tartottam magam, nem szundikáltam el, bár legszívesebben bevágtam volna magam a hátsó ülésre és fel sem kelek estig.
8) Fél kettőkor értünk a cseh partnerhez, már ebéd után. Esett az eső és rossz helyen parkoltunk, de mindegy. 45 percet szántak ránk, végül egy másfél óra lett kb.  A cseh pasasnak szép kék szeme volt és elég barátságosnak bizonyult. Innen még 500 km várt ránk a németországi szállásunkig. Az utolsó 200 km-en szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Akkor meg azért nem mertem elaludni, nehogy egy mentőben ébredjek, a hullazsákot nem is említem. Végül este 8-ra  befutottunk a szállásra. Ezt egy kis faluban/városban foglaltuk le, teljesen mindegy volt, hogy milyen ,csak adjon reggelit és  vacsorát , illetve közel legyen a másnap reggeli tárgyalás helyszínéhez. 
9) Főni azzal viccelt, hogy a középkorinak látszó szállodában mi vagyunk az egyetlen vendégek. Később egy bebizonyosodott, hogy tényleg. Először is zárva volt a konyha szóval csak reggelit tudtak adni másnapra, vacsora semmi. Kértem, hogy ajánljanak valami mást, mire a recepciós lányka szörfölni kezdett a neten, mintha nem  ismerné a saját városkájának/falujának az éttermeit....Végül adott egy tippet. 
10) Nagyon tetszett, hogy az egész városka olyan volt, mint ahol megállt az idő 500 éve. Imádom az ilyen helyeket. Szinte látom , hogy s mint éltek az emberek akár 1000 éve is itt. Tudom, élénk a fantáziám, de nagyon izgalmas volt. 
11) Az nem annyira, hogy a megjelölt helyre ki volt írva, hogy 13 óra után zárva. Az más kérdés, hogy lendületes Főnököm benyitott így is, mert derengett némi világ odabenn, így a káposztaszagú aprócska előtérben megbeszélhettük a tulajjal, hogy kaja nincs és ajánlani sem tud semmit, mert hétfő este pangás és hullaszag van városszerte.
12) Azzal biztattam Főnit, hogy 3 szelet rántotthúst fel tudok ajánlani és még csoki is van. Ámde ő nem adta fel és az immáron szakadó esőben elkezdtük róni a sötét utcákat. Így estünk be egy gyros-os helyre, ami nem gyros-os volt, azt sem tudtuk mit árulnak, de később kiderült, hogy valami hasonló. Ma sem tudom, mi volt, milyen nemzet eledele, de minket megmentett a nagy német zárvatartásban. Elvitelre kértünk két adagot abból az izéből, amihez járt saláta és sült krumpli (fagyóból zacskó elő, bele a rozsdamentes acél olajfürdőbe....látvány étterem).
13) Elégedetten távoztunk, csorgott a nyálunk a dobozból kiáramló illatoktól és még mindig szakadt az eső.
14) A szállodában kiderült, hogy a szőke recepciós lány hazament és bezárta a szállodát, de semmi gáz, a kártyánk nyitotta a bejárati ajtót. Csak éppen a lépcsőházat már nem...hoppá! Volt ott egy rozzant pad, azon gondolkodtam, hogy melyikőnk tölti majd ott az éjszakát, én vagy a Főni. Majd a falakat pásztázva rájöttünk, hogy éjszaka az egyik szárny le van zárva és csak a másikon, kerülővel lehet feljutni a szobákba. Hurrá! Ekkor már az sem zavart, hogy a konyha a lezárt tartományban van, így svájci bicska volt a legtöbb, amit a kaja mellé fel tudtunk mutatni, mint evőeszköz. Az ismeretlen nemzetiségű kifőzdések nem adtak kést és villát. 
15) Szóval visszatértem a szobámba, ázott kabátomat levetettem, benyomtam a tévét és Günther Jauch Legyen Ön is Milliomos adására elfogyasztottam a vacsit. Érdekessége volt, hogy a salátán ecetes hagyma karikák is figyeltek, amikből régmúlt gyerekkorom sejlett fel, amikor apukám kenyérhez sima túrót evett és ecetes lilahagymát....jaj....
16) Elég sok szállodában voltam már életemben, de olyanban, ahol gumilepedőt tesznek a vendégek alá az ágyba, olyat csak itt. Értem én a mindenféle váladékot és hogy a mai matracok ára borsos, de hát na. Aggódtam, hogy majd nem tudok elaludni a nyikorgástól, de áh....nem volt gond este 11-re.
17) Reggelire csak nekünk volt megterítve lenn az étkezőben, ketten osztoztunk négy ropogós zsömlén. Főni dörmögött, hogy ez kevés, de végül talán még egy ki is maradt, mert nekem egy pont elég lett sajttal, piros színű szalámival és narancslével.  Egyébként terülj-terülj asztalkám az volt, bár meleg reggeli nem. Mondjuk,két személyre minek is.
18) A második számú tárgyalás helyszíne elég impresszíven nézett ki, kb. 12 km-t utaztunk a szállodától. Pár milliárd EUR lepergett előttem, mit mondjak....és ez csak egy telep volt a háromból.
19) Az alkalomra volt rajtam egy fekete nadrág, halványkék blúz/ing (olyan irodais) és egy fehér blézer. Csini cipő. Főnire nem emlékszem, de ing és nadrág biztos. Zakó nem. Erre belépett a tárgyalóba a cég második embere, egy német favágó. Nekem ez akkor rögtön nem jutott eszembe, úgy meglepődtem. Egy fekete kötött pulcsit viselt, ami  - nem tudtam nem észrevenni - lyukas volt a vállán. Rongyos farmer, baseball sapka és több hetes ápolatlan szakáll kísérte még . Tetkója is volt, úgyhogy, ha az mondják, ő Uwe, a targoncás, biztos elhiszem. De nem, ő volt az egyik tulaj, ómájgád...Viszont szép nagy lófogai voltak, hófehérek és csokibarna szemei, szóval összeségében egész egyben volt a pasas így 50 felé...Vittünk neki ajándékba egy üveg bort, mert a Főni ragaszkodott hozzá. Mire a német favágó: "Hát...nem tudom, jó vörösbora van e Magyarországnak...." Az első gondolatom az volt, és majdnem ki is csúszott a számon, hogy "Please don't insult us!" - félig viccesen, félig komolyan, de végül semmi különöset nem mondtam, csak hogy jó az és kész. Ebből is látszott, hogy elefánt tárgyalt a bolhával.  Nem gondolom, hogy ezt szükségképpen éreztetni kellett volna. Például, amikor Kínába ad el több százezer m3-t fából, biztos nem mondja a kínai partnereknek, hogy a pekingi kacsa az szar, még ha úgy is gondolja (egyébként finom) , amikor azzal megkínálják. Mindegy. Főninek a szeme sem rebbent. 
20) Később még egy másik telephelyen megtekintettük a raktárkészlet bennünket érdeklő részét. Ehhez egy Patrick nevű srác volt a segítségünkre, aki sajnos nem tudott angolul, így elő kellett kapnom német faipari szókincsemet is, ami úgyszólván egyenlő a nullával. Nem baj, azért Patrick kedves volt és értékelte a próbálkozásaimat. 
21) Ami még feltűnt  Németországgal kapcsolatban - rengeteg családi ház tetején van napkollektor/napelem vagy mi a bánat, ez 15 éve még nem így volt, kb akkor jártam Németországban utoljára (13 kb)
22) Naszóval elindultunk haza, 850 km....Hazafelé már Csehországban ebédeltünk egy bevásárlóközpont kínai kifőzdéjében ettünk pekingi kacsát. De tényleg. Nagyon finom volt! Úgyhogy sem cseh, sem német konyhát nem állt módunkben megkóstolni. Ez szerintem elég vicces. Na jó, nem töltöttünk egyik helyen sem heteket, még napokat sem. Főni fáradni látszott, úgyhogy ivott egy dupla kávét én meg egy isteni limonádét. 
23) Sarkalatos kérdés volt még a WC-k alapos megbecsülése és a folyadékfogyasztás visszafogása egész utunk során....Amennyiben wc közelben voltunk és még ingyenes is volt az, nem maradhatott el hólyagunk alapos kiürítése. Csak hogy egyszerűbb legyen az élet. Az egyik cseh wc a frászt hozta rám, mert lehúzta magát helyettem, hát jó, bár én is megtettem volna. 
24)  Mi volt még? 
25) Persze nem tudtam kivárni, hogy hazaérkezzünk és megnézzük a Trónok harca aktuális epizódját, elolvastam a kritikákat és ezzel nem maradt több kérdés. Ez még hétfő reggel volt, egy cseh benzinkút magányában. 
26)  Főni kocsija az egész út egyik fénypontja volt, mert valami király. Imádtam! Volt két meleg helyzet az autópályán, egyszer befékezett az autó alattunk magától kb és visított, mert egy másik túl közel került hozzánk , egy másik alkalommal pedig Főni végbevitt egy elég bátor előzést egy olyan autón, amely nem tudta eldönteni, hogy az autópálya melyik sávjában haladjon.  Amilyen kiszámíthatatlanul bolyongott az autópályán az a másik autó , én biztos kivártam volna, nehogy koccanás legyen otthontól több száz km-re. 
27) 2 órakor indultunk tovább az ebédet követően és már csak kétszer álltunk meg ezután vagy kávézni vagy pisilni, de leginkább mindkettő. Szlovák és magyar területen csak itthon. Ahol volt egyszerre Spar és Bicske felirat is, integettem egyet Diusnak, biztos megérezte.
28) Amikor este fél 10 körül hazaértünk és kiszálltam a kocsiból, becsöngettem, nagy volt az öröm. A gyerekek tök boldogok voltak, hogy visszakapták az anyjukat. Volt pizza és Tibi éppen sült krumplit sütött, Zalán pedig nyomban benyomta a Trónok harca 8/3 epizódot. 
Jöhetnek újra a hétköznapok. Illetve előbb még egy kis szabi....ójee....