2015. november 17., kedd

Nyavalyás - frissítve



Sokat agyaltam azon a múlt héten, hogyan sakkozzuk majd össze a hét eseményeit, hogy 1)semmit ne felejtsek el 2) mindenhol ott legyünk, ahol kell 3) senki ne forgassa a szemét = mindenkinek jó legyen. Számolgattam a szabikat, rakosgattam őket jobbra és balra,  merthogy a számuk fájóan kevés, de igazán sehogyan sem volt jó. Annyira feszítettnek tűnt, ha a munkaidőt is beleszámítjuk. Végül mély levegőt vettem és azt találtam ki, hogy keddre szabit veszek ki. Akkor nyílt nap is, fogadóóra is.....Persze az élet aztán előrukkolt egy olyan megoldással, amire nem annyira vágytam.  Ami péntek este még csak lebegett a fejem felett, az vasárnapra biztossá vált, lebetegedtem. Kapóra jött, nem mondom, de azért nem ilyen lovat akartam!!! Tegnap kaptam az orvostól antibiotikumot, így legalább 3 napig itthon leszek. 

Hétfőn nem sok mindent történt azon túl, hogy délután aludtam egyet, amíg nem kellett menni a gyerekekért oviba, suliba.  Ma azonban már a nyílt órákkal kezdtük a napot, egy magyar és egy matek órát nézhettünk meg. Este rossz előjeleket láttam Rékán, köhögött, ami nála mindig a lerobbanás első jele....késő éjjel, amikor a homlokát tapogattam picit mintha melegebb is lett volna, mint szokott....Reggel írtam neki egy felmentést az úszás alól (3 ilyet mívelhetek egy tanévben, még soha nem éltem vele) és életet vertem bele, úgyhogy lebattyogtunk a suliba kéz a kézben. Remélem, nem betegszik le, mert akkor megint újratervezés lesz. Én már lassan nem is tervezek előre semmit, mindig csak az előttünk álló két napot, mert mindig minden mozgásban van.

Az órák klasszak voltak. A legnagyobb előnye az volt a mateknak, hogy egy kicsit belepillanthattunk a Sakkpalota módszerébe (heti egy ilyen órájuk van mindkét tantárgyból.) Sajnos én csúnyán elvéreztem volna a feladatokon, hiszen sem a figurák értékét nem tudtam, az egész rendszer idegen volt számomra, de a gyerekek nagyon képben voltak és majd kiesett a padból a gyerekek többsége, amikor felszólításra várt. E. ofő összeszedett volt, jól levezette az órát, kedves a gyerekekkel (naná, majd 25 szülő előtt rikácsolásba fog....) 

A magyar óra ugyanolyan pörgős volt, mint a matek. A szülők kedvéért. Biztos vagyok benne, hogy egyébként nincs ekkora sebesség a feladatok között, mert ez nagyon fárasztó lehet a gyerekeknek és megterhelő is....Egy mesét dolgoztak fel, tehát olvasás óra volt. Réka egyik kedvence, az Ugorjunk árkot! - című mese. É. néni kicsit szigorúbbnak tűnt, mint amilyennek elképzeltem, illetve amilyen benyomást sugároz a személyisége. Rá-rászólt a gyerekekre, ha lecsúsztak a padban vagy olyasmit forgattak a kezükben, amire éppen nem volt szükség. Bezzeg ami engem legjobban zavart, az állva jelentkezőkre és ugrálókra egyikük sem szólt rá....

Édesek, drágák, gyönyörűek voltak a gyerekek és persze ügyesek. Réka az aktív csapatba tartozott, szinte mindig jelentkezett és sokszor felszólították. A csapatmunkában bátran vállalt feladatot, bár ha azt utólag kiragadták a kezéből, akkor inkább nem vitatkozott. Végig követte az óra folyamatát, bár a könnyebb feladatoknál, megfigyeltem, nem jelentkezett, hasonlóan az osztály legjobb képességű gyerekeihez. Inkább akkor villanyozódott fel, ha nehezebb kérdések következtek. 

10 óra után volt egy rövid szülői a Mikulás ünnepséggel kapcsolatban. Felmerült a kérdés, van e egyáltalán értelme Mikulást hívni a csomagok átadásához, van e még olyan gyerek, aki hisz a Mikulásban?? Mi az hogy! Pl. Réka szilárdan hiszi, hogy december 6-ra virradó  éjjel a Mikulás csempészi a csizmájába a finomságokat. Valahogy leszáll az erkélyre, az üvegablak vagy ajtó nem akadály számára....és ennyi. Ez nem jelenti azt, hogy az osztályba beeső Mikulásról elhiszi, hogy az tényleg az, mert nem. Magyarán nincs jelentősége, hogy Mikulásnak öltözött gimnazista vagy vállalkozó libben be a zsákjával. Ezt így nem fejtettem ki persze ott az ofőnek, mert minek, úgyhogy keresünk egyelőre önként jelentkező Mikulás jelöltet a nagy feladatra. Tavaly 5000 Ft-ért bérelt egyet nekünk M. apuka. Számomra csak most derült ki, hogy 1) tavaly is volt Télapó a suliban 2) nem osztálypénzből béreltük az ártatlant. Az látszott, hogy M. apuka idén már így szeretné....

Marad 1000 Ft a keret a csomagra, melyet osztálypénzből finanszírozunk. A notórius osztálypénzt nem fizetők (jelenti ez azt, aki már tavaly sem adott be egyetlen forintot sem) úgy tűnik nem kapnak csomagot egyáltalán. Talán 3-4 ilyen gyerek van. Az egyik apuka felszólalt, hogy ez meg már milyen dolog, gyerekekről beszélünk, minimál csomagot kaphatnának ezek a hátrányos helyzetűek is. Leszavazta (hallgatás beleegyezés alapon) őket a banda, tehát aki első osztály eleje óta nem fizet osztálypénzt, annak a gyereke nem kap csomagot.  Erre a minimál csomag támogatója reklamált, hogy ez már megint olyan "magyar" dolog, hogy kirekesztjük a szegény sorsúakat. Nem pont így mondta, ez volt a lényeg. Azt gondolom, hogy aki tényleg egyáltalán nem fizet osztálypénzt és külön kérésre sem adta be ezt az 1000 Ft-ot, vagy akár 500-at csomagra már tavaly sem és idén sem fogja, annak a közösség ne finanszírozza a csomagját. Nem 3-4 szegény sorsú osztálytársa van Rékának, sajnos. Ez a kirekesztéses, magyaros dolog felemelte egy kicsit a vérnyomásom, de mindegy. Végül aztán hogy lesz e minimál csomag nem e, nem tudni, abban maradtunk, hogy aki szeretne ezeknek a gyerekeknek csomagot adni, külön pénzt adományozhat a megsegítésükre. Szerintem ez jó ötlet. 

Holnap reggel 8-kor Zalánnak randija lesz E. vel a Nevtanban (alig várja). Közben Rékát csak 10-re kell suliba vinni, mert a nyílt tanítási órákat az ő tantermükben tartják egy másik osztály számára is. Délután 2 körül fogadóóra Zalán óvónénijeivel (ami úgy volt még tegnap, hogy ma lesz, de neeem) Zalánnak 5-től foci edzés a ligetben. Hát ezt hozza össze két dolgozó szülő! De tovább megyek, csütörtökön Rékát 1 óra után el kell hozni a suliból (na jó, ügyelet lesz, ahogy szerda reggel is) és ha így haladunk, holnap délután vagy csütörtök reggel Rékát meg kellene mutatni a doktornéninek is....Jájjj...Ma még az ingatlanos nőci is jön szerződést kötni, el ne felejtsem!! Minden egybevetve most a legfontosabb egyébként az lenne - önző módon - hogy meggyógyuljak. 

Ui. Könyvtárba is menni kell mielőbb. Az egyik könyvet nem hosszabbították meg. Legyek virágzó katicabogár, ha még egyszer 10 könyvet kiveszek!