Köszönöm mindenkinak, aki olvasott az elmúlt években. Ideje ezt a korszakot és időszakot lezárni.
Ha folytatom a blogot esetleg a facebookon vagy más formában, arról küldök füstjeleket, bár magam sem tudom, erre mennyi az esély.
Valószínűtlenül meleg volt/van a héten. Már az ibolya virágzik a kertben és a nárcisz is kinyílt. Holnap március, úgyhogy most már jöjjön a tavasz, nem kérünk a télből. A hóvirágot szinte átugrottuk. Mármint elég rövid volt a tél és március végén húsvétolunk.
Nincs semmi izgalmas, a melóban minden rendben és nyugis a helyzet, bár lehetne nagyobb forgalom, remélem, márciusban mindenki faanyagot akar majd venni max mennyiségben. A héten a nagyker partnereket világítottam át fizetőképesség szempontjából, holnap még a heti piaci híreket kell megírnom és ki is tör a hétvége.
Aktuális kaják a hétvégére:
- almáspite (van még alma a fagyasztóban, el kellene már használni)
- házi hamburger (ehhez venni kell marhahúst)
- brassói - van bőven comb a fagyóban. Ebből máris látszik, hogy átnéztem a fagyasztószekrény aktuális készletét és levontam a kellő következtetéseket.
- sajttal töltött csirkemell baconbe tekerve - nekem ez most a top kedvencem + burgonyapüré
De majd csak szombaton kezdek sütni-főzni a hétvégére, holnap rendelek valamit, a péntek mindig ünnep.
A héten egész sokat tekertem a bringán, általában 10 km hegymenet nekem egy óra és kb. 1000 kalória. Ennyit ír ki a gép, de szerintem 500-at sem égetek el, a felével számolok mindig. Húsvétig jó lenne még 1-2 kilót fogyni, akkor úgyis visszahízok legalább egy kilót, annyira szeretem a húsvéti kajákat.....
Anyukám említette, hogy nagyon kívánja a kocsonyát, de ő már nem főz..... Erről eszembe jutott, hogy főzhetnék én is, bár soha életemben nem készítettem még, de talán nem lehet olyan bonyolult? Hasonló lehet, mint egy húsleves. Majd némi kutatómunkát végzek a témában. Valami füstölt és valami, amitől kocsonyás lesz a kocsonya és nem leves, na ez a kettő biztos kell hozzá. Lilahagymával, kenyérrel imádom.
Netflixen nincs semmi, HBO Max-on a Sheldon-os sorozatot nézzük, 6. és 7. évad, bár Zalán elkezdte nézni az első évadtól, mikor nem vagyok ott....Plusz megy a True Detective, de abból nekem egy rész elég volt. Jodie Foster miatt azt is, szerintem nem a legjobb évad. Inkább olvasok, most éppen RÉka 10es töri könyvét. Olyan apró betűvel van szedve, hogy önmagában azért felbosszant, mint tankönyv. Nem csoda, hogy szegény gyereknek szemüveg kell. Igaz, nem is tanulnak a tankönyvből állítólag, olyan rossz. Na majd ezt kiderítem.
Aztán meglátjuk, meddig bírom.
Kétfajta ételtároló van itthon, a kapcsos Ikeás, ami abszolút jól zár, így lehet benne ebédet, akár levest is vinni irodába, iskolába, anyukámnak. Illetve van a sima pattintós, ami – szerintem – erre kevésbé alkalmas, nagyon nem kell meglepődni, ha a doboz tartalma elvegyül a táska egyéb tartalmával. Már említettem Rékának, hogy a kapcsosban vigyen ebédet a gimibe (van mikró, ahol meg is tudja melegíteni) szerintem nem is egyszer mondtam el neki a szent igét, de látom reggel, hogy a sárga tetejű pattintósban figyel az ebédje, amit majd magával visz a suliba. Nem mondtam semmit, ráhagytam, reggel úgyis olyan érzékeny, könnyen felcsattan. Tettem-vettem, jöttem-mentem, mikor aztán látom, hogy úgy csomagolja be a kis sárga tetejűt, mint a reptereken a bőröndöket. Még a végén rámegy egy egész tekercs folpack.
Azóta nem írtam, hogy szülői értekezlete volt Rékának a gimiben. Visszagondolva még most is kiakadok, ha a szülőire gondolok, hogy mekkora nulla ez a nő, aki elvileg az ofő... Azóta lemondta a júniusi osztálykirándulás szervezését és áttestálta a feladatot egy anyukára, merthogy neki kórházban van valakije. Az égvilágon semmit nem csinál, különösebben nem is tanít. Na mindegy, nem is idegesítem magam ezen. Az nagyobb baj lenne, ha emelt magyaros lenne Réka és ő lenne az emelt magyart vivő tanár. De nem. Mondjuk, gondolom, a gimi is tudja, hogy erre a némberre nem lehet emelt magyart bízni, meg hát amúgy sem ér rá, neki kórházban van valakije. Jellemző egyébként, hogy idegösszeroppanást kap, ha megszólal valakinek a mobilja órán, amit részben megértek, részben nem, mert sem nem agysebész, sem nem színművész valami drámában, szóval bumm, mi van, ha megszólal egy mobil? Világvége. Na most bejelentette, hogy az övé meg fog csörrenni, mert a kórházból bármikor hívhatják és akkor azt neki fel kell venni.
Úgy volt, hogy el sem megyek, mert nem gondolom, hogy ezeknek a szülői értekezleteknek sok értelmük van a mi esetünkben. Annak idején Réka idejében ott voltam az általánosban valamennyin, vagy szinte valamennyin. Úgy éreztem, hogy valamilyen szinten kötelességem? Nem is tudom, mert azt sem ítéltem el semmilyen módon, aki nem volt ott. Na mindegy. Végül mégis elmentem most,mert a 11. osztályos változásokról és a kirándulásokról volt a többi osztályban, ahol korábban rendezésre került a szülői.
Kezdem ott, hogy általában fél ötkor-ötkor szoktam uzsonnázni, ami az utolsó étkezés szokott lenni hétköznapokon. Fél ötkor tett le a busz a város szívében és én olyan éhes voltam, hogy a falat tudtam kaparni. Betértem egy kis cukrászdába némi pogácsáért, kifelé menet pont egy házaspárnak adtam a kilincset, akik két presszókávét kértek, na mondom, ezek is szülőire mennek, az tuti....
Na most én nem akarom bántani a tanárokat, mert isten bizony ismerek párat, akiket nagyon tisztelek, sőt, a gimi sem arról híres, hogy tele lenne gyenge tanárokkal. Én csak azt mondom, hogy az általánosban voltam szokva egy bizonyos szinthez és amit az ofő (legyen J.) művel nagyon nem ütötte azt meg.... Egy elvileg elit gimnáziumban. Nem akarom és kedvem sincs részleteket írni, elárulni, de mélységesen fel voltam zaklatva és háborodva, hogy egy tizedikes szülői értekezlet ennyi volt. Ha a portáról behívjuk a Fradi indulós csengőhangú hölgyet (ez nem bántó, pozitívum a Fradi induló), az is meg tudta volna ezen a szinten tartani és talán még nem is lettem volna ennyire kiakadva.
Na a lényeg az - de ezt nem J-től tudtam meg - hogy február végéig le kell adni az igényeket, hogy milyen emeltre akarnak menni a gyerekek. Mondjuk mi beírjuk, hogy emelt német, emelt töri és angolból nyelvvizsga előkészítő. Áprilisra kiderül, hogy végül milyen emeltek indulnak. Mondjuk, eddig fel sem merült bennem, hogy emelt német nem is lesz, bár erre van esély jelen helyzet szerint. Akkor nem tudom, mi lesz. Csavar a dologban, hogy Réka emelt angolt akar és sima németet az érettségin...Én már kezdek elgyengülni, bár határozottan azt gondoltam, hogy emelt német a sima ügy , az emelt töri amúgysem lesz egyszerű. Meglátjuk. Ugye 3 emeltet nem éri meg csinálni, mert úgysem kap rá az emberlánya pontot. Az egyetemek adnak pluszpontot mindenfélére, pl. emelt érettségire kb. 50 pontot per darab és a nyelvvizsgákat is sok helyen díjazzák. Ennyi érint egyelőre bennünket. Itt tartunk, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Én nem örülnék az emelt angolnak, mert akkor egy nehezebb helyzetbe kerülünk, de az is egy járható út. Ráadásul Réka marad az alaptantárgyaknál, ami egyszerűbb helyzet, mintha mondjuk orvosira akarna menni és emelt bioszt és kémiát kellene felvenni az alap érettségi tárgyak mellé. Persze érettségizni nem egyszerű, főleg az emeltekkel együtt, mert elég magas százalékra meg kell őket írni a sikerhez. Egyelőre ez még nem maholnap lesz, de a készülődés már ősszel el fog kezdődni,illetve nyelvekből folyamatosan zajlik.
Töri és a nyelvek emeltje is plusz 3 órát jelent egy héten, tehát lesz heti 5 töri és 6 német/angol. A nyelvvizsga felkészítő heti 2 óra plusz, a fizika / kémia/ biosz heti 4, de ez nem értint bennünket és jövőre ezek a tantárgyak megszűnnek azoknak, akik nem érettségiznek belőle valamilyen szinten. Óraszámban ugyanúgy kb. 34 órájuk lesz 11-12. osztályban is, mint bármelyik más évfolyamon, csak kevesebb tantárgyuk lesz nagyobb óraszámban. Hogy a faktokkal mi lesz, na azt nem tudom, mert most 9-10. osztályban van egy-egy plusz töri és magyar órájuk, szerintem azok megszűnnek. Azt már megtaláltam, hogy több egyetem is indít felvételi előkészítőt az emelt tantárgyakból, ezek közül majd valószínűleg a célba vett egyetemét választjuk.
Ehhez képest Zalánéknál jövő héten farsang lesz, ott ez jelenti a legnagyobb izgalmat, arra nem is akarok gondolni, hogy a legközelebbi nyolcadikos felvételi bennünket is érinteni fog....
Talán írtam már ilyet, de hát na, ők is nőnek, az én türelmem sem véges....
- Tanultál már?
- Nem kellene már felkelni? Fél 11 van.....
- Hogyhogy itt a tízóraid? Miért nem etted meg? Sebaj, nem kell gondolkodni, mi legyen az uzsonna vagy a vacsora...
- Dehogy van abban cukormentes víz.... az üres palackba töltöttem a szörpöt....
- Nem fogom helyetted megírni....
- Nem tudom helyetted megtanulni.
- A külön matek mellett is kell gyakorolni, ugye tudod?
- Ne maceráld a kutyát, utoljára mondom!
- Mikor fogod megtanulni az egész anyagot? Sok lesz, ha az egészet egyetlen napra hagyod.
- Nem tudom, hová tetted a szájfényedet. De van 47 másik úgyis....
- Ne ordíts már!
- Ez az hangszín nem az igazi...
- Ez a hangsúly nem lopta be magát a szívembe
- A kutyával sem beszélek így....
- Mi a laptop kódja? Haha, bolond lennék elárulni.
- Ugye nem szundikálsz, hanem tanulsz?
- Van a hűtőben babgulyás, rizses hús, töltött káposzta mamától, hogyhogy nincs mit enni???
- Joghurt, műzli, babán és tejszínhabos kávé? Biztos vagy benne?
- Ugye veszel nekem pogácsát hazafelé jövet? Persze, hogy adok rá pénzt...
- Burger King? Dehogy veszek, majd pénteken. Azt meg kell ünnepelni....
- Lehetnétek lelkesebbek, amikor mamához megyünk.
- Több tiszteletet a nagyszülőknek! Ja, az nincs.... tudom....
- Hogyhogy melyik csapatnak szurkolunk? Nyilván annak, amelyik magyar.
- Ja, bocs, ezt nézted volna? Kezdődik a meccs.
- Én nem tudom, hányszor kell még ezt elmondani. Legalább háromszázszor megbeszéltük.
- Hogy lehet valaki ennyire lusta?
- Az éééén fiam, az éééééén fiam.
- Az én gyönyörű lányom!
- Ez nem a fizika füzeted? Dehát ebbe írtad a matekot!
- Ez nem pizsama rajtad? Amelyik felsőnek gumis az ujja, az mind pizsama, csak mondom....
- Mi az hogy ezt nem veszed fel? Miért ne vennéd fel, olyan jól áll....
- Most nem, előbb tanuld meg a leckéded!
- Fürödtél már? Biztos ez? De fogat nem mostál? Dehogynem. Minden nap kellene....
- Tisza apja / anyja ez a gyerek!
- Egymás mellé álltok egy fotóhoz? Nem? Ja, persze, hogy nem....
- Hogy mondhatsz ilyet a tesódnak?
- Én igy soha nem mertem beszélni anyámmal, de eszembe sem jutott volna.
- Nem fogom lehozni a piszkos poharakat a szobádból, az biztos....
- Nem, azt nem vesszük meg, túl drága/ ronda/ egészségtelen / felesleges....
- Dehogy igazolom le, nyomás a suliba!
- Ezt csak most mondod? Este 10 óra van, hogyhogy holnap dolgozat??
- Nem érdekel a többi gyerek, elhiheted!
- És a többieknek is nehéz volt?
- És akkor mi van, ha Andrisnak egyes lett? Segít az rajtunk?
Volt a külgazdon egy tanárom, aki eredetileg pszichológus volt végzettsége szerint és time managementet tanított az egyik szemeszterben. Úgy, hogy folyton elkésett. Eléggé hiteltelen volt a pasas, de mindegy, ő nem is fontos. Csak azért jutott ez eszembe, ahogy Réka szervezi és tervezi az óráit. Ma megint volt 7 órája, utána egy extra kémia, mert jövő héten dolgozatot írnak. Hatra ment angolra a nyelviskolába, úgyhogy haza sem jött, bár volt itthon neki ebéd, mindegy, majd valaki megeszi... 8 után tántorgott haza az imént, láthatóan rossz kedvűen és fáradtan, amit nem is csodálom, majd közölte, hogy negyed 9-től negyed 10-ig neki külön matekja van online. Eszem megáll....Kérte, hogy ne hangoskodjunk, mert akkor nem tud figyelni. Ja és holnap felelnek töriből, mert bár hétfőn és kedden van töri, de sosem hétfőn felelnek, amikor keddtől a következő hétfőig lehetne készülni, hanem hétfőről keddre virradó napon van mindig a felelés. Gratula a tanároknak, pacsi, ötös! Hát ez így nagyon nincs jól, de mindegy, így szervezi a királylány az óráit. Ja, és négyes lett a töri tz-je. Azt el is felejtettem megérdeklődni, hogy hogy sikerült a pót tz fizikából. Lehet, jobb is...
Főzni nem kellett semmit, mert maradt ki babgulyás. Én újra kezdtem a diétámat a mai naptól, hátha fogyok még valamicskét. Nem akarok én őzike lábakat és nádszál derekat, de azért még egy öt kilótól szívesen megszabadulnék és akkor sem zörögnének a csontjaim. Reggel nem éreztem jól magam, valahogy olyan feszült voltam, úgyhogy tényleg csak egy falatot ettem itthon, benn az irodában ittam egy kávét. Aztán meg egy teát. Mostanában nagyon nehéz innom, semmit sem kívánok, szerintem ez már a vénség jele, mindegy, vettem hohes C italt (vizet) és mindenféle ízesített vizeket, amiket sosem szoktam, de most még áldozok is erre, csak többet tudjak inni. A benti teára már szinte rá sem tudok nézni, nem tudom, főni hogy tud ebből napi 1l-t benyomni...Ebédre megettem a zöldsalátámat a rántott halacskával, de elég kevésnek bizonyult. Újabb kávét nem is kívántam, szóval elmajszoltam egy almát.... Uzsonnára itthon elővettem a grill serpenyőt, két virslit pirítottam, arra ráütöttem 3 tojást, aztán rájöttem, hogy hülyeség volt, mert a tojás le fog ebben a serpenyőben ragadni mindegy, egy kis mustár, egy marék saláta, az egészet összeöntöttem és nagyon finom volt, illetve éhes is voltam. Este ittam egy fogyis shaket 7-8 között és ennyi. Illetve hideg vízből bármennyi.
Holnap reggel jön egy cseh cég képviselője tárgyalni, lesz meló...
El ne felejtsem, hogy reggel 7:45-re kell menni Zalánéknak és reggel is mosson fogat mindenképpen ,mert fogászatra mennek.
Nagyon furcsa álmom volt, Jürgen Klopp nem ment ki a fejemből egész éjszaka. Ekkora nyomot hagyott bennem ezek szerint, hogy kikapott a Liverpool Londonban vasárnap este.
Még vasárnap este olvastam Zalán ofőjének üzenetét. Volt benne annyi információ, hogy alig győztem feldolgozni. Jövő héten pénteken lesz a farsang, ahol római polgárnak öltöznek majd Ehhez egyetlen lepedőre lesz szükségük. Mármint per fő. Na most nekünk nincs is rendes lepedőnk, az összes gumis. Ráadásul színes, bár fehér is van egy-kettő, főleg a gyerekeké, de kivétel nélkül mind gumis. Nem is gondoltam hirtelen, hogy van még élő ember, akinek sima lepedője van. Mindegy, majd megoldják a suliban, én meg kérek anyutól egy sima fehér lepedőt, mert aztán eszembe jutott, hogy neki viszont csak olyan van....Nem nagyon látom Zalánt lepedőbe tekerve, de legyen ez az iskola problémája.
Újabban sokat kínlódunk a pattanásokkal, erről nem is tudom, írtam-e, szerintem nem. Rékának is vannak mostanában olyan makacsabb fajták, pedig ő meg volt győződve róla, hogy megfelelő skin-care-rel az egész pattanás ügy egy gyerekjáték és megelőzhető. Most, hogy már a 17. felé tapos, azért meggyűlik a baja párral. Említettem neki, hogy talán a kevesebb smink, az alapos arclemosás, kevesebb chips, egészségtelen kaja csak segíthet. Plusz vettem is számos kenceficét, lemosót, tonikot és hidratálót, azt hiszem. Plusz, amit Réka vesz magának a különböző drogériákban. Van egy átlátszó tapaszféle, amit este kell a patikra tenni és másnap reggel, vagy valahogy úgy, levenni és ez a cucc, nem tudom, hogy de "kiüríti" a cuccot a.... na értitek. Bocs. Szóval ez tök jól működik, eddig még mindig pattanást le tudott szerelni. Kinyomkodni szerencsére nem szokták, bár mindkét felmenő és különösen Tibi lelkes kinyomó volt, de az én gyerekeim nem kapkodták el a tejfogak kicsavarását sem, ellentétben velem, hát a pattanásaikat is kitartóan.... érlelik,....
Szülői értekezlet is lesz jövő héten pénteken, ami Rékát illeti és előtte kedden Zalánnak. Zalánéknál az alapítványi bál lesz az egyik téma, amire nem megyünk. Réka ötödikes koráig mindig ott voltunk, azt hiszem, mostanra "felfejlődtünk" odáig, hogy fel sem merült bennem, hogy részt vennénk. Nem feltétlenül azért, mert nem jutott jegy tavaly a saját gyerekem fellépését megnézni a suli gálán, míg másnak a sógorkomajóbarátszomszéd ÉS annak a gyereke is ott lehetett, neeeem, ez elég hátul van a prioritási listán. Ráadásul retró lesz a témakör, amitől a hideg is kiráz, mindenhol retro habverő, porszívó és vasaló lesz a díszlet, na neeeeeem....Na mondjuk, egy klassz osztályközösséggel (szülőileg) nem lenne rossz a buli, az biztos.
Zalán most közölte, hogy kizárt dolog, hogy ő lepedőbe tekeri magát a farsangon, nem fogja égetni magát. Hát szinte tudtam, hogy ez lesz.
Valamit még akartam, de Zalán kínlódik a szavakkal itt mellettem és megy a pólómeccs is a románok ellen. Bogen schiessen, Hürden laufen, Gleitschirm fliegen, ilyeneket tanulnak...
Pénteken berobbant hozzánk a tavasz. Már a délután folyamán is úgy tudtunk szellőztetni az irodában ebéd után, hogy utána nem fagytunk meg. Felszabadultan caflattam haza a korai tavaszban, bár este, amikor a helyi termelős kosárért mentünk, olyan fél hat után, akkorra korán sem volt olyan barátságos az idő....de végül egész hétvégén szünetet tartott a hideg, csak a szél volt viszonylag kellemetlen és frizuraborzoló.
Még szombat reggel főztem egy kis babgulyást. Úgy terveztem, hogy lesz mellé aranygaluska is, de ez végül félig-meddig érdeklődés hiányában elmaradt. Vasárnap csak borsófőzeléket főztem csirkefalatokat sütöttem hozzá, mellé céklás browniet és mákos hajtottat, ez utóbbit egyszerű módon, bolti tésztalapokból a kimaradt mák elpusztítására.
Szombaton meglátogattuk anyukámat. Úgy volt, hogy a fiúk elmennek úszni, de mint annyiszor, most is elmaradt ez. Ha én nem pakolom össze az úszós holmikat, soha többet nem fognak úszni menni, úgyhogy ez is rám vár. Helyette az új üzletsort muszáj volt meglátogatni, plusz a kedvenc Lidl üzletemet, ami pont anyuéknál van. A helyi (szolnoki) sem rossz, de nekünk kiesik az utunkból, ritkán járunk arra, viszont a m-i mindig tiszta, rendezett, szóval tényleg nagyon szeretek oda járni. Mindig rengeteg zöldség és gyümölcs van, húsból, felvágottakból is nagyon jók, sőt a kis szusimat is mindig onnan szerzem be, no nem túl sűrűn, kb. havonta - két havonta egyszer. Most velem jöttek a gyerekek, ami mindig jelentős költségtöbblet, mert én csak péksüteményeket, gyümölcsöt szerettem volna venni plusz néhány szennyújságot anyunak, amivel elütheti az időt. Ehhez képest Zalán vett maracuját - asszem így kell írni - amit este meg is kóstoltunk és nagyon finom volt. Réka gránátalmát választott a műzlijéhez és joghurtokat. Nem panaszkodhatom, mert meglepően egészséges cuccokat dobtak a kosárban, dióféléket, pisztáciát, még több joghurtot, gyümölcsleveket, na jó, fagyi is beleesett a kosárba valahogy, de azt nem bánta senki.
Aztán ahogy anyuéknál beszélgettünk némileg hirtelen felment a vérnyomásom. Az történt, hogy anyu ártatlanul rákerdezett, hogy Réka milyen tartárgyakból fog emeltezni, mire Réka elcsicseregte, hogy töri és angol....Mire kigúvadt a szemem golflabdányira, hogy hogyhogy angol, nem angol, német az....Itt rövid szóváltás jött, de nem akartam anyunál veszekedni, inkább lenyeltem, amit akartam, de ettől csak rosszabb lett, mert rotyogott bennem a feszkó. Merthogy Rékának németből van nyelvvizsgája, adta magát a helyzet, hogy németből emeltezik. Még kilencedik elején a felsőfokú nyelvvizsga is felvetődött, mint lehetőség....aztán ehelyett ráállt az angolra, amit azóta is nagyon szeret. Korábban, általánosban nem nagyon jött tőle lázba. Ebből most totál mellőzés lett, ami a németet illeti és a semmiből felbukkant az angol. Nem nagyon értettem, hogy hogy gondolja, igaz, azóta lehiggadtam, már nem úgy látom egészen a dolgokat, mint tegnap este. Biztos a melegfront is hatott rám, vagy a szél, amitől meg szokott fájdulni a fejem, nem tudom. Majd kialakulnak a dolgok, de mindenképpen azt gondolom, hogy kényelmesebb lenne németből emeltezni, nem hiszem el, hogy sok tanulnivaló lenne rá, főleg, hogy még két év addig... Ellenben az angol középfokig még legalább egy év van. Szóval ha választani kell, mindenképpen azt súgja a józan ész, hogy németből legyen emeltes....Hogy ebből mi lesz, nem tudom....de majd igyekszünk maximalizálni, amit lehet.
Vasárnap jött L. látogatóba, aki kémiából segít Rékának, mert vannak nehézségek. Úgy láttam, hogy Réka nagyon felszabadult volt óra után (90 perc kémia..... nekem rémálom lenne), bízom benne, hogy a következő tz-t majd sikerrel veszi. Részben probléma, hogy tankönyv nincs, amiből tanulnának. Illetve van, de azt bottal sem piszkálják meg, így azért nehéz, mert az órai jegyzeten túl max az internet világához tud nyúlni a szegény diák, ha valamit nem ért, pedig mennyivel jobb lenne, ha értelmes tankönyvük lenne. Ugyanez a probléma merült fel Zalán kapcsán is fizikából. Most vették az energiát és fajtáit, de a mostani tankönyvük bűnrossz, úgyhogy elővettem Rékáét, ami még nem volt talán annyira gáz. Tényleg, így 3 év alatt is sikerült lentebb adni a szinvonalból, nem hogy jobbak, de rosszabbak lettek a könyvek, ami nagyon szomorú. Végül a két tankönyvből és az órai jegyzetből írtam ÉN neki egy kis vázlatot, ami segíthet neki. Remélem, nem felel holnap....
Jövő heti menü:
- roston csirke sajtos brokkolival
- rakott krumpli
- házi hamburger salátával és mustáros-kapros öntettel
- tokány tésztával
- carbonara
egérút: hotdog, melegszendvics, fagyasztóban van pizzatészta gombóc
nasi: répatorta, mert van sok répa, ami nem ízlik a gyerekeknek nyersen
Olvastam, hogy a lengyelek eltörlik a házi feladatokat első körben az általános iskolákban. Ezek szerint Zalán matek tanára igen haladó és fejlett nézeteket vall, mert nálunk sem kötelező a házi, sőt, nem is igen szokták ellenőrizni, csak ha valaki kéri. (Nem szokták kérni.) Viszont minden második héten felmérőt írnak, akár esik, akár fúj. Így aztán teljesen mindegy, hogy van házi vagy nincs, az egészen kiváló képességű gyerekeken kívül gyakorolni, a tananyagot elsajátítani azért csak kell. Álságos dolognak tartom ezt az "eltöröljük a házit" és valahogy amatőr, hozzá nem értő lépésnek. Nem itt van a megoldás, bár a lengyel iskolarendszert nem ismerem, de nálunk egészen biztosan túl magasak a követelmények. Zalánéknál pl. a módusz és medián számítása hetedikes matek anyag. Nem agysebészet, az igaz, de minek? Én húsz éve kb. statisztikából tanultam a fősulin, ma egyetemi alapképzésnek hívnánk. Matek anyagnak nem volt része még a gimiben sem. Vagy ott vannak a gráfok, amiket mi gimiben tanultunk és a fősulin matekból, most meg nyolcadikos anyag. Szóval kisebb anyagrészek, kényelmes, szellős haladás, sok-sok gyakorlás, én ebben látom a megoldást, nem abban, hogy akkor, izé... töröljük el a házi feladatot! Szerintem ezzel akár többet ártanak, mint használnak a gyerekek egy részénél. Persze én nem értek hozzá, csak van két gyerekem.
Egyébként az egyes/ötös dolgozatok is zseniálisak, mondhatom, ha már iskoláról beszélünk, Réka földrajzból szaladt ebbe bele, jól le is húzta az átlagát, mert persze mind a kettő egyes lett. Majdnem kigúvadt a szemem, amikor megláttam a krétában őket, aztán beugrott, hogy ez biztos a két topográfia. Ennyit a föci ötösről félévkor. Ugrott. De még a négyes is. Lesz mit javítani év végére vagy legkésőbb jövő év végére.... :)
Csütörtök este a hangulatom mindig fényesebb, mint mondjuk hétfő reggel, de mindegy.
Kezdek szenilis lenni, mert egyre kevésbé emlékszem, miről írtam a blogban és mit meséltem el valakinek, szóval van baj rendesen.
A félévi bizonyítványokat fedje jótékony homály. Nekem nagyon fájt a Rékáé, mert eléggé távol áll attól, amit elvártam volna. Igaz, ő nagyon laza és búbánatnak semmi nyoma, azt mondja, majd ha számít, jobb lesz... Hát nagyon remélem, hogy így lesz. Amit mégis érdemes megemlíteni, hogy töriből legalább ötös és az angolt is szereti. Több jót azt hiszem nem is tudok elmondani. Zalán rontott magyarból, de javított matekból, na hát ő egészen más történet, nem is tanul, de amikor tanul sem érdekli az egész, úgyhogy ... naja, ő ilyen.
Hétvégén letoltam a Tündérkert című sorozatot, ami Erdély története kb. , ment már a tévében is valamelyik csatornán és most fenn van a Netflixen. Eddig talán 8 rész jött ki. Nagyon fura volt, nehezen mondtam volna ki, hogy nem tetszett, mert amúgy a látvány, a díszletek elég menők, a színészek is jók benne, csak nem egészen értettem, hogy miről szól az egész, mert Báthory Gábor akkora híres fejedelem volt? Valahogy össze voltam zavarodva, hogy most tényleg róla szól az összes rész?? Vártam volna, hogy majd a következő részben jól megbukik ez a Báthory Gábor, de csak nem akart és akkor türelmesen végignéztem, amíg - spoiler - tényleg kinyiffantották a hajdúk. A töri tudásomat biztos fel kell frissíteni. Nagyon hasznos, hogy ilyen alkotások is készülnek, felhívják a figyelmet Erdélyre, amelyről többnyire Trianon vagy az ország 3 részre szakadása kapcsán hallunk, pedig annyi minden más érdekesség is övezi.
A másik sorozat, amit még érdemes nézni az a Yellowstone, igaz, csak 2 évada van fenn Netflixen. Erről sem mondanám, hogy nagyon tetszett, túl sok benne a vér és a hulla, de hogy Kevin Costner megvédi a földjét minden áron, az azért egyfajta érték. Hogy aztán milyen áron, hát bármi áron, az megint egy másik történet.
Hétvégén újra sütöttem fánkot. Ezúttal nem lett olyan szép szalagos ,mint első alkalommal, nem volt türelmem sokáig dagasztani, a konyha is hidegebb volt, mind ideális, viszont ízre még finomabb is volt, mint előző héten. Néhány óra alatt a huszonegynéhány fánknak hűlt helye sem volt. Sütöttem csokis muffinokat is a mikulásos csokik maradékából. Sajnos picit túlsütöttem, úgyhogy bár ízre nagyon finom csokis lett a muffin, de kellett hozzá feltétlenül valamilyen toroköblögető, nehogy megfulladjon tőle az ember. Most ez nem hangzik túl jól, de tényleg ízre rendben volt, nagyon is. Ezt a receptet megtartom, csak időben ki kell kapni a sütőből a cuccot.
Most ropogós kiflit szeretnék sütni, de azt nem tudok, vagy vajas pogácsát. Már a gondolattól is összefutott a számban a nyál.....
Szerdán szabadságon voltam. Fogorvoshoz volt időpontunk, amit még novemberben kértem, mert az egyik tömésem nem volt már az igazi és attól féltem, ha valami keményebbre harapok, akár kettőtörik a fogam....Csak délre volt időpont, nálunk meg megszűnt a fél nap szabi intézménye, úgyhogy kénytelen voltam kivenni egy egész napot. Nem nagyon bántam. Végül minden jól alakult, a tömést tök gyorsan kicserélte a doktornő, Tibi pedig csak az éves kontollon esett át, amin nem volt vagy négy éve, úgyhogy minden rendben volt nála. Utána tök boldogan jöttem ki a rendelőből, mint a felszabadult gyerek, be is rángattam Tibit a Jysk-be, hogy megjutalmazzam valamivel magam, vettem pár apróságot. Ennyit arról, hogy nem veszünk semmit januárban. Bár már úgyis szinte február van.
Azt hiszem, kezdek kilábalni a januári rossz hangulatból, kb. egy hónap, mire megemésztem, hogy túl vagyunk az Adventen, karácsonyon, és ráérzek, hogy a sötét januárban is vannak jó dolgok. Pl. a meleg takarók a kanapén, néhány jó könyv, egy isteni forró habos kávé, némi süti, télikörte, egy tányér borsóleves vagy raguleves, egy izgalmas vízilabda / tenisz / kézilabda meccs a tévében, a kutya, ahogy szinte a bőröd alá bújik, az otthon melege, fánk, a hétvégi ráérős reggelik....Túl sok a kaja, értem én, de én sajnos szeretek enni, örömet okoznak a jó falatok, mit tehetek.
Wiederherstellung der Macht der Herrscher
Wiederherrrrstellung der Macht der Merrscher
Wiederholung der Macht der Kirsche .... Kirche...
Wiederentwicklung der Macht der König...Kaiser...Zar ... ja eznemaz
Wiederherstellung der Macht der Herrscher
Anderen Bevölkerungsschichten helyett Beratungsschichten.....
Napoleons Niederlage helyett Napoleons Niederschlage
Látszik, hogy már csütörtök van....
Elsősorban gyermekeim számára, illetve úgy általában....
-A kabátoknak a fogason van a helyük, a komód gombjára akasztva csak engem irritáltok. A sapkát, sálat lezseren szétdobálni nem előnyös, bár én minden este összegyűjtöm őket a helyükön, a fiókban.
- a hosszú szárú csizma helye a fal mellett van, a lépcső lábánál, lehetőleg kitámasztva- minden cipő valamelyik cipőtartóban található. Tudom, tudom, van négy, nem egyszerű, de mindenkinek van saját.
- A mosogatógépen két gombot kell megnyomni, plusz az indítógombot. Kapszulát kell bele rakni, anélkül bajosan lesznek tiszták az edények. A mosogatógép addig működik, amíg a piros fény látható előtte a padlón…. Az előtt is kinyitható, de óvatosan, nehogy kicsapjon a forró gőz.
- A kávégépen balra kell billenteni a bigyót, akkor tisztít, jobbra, akkor főzi a kávét. Nem érdemes a kettőt összecserélni. Üres kapszulákat (az üreseket) külön gyűjtjük.
A téli szünetben, a két ünnep között épp egy hangulatos sétáról tértünk haza a kutyával, amikor Tibi talált a postaládában egy értesítést. Ajánlott levelünk érkezett Zalán sulijából..... Pislogtam ijedten, a gyomrom is finoman összeugrott, hogy ez meg mi a bánat lehet, amit az osztályfőnök nem tudottt megírni messengerben. Azonban a levelet csak másnap lehetett a postán átvenni, akkorra meg - szégyen, nem szégyen - félig el is felejtettem az egészet.
Ám 2 napra rá a postásbácsi újra próbálkozott és immáron simán bedobta a postaládába a borítékot. Tibi nem nyitotta ki, meghagyta nekem ezt az örömöt. Majdnem elájultam, amikor elolvastam, de tényleg. Most is emlékszem, hogy a konyhában álltam, a sütővel szemben és szólni sem tudtam a döbbenettől. Ahogy az igazgató utolsó sorait böngésztem, már inkább düh öntött el. Ajánlotta figyelmembe, hogy a félévig hátralevő időben illetve év végéig kövessem már nyomon gyermekem tanulmányi előmenetelét, legyek olyan jó. ÉN. Aki van olyan barom, hogy még a hetedikes gyerekének is elmagyarázza az elektronhéjakat, Ausztrália földrajzát meg az egyenleteket szöveggel, a szófajokra, mondatelemzésre, Kőszívűről már nem is beszélve. Nekem ezt nem kell kétszer mondani....Merthogy, mert a lényeget nem is mondtam, gyermekem, ama Zalán a HetedikÁból bukásra áll informatikából, amit digitális kultúrának csúfolnak, de mindegy. Bukásraaaaaaa! Tényleg azt hittem, hogy bezabálom mérgemben az összes bejglit és zserbót, majd leöblítem jóféle skót whiskeyvel, bár nem szokásom, hátha akkor jobban fogom érezni magam. HOgy lehet, hogy bukásra áll?? Tényleg volt valami dolgozat, ami bejelentés nélkül szakadt rá Zalánra és Zalán nem barátja a be nem jelentett dolgozatoknak, távolról sem. Ott tartottunk, hogy egyes lett, bár azt sem értettem, hogy hogy, mert amúgy infóból egész jó. Meg is írták a javítót, ámde azt nem is osztotta ki, nem is írt be jegyet, a többi homály. Illetve több jegye nem volt a krétában, csak az az árva karó.
Ma, bő két héttel az eset után Tibi nézi a Krétát, nézi, nézi, hát nem 5,0-ra áll a gyerek informatikából??? Lett azóta 3 ötöse és az egyes eltűnt. Mennyi adrenalint elfüstöltem már megint teljesen feleslegesen......
A raktárban rendszeresen vannak egerek, sőt szerintem patkányok is. Amióta mondjuk van egy raktármacskánk, elmaradnak az egerek a rakatok között, vagy legalábbis kevesebb, de azért kinn vannak a ragacs csapdák. Múltkor az egyik olyan helyiségben volt reggel dolgom, ahol található ilyen csapda, szalonnával a közepén. A dióra nem volt reakció, a szalonnát jobban szeretik télen. Kinyitottam a szekrényt és egy hatalmasat sikoltottam, mert ott fetrengett a ragacsban egy kisegér. Amilyen hülye vagyok, nagyon megsajnáltam, legszívesebben az állatorvoshoz rohantam volna vele oldószerért....de persze rövid szemle után láttam, hogy nincs menekvés. Amikor később befutott főni - merthogy ez rögtön hajnali nyolc órakor történt - megkértem rá, hogy több ragacsot ne rakjunk ki, vagy ha mégis, akkor ne én találjam meg, mert szerintem ez rosszabb, mint a méreg. Lassú és kegyetlen halál szegény egérkéknek.... Jó, jó, tudom, hogy a civilizáció áldozata az agyam, hogy megsajnálom az egeret, aki könyörtelenül elrágja a kábeleket és össze-vissza kakál mindent. Különösen a kamerarendszer kábelei számítanak nekik csemegének.
A hétvége szempillantás alatt eltelt, mind mindig. Pénteken pótszilvesztert tartottunk Tibi nővérével és unokaöccsével. I. hozott olyan pezsgőt, amiben aranyizék lebegtek....hát nem tudom, hogy ez hozzájárult -e az ízéhez, mindenesetre finom volt.
Megjelent a Yellowstone a Netflixen, végre egy normális sorozat.
Rendeltem kapszulákat a kávéfőzőbe, de az nem számít fogadalomszegésnek (januárban nem költök semmire, csak élelmiszerre. Illetve csak a legszükségesebbre) mert élelmiszer. Rossmann-tól is rendeltem, de az sem gond, mert arról meg számla jön. A Reserved-ön voltak nagyon jó akciók, elengedtem mindet, arra gondolván, hogy igazán egyikre sincs szükségem...
Szurkoltunk a zseniális fiatal vízilabda csapatnak és a kézilabdás fiúknak is a hétvégén. Nekem Bánhidi Bence régi kednvencem és most nagyon jól játszott, amellett, hogy szép magas és jóképű fiú. :)
Dióval viszont nem jutottunk el sehová sétálni, túl a környező utcákat, pedig annyira várná, hogy menjünk valahová. Neki a hétvége, hogy otthon vagyunk, azzal egyenlő, hogy akár el is vihetnénk őt az erdőbe, nem is érti, hogy miért nem. Mióta sajnos rájöttem, hogy a téli erdő is meseszép tud lenni, mehetnékem van nekem is, de sokszor egyszerűen nem fér bele a hétvégébe. Egyrészt, mert a házimeló nagy részét akkor végzem el (itt nincs bejárónő), másrészt mert a félév közeledtével elég sok tanulnivaló akadt.
Szombaton sajtos csirkét sütöttem, mi csak így hívjuk, de igazából úgy néz ki a cucc, hogy a következő rétegeket alkotom. Alufólia+bacon szalonna félig egymáson + csirkemell vékonyra szelve, sózva, borsozva + erre kenek olvasztott vajba kevert sajtot, petrezselymet és fokhagymát. Erre teszek még csirkemellet, só bors és valahogy megpróbálom feltekerni. Fontos, hogy az alufóliából ne szökjön meg sem a vaj, sem a sajt, sem semmi. A fokhagymás vaj mennyeien áthatja a húst, a sütés végén pedig fel lehet tépni az alufóliát és ropogósra sütni a bacont is. Egyszerű, de nagyszerű recept, ugyanilyet sütöttem karácsonyra is, csak vörösborban ázott aszaltszilva volt benne. A gyerekek utálták, de szerintem nagyon finom lett az is. Vasárnap lasangét sütöttem, délután pedig fánkot.
A fánk egy jutalomjáték, nagyon sokáig nem sikerült tökéletesre és olykor most sem. A kelt tésztának lelke van, kellőképpen ki kell dagasztani, érezni kell, hogy mikor jó. Aztán jó meleg helyre dugni. Anyukám még a dunnába tette a meleg hálószobában, én pedig a sütőbe szoktam, mert alapvetően a konyhám hideg, a kelt tészta pedig a meleget szereti, abban érzi jól magát. Ha kellőképpen megkel - ki kell ezt várni, ha nem kel meg rendesen, nem lesz az igazi -gyorsan kiszaggatom, újra pihen fél órát az immáron bemelegedett konyhában. Szalagos lett, ami annak a jelzése, hogy habkönnyű, csodálatosan könnyű és finom is lett. 25 db elég gyorsan el is fogyott az első sütésből. Amikor nem szalagos, az is ugyanolyan finom, de talán mégsem ennyire pehelykönnyű.
A héten még sütök Rákóczi túrósat, mert elbuktam a fogadást a főnivel, én azt mondtam, hogy EU forrásokat nem kapjuk meg sem 2023-ban, sem 2024-ben. Nem tudom, mit kaptam volna,ha én nyerek, de mindegy is, mert vesztettem szerencsére. Úgyhogy azt kérte, hogy vigyek neki valamilyen túrós sütit, ezt pontosítottuk úgy, hogy rákóczi túrós jó lesz neki.
Ennyi a helyzet jelenleg.
Avagy amíg Réka nem hagy zuhanyozni, mert ázik éppen a kádban, addig írok pár sort.
Volt egy olyan fogadalmunk karácsonykor, hogy januárban nem veszünk semmit kaján kívül, nem költjük a pénzt, jobban átgondoljuk, mire adjuk ki. Mindig így illene élni, de azért valljuk be, jól esik megvenni olykor egy kardigánt, ami tetszik és még akciós is, vagy egy jó könyvet, amiről hallottam, esetleg a gyerekek szenvednek hiányt valamiben. Jól esik megvenni és miért ne kényeztetné az ember magát olykor? Normális keretek között, ugye... Ma az év tizedik napját éltük túl, nagyon nem döngethetem a mellem, ha azt mondom, hogy idén még tényleg csak élelmiszert vettünk. Viszont már jöttem kísértésbe, köszönhetően az év elejei akcióknak. Mivel azonban nagy szükség nem volt egyik cuccra sem, hát nem is vettem meg....eddig.
Réka angol könyvét, igaz, meg kellett volna venni hétfőre, viszont hiánycikk. Nem elég, hogy tizenezer forint munkafüzettel együtt, még ráadásul nem is lehet kapni. Mindegy, megrendeltük, majd jövő héten érkezik. A "Kosárból" is rendeltem sok finomságot péntekre, de ugye az meg élelmiszer. Friss, kovászos cipó, sütni való tök, 3 fajta ízesített túró, kovász chips, tej, alma, körte, krumpli, sajt.
Amit viszont nézegettem, de még nem tudom, van-e értelme megvenni, az egy rizsfőző gép. Igaz, egész tűrhető rizst főzök a főzőlapon is, serpenyőben is, de lehet, még finomabb a géppel. A másik pedig egy tejhabosító. Ez is olyan kütyü, ami nélkül lehet élni, max növeli az élvezeteket.... Azt nem tudom, írtam-e, a gyerekek kaptak karácsonyra egy helyes kis kukorica pattogtatót. Önző érdekből vettem, nem szeretem a mikrós kukorica szagát, a sajtostól pedig egyenesen bosszús leszek, ha nem szellőztetnek ki utána. Persze nem szellőztetnek ki, mert tojnak mindenre kb. amit mondok. Pl. Réka rendszeresen nyitva hagyja a külső bejárati ajtót. Legalább ötször mondtam neki, hogy az ajtó legyen mindig CSUKVA. Ha ha teszem azt a szél kivágja az ajtót, megeshet, hogy a szigelelés, nemesvakolat látja kárát az ügynek, azt meg ugye senki nem szeretné. Ennek ellenére reggel, amikor elmegy, mindig nyitva hagyja az ajtót, úgyhogy tegnap rikácsoltam is mérgemben, már amikor elment, mert nem elég, hogy a szél tényleg hátracsapta az ajtót, még nekem kellett köntösben, pizsamában lemenni és az ajtót becsukni. Ebben a kánikulában nem nagyon élveztem.
Szóval az új kis gép a kedvenc ajándékuk lett a gyerekeknek kb. és az illata is kellemes, minden szem szinte kipattog, szóval frankó. Sózni is megtanultuk idővel. Lehet, hogy minden csoda 3 napig tart és pár hónap múlva el is felejtik az egészet, ráunnak a kukoricára, de hátha nem....
Szoboszlai Dominik lett az év férfi sportolója Magyarországon, a férfi foci válogatott az év csapata és az év edzője újra Marco Rossi lett.
Iszonyú nehéz dolog összehasonlítani az almát a körtével, egyik teljesítmény fantasztikusabb, mint a másik. A női kard csapat pl. második évben, kétszer egymás után világbajnok lett, mégis a férfi kardozók lettek az év csapata (a nem hagyományos csapat sportágban, vagy hogy is?) Sokat elmélkedtem este, hogy hogy lehet ezt igazságosan mérlegelni, túl azon, hogy nem kell ezt azért annyira túlgondolni, hiszen minden bajnok, minden pontszerző mögött tényleg óriási munka és felkészülés van. Én pl. a női kard csapatnak adtam volna a díjat, de azzal sincs gondom, hogy a fiúk nyertek hosszú idők után újra és így az év csapata lehettek.
Hogy Szoboszlai lett az év férfi sportolója szerintem teljesen egyértelmű, bár Zalánki is fantasztikus pólós és Hubert az úszóválogatott tortáján a habon is a meggy. Ő még ezután fog akár több számban is világbajnoki és olimpiai érmeket aratni. Hogy mégis Szoboszlai ennyire nagy fölénnyel nyert (nem csak nálam), az azért mutatja, hogy nála ez az év nem telt eseménytelenül. Kupát nyert a régi csapatával, aztán a világ egyik lemenőbb csapatához szerződött Angliába, ahol alapjátékos lett, bár sokan nyavalyogtak, hogy úgyis csak a kispadra kellett....Na annál azért többet fizetett érte a Liverpool. A válogatottban csapatkapitánnyá érett, a csapat pedig veretlenül kijutott az EB-re. Csapat fronton mondjuk én a vizilabdásokat jobban támogattam volna, ha nem is ott tartanak még, mint a korábbi AranyCsapat, de alakulnak és Varga Zsolt is világbajnok edző idén.... HOgy ennyire tud dominálni a foci, szerintem azt is jelzi, hogy mennyire szomjasak a magyarok arra többségében, hogy a fociban sikereink legyenek, mennyire fontos, vezető sportág. Nyilván, azt nem lehet elvárni, hogy addig nem lesznek az év csapata, amíg legalább egy nyavalyás piti EB-t nem nyernek....
Legyenek bármely sportág képviselői, reméljük, sokszor hallgathatjuk majd meg a himnuszt Eb-ken, Vb-ken és az olimpián is és nagyon sok magyar sportoló sikerének lehetünk tanúi.
A nap szomorú híre, hogy eltávozott közülünk Benedek Miklós, az egyik kedvenc magyar színészem. Már akkor is az volt, amikor még nem úgy ismertük, hogy a Benedek Tibi apukája.... Remélem, találkoztak most már Tibivel és együtt lehetnek. Borzasztóan hiányozni fognak és hiányoznak mindketten..... Isten nyugosztalja őket!
Amúgy meg az első hét a suliban egy nagy cumi. MIndenből van mindenféle , ezerféle tanulnivaló, merthogy fenyeget a félév.....Alig várom a pénteket. Rendelünk kaját, sütök fánkot, lebontjuk a karácsonyfát és leiszom magam..... Már az irodáig eljutni is fárasztó, mert meg akarok fagyni, fizikailag fáj a hideg, öregszem, na, mit csináljunk. Értem én, hogy most tél van, kellenek is a mínuszok, van jó oldaluk is, de én most csak nyavalyogni tudok, nagyon sajnálom magam így a december varázslata után a kopár, puszta januárba csöppenve. Majd elmúlik....
Reggel egész frissen ébredtem, semmi kóma vagy nemakarok felkelni....Időben elkészültem, készítettem tízórait Zalánnak, csomagoltam magamnak ebédet, raktam be tejet, gyümölcsöt, egyebeket és fél nyolcra menetkész voltam a táskámban két feltöltött telefonnal. A busz persze késett, mint mindig, már ahogy közeledett, meresztgettem a szemem, hogy ez tényleg a 22A- busz? És az is kell nekem? Nehágy átvigyen Abonyba. Bárcsak átvinne Abonyba! Ezen a buszon sosincs senki és most mégis tele volt, úgyhogy csak lestem, mint Rozi a moziban, hogy mi ez a sok ember és mit akar? Az extrahosszú csuklód legvégében találtam magamnak helyet a kb. 5 perces útra.
Az irodába érve nem vettem észre az egyik főnit, ő köszönt rám, hogy boldogújévet. Esküszöm, nem láttam, gondoltam, mindenki a szokásos hétfő reggeli mítingen van. Még mosolyogtam is, hogy milyen szórakozott idióta vagyok, így az irodába egy valószínűtlen, elsőmunkanapos mosollyan az ajkaimon libbentem be és még őszinte is volt a dolog. Csak nem annyira az irodának szólt.... Pedig amúgy szeretem a munkahelyem, nincs vele gond, viszont otthon azért mégiscsak jobb....egy ideig.
Benyomtam a gépem és majdnem nem jutott eszembe a jelszó. Benyomtam a kávégépet és nem ismertem fel, melyik gurgulázó hangja mit jelent, így a kávém felét az átmosós bögrébe engedtem, amibe amúgy korábban a kávés víz folyt, de nem tűnt fel. Régen jártam erre, na. A virágaim nem döglöttek ki mind, bár főni pont megjegyezte, hogy nem locsolta őket az elmúlt 3 hétben. Remek. Én megöntöztem mindet, mielőtt 3 hétre leléptem, úgy látszik, szívós dudvák, túlélő fajták. Rácsodálkoztam egy picit számlázó programra is...na jó, nem, viccelek, abban nem volt semmi gikszer. A háttérképem viszont Diócska egyik kölyökkori képe, melyen kíváncsian, zabálnivalóan oldalra forítja a fejét....picit összeszorult a szívem, hiányzott a kis drága.
Főni kifelé libbenve az ajtón osztotta meg a hírt, hogy a legelső idei munkanapon, amely a csütörtök volt (csak én lébecoltam nyolcadikáig, azaz máig) kirúgta az a raktárost, targoncást, akit annyira egyikőnk sem szeretett. Vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban, főleg, amikor nem sokkal később egy másik kollegának újságolta, hogy anyagi okokat jelölt meg a döntése mellett, ami persze szerintem nem teljesen indokolt, viszont a szokásos tavaszi béremelési lelkesedést talán letörheti. Az nem annyira jó, szerintem idén mindenképpen kell bért emelni, ha eddig sűrűn emelt, az a tavalyi infláció nem volt vicces. Meglátjuk.
Amúgy gyorsan eltelt a nap, csak negyed kettőkor jutott eszembe ebédelni. A tízórai shaket kihagytam, ittam helyette egy kávét. Igaz, a tejhabosítót nem találtam, szerintem hazahoztam, úhgyhogy nem volt se tejszín, se hab, de mindegy, megittam. Főni kávéja erősebb, mint az itthoni kapszulágys, szóval több tej kell bele holnaptól.... Aztán mindenféle céges ügyekről beszéltünk, amiket itt most nem teregetnék ki, de ebből rügyezett ki egy mellékszál, a magán egészségügy. Az volt a téma, hogy egy közös ismink magánúton műtteti meg a bokáját (amúgy nem, de most legyen ez a példa) és én erre úgy rácsodálkoztam, hogy hát és a megyei kórház? A másik kettő rám nézett, mint egy idiótára, hogy mert én bemennék felnyisszantani magam egy sima megyei kórházba??? Ezen picit el kellett tűnődnöm, de már ezen is kiakadtak, hogy viccelek....Igazából nem gondolkodtam még ezen, de nem is tudom. Nem biztos, hogy telne több százezer, millió Ft műtétre....Érdekes volt, hogy ennyire alap bizonyos szinten a magán műtét is, hogy az már magától értetődő? Ennyire alap szülni 1-2 millióért? Mert ez is szóba jött. Még szerencse, hogy ezekből én már kiöregedtem.
Mi volt még? Főninek volt pár kérdése, ami fájt, hogy a 25-ös léc ww vagy rw és gyaluláshoz alapanyag vagy O.T és az a luc az tényleg luc vagy borovi. Melyik rendelésben volt és egyáltalán megrendeltük vagy csak opciós volt? Én meg csak pislogtam hármat, hogy halvány.... fogalmam....sincs, de nyilván az ember aztán összeszedi magát és előkaparja valahonnan a decemberi emlékeit, ha máshonnan nem, akkor az emialek közül. Főninek meg van az a jó tulajdonsága, hogy sokszor csak egy kis részlet hiányzik neki a puzzle-hoz, ami már összeállt a fejében, én meg ugyan nem látom a puzzlet, de nálam van a kis részlet és ha a kettő találkozik, az klassz. Ahogy Zalán mondaná, szatiszfájing.....
Délután hazahoztak a B. kereszteződésig, mire a zebrához értem, fejembe nyomtam a sapkám, mert eléggé lehűlt a levegő, magyarán nagyon fáztam brrrr....Aztán meg nem az volt, hogy elterültem a kanapén és magamhoz húztam a könyvemet vagy benyomtam egy filmet és sütit ettem, hanem Zalánt kellett motiválni, hogy a holnapi matek dogára készüljünk. Most éppen németet tanul és még nincs kész a töri házidoga. Hétköznapok, remekek vagytok, nehogy már unatkozzunk.....
Elfogyott a töltött káposzta is a mai napon, amit anyukám készített. Ezzel végképp lenulláztuk a karácsonyi kajákat. Italok maradtak, egy fél üveg csokilikőr, a B. betűs és némi whiskey.... Nyitott fehérbor és vörösbor szintén maradt....úgyhogy nem vagyunk egy nagy alkoholisták még....A kedvenc szaloncukrom is elfogyott, ami nem baj egyáltalán és felbontottuk anyu belga csokiját is, ami persze álomfinom. Na csak óvatosan azzal! Vissza kellene állni holnaptól a nemsokateszek üzemmódra. Az így néz ki kb.:
- reggel 7-kor körözött kaliforniai paprikával
- uzsonna: sós karamellás shake (most Rómeós)
- ebéd: parmezános csirkét főztem ma brokkolival és rizzsel. Ebből viszek egy kis csirkét és brokkolit
- uzsonna: már itthon zöldsaláta, tükörtojás, sajt, mindenféle zöldség, amit csak találok a hűtőben. Ezt szeretem a legjobban, egy pici szelet kenyér engedélyezett hozzá.
- Vacsora: újra shake 2 dl tejjel
Közben: elvileg gyümölcs plussz bevitt kalóriának számít, de én ezzel nem szoktam foglalkozni, megeszem a magam körtéjét, almáját, banánját, vagy bármit. Ugyanígy megiszom egy isteni cafe lattét valamikor munkaidőben sok tejjel, tejhabbal (és egy cukorral is)
A gyerekek nem tudom, felkészültek-e a tanév folytatására. Majd kiderül a jegyeikből, attól tartok. Zalán a könnyebbik hetével kezd szerencsére, amikor heti 1-1 fizika kémia van, A héten viszont 2-2, ami elég durva, mert ráadásul szerda, csütörtökön le is megy mind a négy... Huhhh. Kevesebbet is felelnek, mint annak idején Rékáék, de attól nyomni kell. Németből megtanulta nagyjából az egy oldalas környezetszennyezős sztorit, bízom benne viszont, hogy csak a jövő héten kerül sorra felelni. Pénteken biosz tz, kedden matek doga, ezzel indul a mandula. Rékának két föci tz van, egyik topográfia, matek tz, fizika tz és ez csak a hiányzás miatt elmaradt. Ő nagyon várja már a 11. osztályt, amikor már csak azt tanulja, amit szeret, plusz a matekot, amit kénytelen.
A héten volt lovagolni Rékuci. Biztos téli szünete volt a lovának is, mert nem nagyon akart menni Réka alatt, egyszer meg is bokrosodott és rúgott pár határozottat hátrafelé, ágaskodott...Szerencsére Réka ura volt a helyzetnek és nem esett pánikba, ami szuper és rajta is maradt a lovon....
Ma modemet is cseréltünk, olyasmit, amiről le tudjuk pöccinteni a gyerekek telefonját este10 óra után. Vagy amikorra be van állítva. Illetve minden kütyüt, amit használnak. Sajnos nem tartják be az időkorlátokat, Zalán különösen elvetemült, de Réka sem teszi le este 9-kor magától. Nem veszem el a telefonját, szerintem már ide sem adná reggelig, de azért valami határt kell szabni. Van mobilnetje ugyan, de az hamar elfogy, mivel a gimiben tudtommal nincs ingyenes wifi (bezzeg az általánosban volt....) Kíváncsi leszek, hogy fog működni a technika. Örömteli lenne, ha a tanulmányaikra kellő figyelmet fordítanának....( Régebben simán lenyomtuk a modemet, de amióta napelem van, azóta nem ajánlatos, mert akkor egy egész nap, mire helyreáll a rendszer (a napelemfigyelő) és arra a bizonyos napra nincs infó a rendszer működéséről, utólag sem. Szóval azóta nem piszkáljuk a modemet.)
Hát ennyi volt a téli szünet, a gyerekeké bő 3 hét volt, ahogy az enyém is. Vissza fogjuk sírni egy ideig, aztán belesimulunk a hétköznapokba. Egy idő után már eszünkbe sem jut, hogy ez az év leghosszabb pihenője, a nyárinál is hosszabb, ha egyben veszem ki a két hét szabimat, akkor is. Nem baj, megpróbálunk kihozni minden hónapból a legtöbbet. Mondjuk, január végén fogorvoshoz is van időpontunk, amit még novemberben kaptunk, de talán történnek majd jó dolgok is, bízom benne.....
Hétfőn mehetek vissza dolgozni. 3 hét után ez biztosan nem lesz nehéz.... Vagyis, nem is tudom.... Lehet, mégis. Az nagyobb baj, hogy a suli is folytatódik....
Ma átnéztem a céges levelezést, miről maradtam le, szerencsére szinte semmiről. A finnek kaptak tőlem egy pár automata üzenetet, válaszul minden levelükre, hogy dec 15 és jan 7 között kriszmösz holidéj van nálunk. Biztos elmorzsoltak pár cifra finn káromkodást az orruk alatt, hogy ezek a magyarok tudnak élni....
Tibitől kaptam egy utókarácsonyi ajándékot, ami nagyon meglepett és nagyon örültem neki. Egy húsdaráló adapter a robotgéphez. Tudom, ez nem valami romantikusan hangzik, de mondom, én örültem. Úgy volt, hogy nem ajándékozunk, úgyis annyi mindent vettünk idén, ami szép és még szebb a kéglibe, annak kell és tudunk is örülni. Persze közben én rendeltem neki inget, pizsamát, zoknit, alsógatyát, a szokásos fantasztikusan leleményes dolgokat, be is csomagoltam őket, a fa alá is kerültek, de nem vártam el ajándékot cserében vagy ilyesmi. Aztán valamelyik este betoppant egy csodás dobozzal, benne a húsdarálóval. :) Hát nem cuki?
A szünetben egyetlen könyvet sem olvastam ki, viszont a kedvenc filmeinkből nem egyet leadott a csatornák széles választéka. Pl. A Blöff az egyik kedvencünk, ment még a Brian élete, igaz, nem karácsonykor, pont ma láttuk. A Reszkessetek, betörők! idén kimaradt, bár a második részt onnan láttam pont, hogy Trump útba igazítja Kevint a szállodában. :) :) Láttuk még a következőket. Csók, anyu! - nagyon szeretem. - Annie Hall - nagyon vicces, imádom Kern szinkronját is. Egy Kern filmet is láttunk a Netflixen, amelyikben előbb haldoklik, aztán mégsem. Az is tetszett. Valamelyik Terminátor film, de abba belealudtam, Tibi nézte inkább. Dennis, the Menace - mindig vicces. Add drágán az életed, igazi karácsonyi film.... Igazából szerelem, bár ezt még lehet, korábban láttuk.... is.... Ben Hur, az újabb feldolgozás. Persze voltak olyanok is, amelyek nem tetszettek, rájuk már nem is emlékszem. Ahogy a karácsony is lassan a múltba vész...
Azért azt a megkezdett Stephen King könyvet kiolvashatnám mielőbb.... azon leszek.
A karácsonyfát még nem tudtuk elengedni, egyelőre marad...
Tegnap a kardiológiára hoztuk be anyut, hogy rárakják a 24 órás EKG-t és megfigyeljék igazából, hogy mi a helyzet a pulzusával. Hogy ő azt mondta, hogy 95%-ban alacsony, 60 alatti, az nem számított vagy nem érdekelt senkit, mindegy is, igazából még nem jöttem rá. Szerintem nem sokat számít, van egy protokol bizonyos tüneteknél és akkor azt végigzongorázzák, akármi van. Hát legalább kivizsgálják, ennek is megvan a jó oldala valahol.
Hajnali (téli szünetben fél hatkor kelni eléggé fájt) fél nyolckor már ott ültünk a megjelölt narancssárga, lecsavarozott székeken. (Lehet, nem is narancssárgák a székek, most ezen lefagyott az agyam egy kicsit. Lehet, hogy fehérek? Vagy simán fenyűszínű és lakkozott...) , nekem szokás szerint hányingerem volt, mint mindig, ha keveset alszom és még stresszelek is. Mert stresszeltem, hogy mi vár ránk aznap. Gondolkodtam is, hogy nehogy már rosszul legyek itt, ciki lenne kísérőként beteggé felfejlődni, még a végén ellátnak véletlenül. Aztán jött egy idősebb, óriástermetű pasas a piroshajú feleségével nagy riadalomban és rájöttem, hogy naív vagyok. A férfi bekopogott, hogy rosszul van, szerinte infarktusa van, mire a nagyon kedves asszisztens (de tényleg az volt) elirányította a szomszédos sürgősségire, hogy ott kellene bejelentkezni. Mert itt se orvos, se semmi, max 24 órás Ekg, de az meg már fityegett az úron. Én egyre mélyebbre merültem Zalán francia forradalmas házidogájában, mert nem bírom az ilyen rosszullétes dolgokat. Főleg, hogy én sem voltam túl jól. Végül mire kibogarásztam az abszolút monarchia, köztársaság, alkotmányos monarchia bizbazokat, a pasas kezdte jobban venni a levegőt mellettem és reménykedtem, hogy nem itt kap infarktust a szemem láttára. Egy idő után jött orvos is, frissen serkent a bajsza, olyan fiatal volt, de addigra a beteg egész jól volt, leszedték róla a 24 órás kütyüt és aztán elvesztek a kórház bugyraiban valahol. Anyu ma reggel emlegette is a fószert, hogy reméli, jól van.
Na, amikor már a Muttin volt a 24 órás izé, átvánszorogtunk a másik szakrendelésre, ahová amúgy havonta járunk kb. Szerencsére pont a mögötte levő épületben van annak a helyszíne. Éppen találkooztunk a rendelést elhagyó, vizitre slattyogó dokival, szóval várhatóan fél 10-ig leállt azi élet és ez így is lett. Ezen felbuzdulva én rögtön elmentem a büfébe kávét, vizet és pogácsát venni, de végül csak vizet és pogit szereztem be, így is otthagytam egy vagyont, kávé meg minek, majd a stressz ébren tart.
Mire fél 9-re a rendelő elé értünk, már nem volt üres ülőhely kettő egymás mellett így anyu kedélyesen beült egy idősebb házaspár mellé, én meg a fogas és egy maszkos pasas közé pár székkel arrébb. Megrémültem, mert elsőre nem volt mobilnetem és mihez kezdenék én egy kórházi folyosón net nélkül, könyv nélkül, rémület, végül némi szerencsétlenkedés után teremtettem magamnak netet és beszélgettem egyet online az egyik barátnőmmel. Mire idáig eljutottam, anyu és a néni mellette már a fél életüket elmesélték a másiknak, pont ott tartottak, hogy a néni az unokái fényképét mutogatta anyunak, anyu pedig a Cambridge-i Egyetemre mester szakos unokáját villogtatta. Persze utána gondolom, az én gyerekeim is sorra kerültek, annyira nem figyeltem, bár azok sok mindent még nem tudnak felmutatni zsenge korukból adódóan.... Mondjuk, egész jól néznek ki.
10 órára ismét új épület várt ránk, a szokásos vérvétel helyszíne. Ja, amúgy most nem az ordítós fődokinál volt anyu, hanem valami fiatal copfos dokinál (engem megrémít, hogy itt minden doki olyan, mintha most vették volna fel az orvosira, de legalább léteznek, vannak, meg kell hagyni és általában nagyon kedvesek és udvariasak. ) Életemben így még nem örültem a labor várótermének, mert teljesen üres volt, így fél 11-kor már autóba is vágtuk magunkat és vége lett a nap ezen részének.
Másnap, azaz ma újra a kardiológián kezdtünk, hogy leműtsék róla a 24 órás cuccot. Ezúttal bátrabbak voltunk és nem a parkolónál álltunk meg, hanem egyenesen a kardiológia épülete előtt szálltunk ki az autóból. Anyu már nem szívesen tesz meg 50-100 métert sem. Szerencsére a portásnéni megengedte. Itt nagyon hamar végeztünk, mehettünk fel az emeletre a kiértékelésért.
Eskdni mertem volna, hogy ahol most az új szárny áll, ott állt valaha egy lépcső....de mindegy, mentünk lifttel. Nem találtuk a kérdéses számú szobát, de anyu ragaszkodott hozzá, hogy jó helyen vagyunk ahol éppen voltunk, úgyhogy leültünk. 10 perc múlva szólt egy ismét nagyon kedves nővérke, hogy biztos ide várunk -e ,csak mert ma nincs rendelés....Úgyhogy tettem még egy felfedező körutat és a kávéautómatával szemben meglett a célba vett rendelő. Itt fenn már várakoztak néhányan, de semmi tömeg. Az egyik úriember ijesztgetettt, hogy ide hideg élelem kell, úgyhogy elő is vett egy féltéglányi kolbászos szendvicset, másfél liter vizet és néhány péksüteményt. Reméltem, hogy nem halunk éhen a helyszínen, mert nem készültem semmi elemózsiával. A betegek látványosságként vonultak az automatához, miután az egyik néni felsikoltott, hogy 320 Ft egy forrócsoki, jézusmáriaszentjózsef.....Mivel unatkoztunk, mi is nyújtogattuk a nyakunkat, tényleg annyi volt. Egész gyorsan jött a doktornő, bár szaladgált jobbra-balra szegény, de csak türelem kellett hozzá. Ki kivártuk. Közben elmeséltem, milyen volt a Semmelweis film, bár lehet, túl mélyen merültem el a részletekben, mert anyu nem nagyon élvezte a sztorit. Ő meg elmesélte, hogy kivel mizu a szomszédasszonyok körében.
Végül az lett, hogy vérhígítót kell szednie, az az ítélet. A bétablokkoló mégsem kell. Azért majd még a háziorvossal elmagyaráztatja magának, hogy mi a helyzet, mert itt nem volt erre idő. Szerintem a doki pár lépcsőfokot átugrott, anyu meg magától nem tudja kitalálni, hogy mi miért történt. Legközelebb február közepén kell menni a szokásos rendelésre.
