Ülepedik minden

Amikor E. a februári időpontot adta, említette, hogy ez lesz az utolsó, azt azonban nem, hogy mi okból. Szóval a hír, hogy Nevtanilag ő a továbbiakban nem lesz elérhető, eléggé meglepett. Eredetileg úgy gondolkodtam, hogy a pszichológusi irányvonalat ezennel be is zárjuk, ha E. elköszön tőlünk.  Na, nem mintha olyan veszett sok eredménnyel járt volna ez az  egész, hogy akár hátra is dőlhetnénk. Inkább a kitartásommal van a bökkenő. Negyedik pszichológust én be nem vonok az ügyünkbe, csak ha valami különlegesen jó ajánlást kapok (fat chance....) Így aztán a tény, hogy privát vonalon "hozzáférünk" E.hez, végülis jó hírnek számít. Mellette szól, hogy Zalán nagyon szereti, szívesen megy hozzá és beszélget vele. Természetesen akadás nélkül, hiszen csak itthon illetve szülői társaságban dadog...

Mellette szól, hogy tulajdonképpen egy hullámhosszon vagyunk, sok mindent úgy lát, mint én, főbb vonalakban egyetértés van közöttünk. Szeretek vele beszélgetni, órákat tudnék, ha lehetne, érti, amit mondok. Amit másképp gondolok (vagy nem is tudom...) hogy valamilyen szinten a mi kapcsolatunk defektjeiben (is) látja Zalán dadogásának okát. Szerintem ez nem így van. Már csak azért  sem, mert a beszéde a mi kapcsolatunkben bekövetkező ilyen vagy olyan hullámvölgyektől függetlenül, teljesen más hullámhossz szerint javul vagy romlik. Viszont, visszakanyarodva ugyanoda, ahol az előző bekezdést befejeztem, mégiscsak a mi közelünkben dadog a pasi....Hát nem egyszerű!

Kíváncsi leszek egyébként, hogy a privi keretek hogyan alakulnak, mennyire lesz más egy-egy foglalkozás és miként alakul közöttünk a kommunikáció. Vajon sűrítené a randik gyakoriságát? Mibe fog fájni egy konzi? E. egyébként egy szimpatikus nő.  Nyilván nem tökéletes és nem is mindig könnyű hallgatni, amit mond, mert van benne kritika és megvilágosító gondolatok egyszerre. Szóval most úgy néz ki, belekóstolunk ebbe is, max. azt mondom egy idő után, hogy ennek ezért vagy azért nincs értelme, itt a vége! 

Annyit még javasolt, hogy gyorsítsuk fel a logopédiát egy kicsit, ne húzódjék másfél évre, mert a hibátlan beszéd Zalánnak is fontos, önbizalomnövelő tényező lehet, illúzióm meg ne legyen, mit ér az, ha én gyakorolok vele itthon és havi konzultációra betáncolunk a nevtanba. Nem volt, meg kell adni. Ebben segíteni fog E., hogy felnyomjuk a logopédiát heti egy alkalomra. Ősztől pedig következhet a kiscsoportos iskola előkészítő szintén nevtan keretekben, ha szeretnénk. Tibi mondta, hogy szeretnénk. 

Megnéztem a helyi magánovi oldalát, ahol egy csoport van összesen...havi 50 000, azt nem tudom, hogy ebéddel vagy anélkül, de gyanítom, hogy nélküle. Hm....

Más téma. A hétvégénk javarészt a nyavalyák kikúrálásával telt, illetve az erre irányuló kísérletekkel. Van készleten folyékony vitamin, sima rágótabletta és gumicukorkához hasonlító. Lehet, kérem, választani. Három orrspray is figyel a lakás különböző pontján és már a második nurofent koptatjuk. A többi gyógyszert nem sorolom, de egy tizest már biztosan ott hagytunk a patikákban. Zalán ma először nem lázas. Mármint szerda óta. Ha holnap is belázasodik, kiváltom az a nyomorult antibiotikumot, nem kínlódunk tovább, azt hiszem. Ma tartunk a  8. napon. Hogy Rékával mi lesz, nem tudom. Én amondó vagyok, hogy a héten maradjon itthon....de meglátjuk. Hátha látványosan gyorsan fog gyógyulni. A környezet témazárót csütörtökön lehet, hogy megírja a többiekkel, ma megcsináltuk a matek házit, amit még pénteken adott fel az ofő (úgy, hogy nem is volt matek óra). Még Kenguruztunk is egy kicsit, meglepődtem, mert nagyon ügyes volt. Hiába az intelem, vagy fejben old meg egy feladatot vagy sehogy....Ezek a mai gyerekek!

Emésztem a tanítónéni váltást is, de egyelőre elszomorodom, ha eszembe jut vagy eszembe juttatják. Hát.... úgyis az lesz a vége, hogy tudomásul kell venni, amit tudomásul kell. Ennyi.