Reggel szakadó esőben trappoltam a melóba, hitetlenkedve, hogy hogy tud ennyi eső esni február elején. Főni meg is jegyezte, hogy ne izguljak, egész nap esni fog. Legyintettem magamban, ténylegesen nem, mégiscsak a Főni a főni, hogy hát mégsem felkent meteorológus a Főni, honnan is tudná, hogy estig esni fog. Vagy a jövőbe lát? Erre itt van este nyolc óra, el is múlt és tényleg egész nap csak esett és esett az eső. De még egy szavunk sem lehet, mert péntekre és a hétvégére farkasordító hideget mond, ami pont nem hiányzik, amikor egy hatalmas csokor rózsaszín tulipán virít az étkezőasztalon itt mellettem és már nagyon drukkolok a tavasznak. Végülis, minden héttel közelebb kerülünk hozzá, szóval semmi para....
Sok hírem nincsen a tegnaphoz képest, ma megjött a búzasikérem és a burgonyapelyhem, melyek izgalmas (legalábbis számomra) hozzávalói a következő pár kenyérkémnek. Most Kálci fehér kenyerén van a fókusz, azt fogom legközelebb megsütni, elvileg már holnap.
Rendeltem Bálint napra magunknak csokoládét a Demeteréktől, egy kicsit rászoktam a vásárolgatásra, mióta ez a "karantén" van, az ingerszegény élet rákényszerít felesleges költekezésekre. Nem is szoktunk a Bálint napot ünnepelni, nem ünnepeljük soha, de most mégis alibiként azt használtam fel, hogy csokit rendelhessek. Ez mennyire szánalmas már? Egyáltalán nem, nagyon kíváncsi leszek, milyen csokija van Demeteréknek, remélem, hogy mennyei.
Mivel lelki furim volt a felesleges költekezés miatt, nem adtam le a Tesco rendelést még, talán majd a hét vége felé.....amúgy is tele van a hűtő, nem kell erőlködni.
Napközben azon gondolkodtam, hogy miközben én folyton azt keresem, hogy Rékát milyen területre tereljem az életben, megtaláljam, hogy miben tehetséges, mi az, ami igazán érdekli, engem annak idején soha senki nem terelt semerre a gyerekkoromban. Magam jöttem rá, hogy nagyon szeretem a törit és már bőven gimis voltam, amikor szerelemre lobbantam az angol iránt. Igaz, én későn érő gyerek voltam. A mai gyerekeknek valahogy hamarabb kell választani, azt tapasztalom, mert már a gimik is szakosodottak. Matek spec, biosz-kémia spec, nyelvi spec, magyar-föci- töri spec, angol-informatika, német- biológia, az ember csak kapkodja a fejét. Aztán vagy van átjárás a szakok között vagy nincs, gondolom, iskolája válogatja. Így lehet, hogy matek specről jogi karra kerül a csemete, vagy ami a ritkább, hogy humánról az orvosira. Mondjuk, az elég meredek lehet, emelt kémiát humán osztályból lerakni, de hát na. Már akkor érdemesebb nyelvi osztályba menni, mert azzal nem lehet mellé lőni, a nyelv kell mindenhová. Vagy én nem is tudom, nyilván ez is nagyon egyedi és gyerekfüggő.
Persze azzal sincs semmi baj, ha nem találja ki magát a csemete, csak érettségi után csap a homlokára, hogy ő szakács lesz vagy éppen valami egészen más, amit addig tanult, nyilván manapság soha nem késő. Csak hát mégis az az ideális, ha már a középiskolában megtalálja az érdeklődési területét és azt tanulja, tanulhatja, amit szeret, ami érdekli.
Kőszívű ember fiainál ott tartok, hogy Richárd keresi a Palvicz Ottó gyerekét, most megy Monorra vagy hová, hogy megtalálja valami dajkánál. Izgi.
