Múltkor morogtam Tibinek, hogy jobb volt, amíg gyenge volt a focink és csak fásult lemondással tekintettünk bármilyen nemzetközi meccs elé, mert akkor legalább a nyugalmam megvolt. Persze ezt egyáltalán nem gondolom komolyan, dehogy is! Csak amikor már a harmadik olyan nap jön el, amikor a meccs előtt egy órával tiszta izgalomban vagyok, akkor jut ilyen butaság az eszembe. Merthogy tegnap pontban öt órakor, a suli udvarán, a fák alatt (még jó, hogy nem a tűző napon) elkezdődött az évzáró, én meg, mivel hátul álltam, nem szégyelltem elővenni a telefonom és a meccs előzményei után érdeklődni. El is képzeltem, hogy azóta minden néző, magyarok tízezrei tombolnak a stadionban. Milyen jó is lehetett nekik!
Kiosztották a mindenféle díjakat tanulmányokért, sportteljesítményekért, a plakettek és oklevelek is eljutottak jogos birtokosukhoz, majd alig 40 perccel később mindenki áramolt befelé a saját tantermébe. Mi búcsút vettünk - gondolatban - a jó kis tantermünktől, amely két évig a miénk volt, a suli legszebb és legnagyobb terme....Talán már írtam, hogy kiköltözik a 3B az iskola udvarából nyíló egyik terembe (a 3-4 évfolyam "hagyományosan" a főépületen kívül van, akár A, akár B)Ez jóval kisebb lesz, de hát mint tudjuk, sok jó ember kis helyen is elfér...
Szóval elkezdődött a bizonyítványosztás, ami idén is hosszúra nyúlt, mert az ofő minden kisdiáknak mondott néhány jó szót. Pedig a pokoli melegban mindenki inkább máshol lett volna, leginkább otthon a tévé előtt egy hideg citromos sörrel (no alcohol), de hát összeszorítottuk a fogunkat és tűrtünk.
Fura nekem ez az mostani osztályozás, mert ötösből rögtön 3 féle van. Van a sima ötös, aztán a példás, amit 4,5 feletti átlagnál meg LEHET adni, nyilván nem kötelező és van a kiválóan teljesített, ami a nem osztályozott tantárgyakra vonatkozik. Réka begyűjtötte mindenből a lehető legjobbat, tehát mindenből példás, jelese egy sincs. Ezzel piszkáltam is egy picit, hehehe....Tantestületi dícséretet is kapott és a 150 feletti ötöséért külön oklevelet. Mivel versenyeken beégett a szentem rendre, hát könyvjutalmat nem kapott és nem emelték ki azok között, akik vitték a pálmát országos vagy megyei versenyeken. Réka egyébként egy sor versenyen nem is indult. Nem mintha veszélyeztette volna az élvonalat, mert szerintem nem, csak mondom. :) Négy emberkét emeltek ki, mind kitűnő persze és még versenyeken is villogtak-csillogak...Bevallom, hogy nem hullámoztam, hogy Réka nem volt közöttünk, mert volt annyi eszem, tudtam, hogy nem lesz meg a top helyezés, de valahogy nem is izgatott annyira. Rékában még annyi minden van, ami belészorult és előcsalogatásra vár. Nem is gondolom, hogy akkora szakadék van a legjobb négy és mondjuk Réka között. Hát hogy nem lesz matek professzor, az azért valószínű.
Múltkor szembesültem, hogy a matek versenyen előkelő helyezéseket elérő D. apukája programozó matematikus, és F. mindkét felmenője is a Corvinus padjait koptatta igen - igen elit szakokon, szóval akkor mit is várok én el, akinek soha nem volt négyesnél jobb jegye matekból például? Persze én nem is voltam reálos soha, mondjuk. Nem várok én el semmit, csak hogy magához képest jól teljesítsen és azért eléggé háromnegyed gőzzel nyomtuk le ezt a második félévet....
Hát szóval összefoglalva, tökéletes bizonyítványt hozott össze a lány, gratuláltunk is neki, majd amikor az jött, hogy elbúcsúztatjuk a tantónéniket, virág, ajándékutalvány és emlékkönyv keretében felkurjantott M. apuka, hogy góóóól, vezet a magyar válogatott Gera góljával. Nem pattant a banda örvendezni a padokra, de azért végigfutott egy kis izgatott és meglepett moraj a szülőkön. Na akkor én már nagyon haza vágytam. Még azonban hátra volt az, hogy előkerítsem a föld alól akár Réka torna felszerelését, amit még betegsége előtt az iskolában hagyott. Egy hatalmas fekete zsák legmélyéről cibáltam elő, míg a többiek egymás után sorra búcsút vettek a tantó néniktől. Videóra kellett volna venni. Marhára illettem az alkalomhoz. Az a fekete zsák hatalmas volt és tele mindenféle kétes tisztaságú ronggyal....Mindegy, a végén diadallal húztam elő a zsák legaljáról.
Aztán még fényképezkedtünk. Az egyik fotón úgy nézek ki Réka mellett, mint egy fejős tehén. Komolyan, többet azt a blúzt, ami rajtam volna, fel nem veszem! A gyerekek persze csinosak, helyesek és gyönyörűek voltak. Megöleltük megpusziltuk a tantónéniket, majd meghatódni és búslakodni nem is volt idő, mert farokfelvágva téptünk haza, hogy mi van már a meccsel. Akkorra 1:1-lett, a facebook-os közvetítők rendre elfelejtették aztán közzétenni az egyenlítő gólokat, de nekünk már minden volt, az utolsó négy gólt otthonról figyeltük és még hideg sör is volt itthon, citromos.
Hősök ezek a fiúk, én azt mondom. Nem tudom, mikor, hol és hogyan tanultak meg focizni, de imádom mindet egytől egyig. A foci, a foci, a foci, az azért lázba tud hozni egy egész nemzetet. Micsoda öröm, összekovácsolódás és nemzeti erő van ebben a sportban. Eszméletlen!
Szóval kitört a vakáció, ott tartottam. Rékára nem könnyű tanév vár, de nem is mondom azt, hogy nehéz lesz, majd a gimiben! Németből alaposan rákapcsolnak október vége felé, úgyhogy én azt találtam ki, hogy nem az lesz, hogy elhajítjuk a könyveket, mintha soha nem lett volna iskola, hanem valamilyen alkalmazott formában gyakoroljon az a gyerek. Tudom, hogy ez nem divat, de szerintem hülyeség teljesen "lemenni" az iskolás dolgokról, olvasni, írogatni hasznos, nem? Például vettem neki egy csodaszép füzetet (baromi drága volt), ebbe megírhatja a legjobb nyári emlékeit, rajzolhat bele (asszem ez lesz a legegyszerűbb) és fotókat is ragaszthat. A Gyulán szedett termések, kacsatoll máris helyet kaphat ebben a füzetben. Szóval itt lesz írás, helyesírás és egy kis fogalmazás. Ami a matekot illeti, abból inkább csak a versenyfeladatokat vesszük elő, azt sem mostanában, azokat nagyon szerette Réka, nincs is suli szaguk egyáltalán. Németből a nyár feladata, hogy a már ismert szavak helyeírását megtanuljuk. Ezzel fognak ősszel kezdeni, roham tempóval, sokkal egyszerűbb, ha lassan, fokozatosan tanuljuk meg együtt a nyáron. Kapott egy németes kártyát is, amin néhány szó idegen, nagyon szeretnek vele játszani, Zalán villog, hogy szinte minden betűt ismer már. Ott van még az olvasás, olvasás, olvasás, amiben szintén remélem, hogy lesz Rékának része, mert van sok könyve és a Vukot illetve a Két Lottit érdemes lenne kiolvasni, mert ezek kötelező olvasmányok lehetnek jövőre.
Boldog vakációt még egyszer mindenkinek!
