2013. augusztus 13., kedd

Nappal vízben úszó, éjjel eget pásztázó


Vasárnap hajnalban arra ébredtem, hogy csönd van. Nem zúg a légkondi. Eljött a várva várt lehűlés. Ezen olyannyira izgalomba jöttem, hogy azután már nem is tudtam visszaaludni. Kemény fél hat felé járt mindössze. Szélesre tártam minden ablakot és egy picit átöblögettem a lakást a hűvös levegővel. Fura, vagy inkább szokatlan, hogy úgy ért véget a kánikula, hogy lám zivatart és esőt nem hozott magával. Legalábbis ide nem....pedig annyira sóvárogtunk már utána. Nekünk mindössze némi szelecske jutott, az harangozta be a nooormális nyári meleget. 

Ahogy telik az augusztus, kisebbek a csoportlétszámok, kevés a kezdő úszni vágyó a mi picurka tanmedencénkben, az ismerős arc is egyre ritkább. Réka ma is mély vízben kezdett, amit valahogy már nagyon várt. VÁRT!!!

L. mama említette múltkor, hogy hogy a fenébe igazodom én el a Rékán, képtelenség kitalálni, mit fog bizonyos dolgokra reagálni. Mert ő hol ilyen, hol olyan. Azt kérdeztem tőle, hogy miért, nem minden gyerek ilyen? (Persze, nem.) Egyébként bólogattam, elmondtam neki, hogy ez igaz a PILLANATNYI reakciókra, de nem egészen az általános dolgokra. Ha az úszás példáját veszem, az az alaphelyzet, hogy imádja a vizet és bizony úszni is szeret. Ebből kiindulva pedig nem feltétlenül kell a szívünkhöz kapni és aggódási rohamot kapni, ha elsírja magát vagy kitör rajta a majré. Ő ilyen. Azt sem kell nagyon komolyan venni, ha azt mondja, úúúúú...többet nem megy az uszoda közelébe sem, soha többet nem akar úszni. Mert annak is oka van, ha ilyet kiejt a száját.

Ma  a tanmedence szélén találkoztam egy régi évfolyamtársammal a főiskoláról. 10 éve nem láttuk egymást. Végig beszélgettük az órát, az ő kisfia is úszni tanul, az én leánykám is....teljesen idilli volt a felállás az augusztusi melegben, bár egy napernyő jól jött volna és egy jéghideg ital....

Rékám egyre magabiztosabban ÚSZIK. A mély vízben először nagyjából öt tempót úszott, majd elért az oktatóig. Innen vissza a partra. Majd ismét célba vette Gyurit, aki immáron hátrált előle fokozatosan, egészen a medence közepéig. Ott vizet nyelt valahogy Rékám, prüszkölt és krákogott...Gyuri ideiglenes szigetként megvárta, míg megszabadul a fölös vízkészlettől, majd folytatta útját a medence túlsó oldalára. Azt nem tudom, írtam e, de természetesen az 50 méteres mély vízben KERESZTBEN úsznak a tanoncok és nem hosszában. :) 

Minden jól ment, mégis pityeregve ereszkedett le elém a tanmedencébe. Brühübrühü....mühühü....Mielőtt belelovalta volna magát a további siratóasszonyosdiba, halkan emlékeztettem, hogy úgy szól az egyesség, hogy ha ő sírdogál és nyüszít, nekem el kell hagynom a tanmedence környékét is.....mire varázsütésre elhallgatott és ment vidáman pancsolni a többi gyerekkel. Majd végigúszta az egész órát, ahogy kell és elvárható tőle. Itthon mesélte el, hogy holnap Gyuri bácsi szeretné, ha átúszná az egész mély vizet. Egyből megértettem mindent. Szerintem képes lenne rá, 2 hete is képes lett volna. Mondtam is neki, persze. Erre azt felelte, hogy szeretne egy doboz epres tikkktakkos cukorkát....jutalmul...ha mindez sikerül neki....

Este fél 9-kor még fagyit nyaltunk a cukrászda mellett letelepedve, fél 10-re meg is vacsoráztunk (a desszert után, naná....), fél 12-kor még mindig ébren volt mindenki, így Tibi kénytelen volt gyerekestül hullócsillag vadászatra indulni a kertbe. Állítólag ötöt-hatot is láttak fél óra alatt, de gyanakszom, mert az állítást bizonyító fotó nem készült el valahogy. 

Jajjj, de jó ez a nyári szünet!.....