Olyan nagyon fáradt vagyok, nem tudom elmondani.... Ez az iskolásdi eléggé kikészít. Csak abban bízom, hogy idővel megszokom én is, illetve mi valamennyien az új napirendet. Jóval korábban kelek, már fél 6 után nem sokkal, mint a nyáron (hét óra), hogy minden együtt legyen, Zalán holmija és Rékáé is, nem utolsó sorban, én se felejtsek itthon semmit.
Hétfőn rögtön egésznapos volt az én kis oskolásom, még tankönyvek nélkül. Külön kérték, hogy 4 óráig mindenki maradni szíveskedjék. Zalán viszont olyan halálraítélt hangulatban battyogott az oviba, hogy végül kibulizta, hogy az apja ebéd után hazavigye (vagyis átvigye az irodába).
Atémában semmi nem változott, hogy Zalán úúútálja az ovit, nem mesél az égvilágon semmit róla, címszavakban válaszol, ha kérdezem és semmi lelkesedés nincs benne az ovi iránt....A héten Cs. néni a délelőttös, akit talán mákszemnyit kevésbé kedvel, mint A.-t. Reggelente Tibi hordja oviba, suliba a bandát, így aztán egyelőre fél órát időz az öltözőben, mire át tudja adni a csemetét az óvó néniknek. Napközben vidám, jól eszik, alszik, cseveg a többiekkel, sőt, ma alig akart kimászni a homokozóból, amikor Tiborom ment érte. Holnaptól elvileg már én gyűjtöm be a gyerkőcöket, ezt is ki kell próbálni. Így nem tudok ott lenni mindenhol 4 órára, de fél 5 tájban igen. Meglátjuk.
Ha azt kellene lefestenem, hogyan reagál Réka az iskolára, rögtön az jut eszembe, hogy könnyedén, magától értetődő lazasággal, nevetve, mint aki már egy éve oda jár. Persze még nem full üzemmódban nyomják a sulit, de majdnem. Tényleg csaknem egy éve kezdődött a TörpSulig. Estére elfárad, nem kell mondanom, így 8 órától mese és fél 9-től villanyoltás. Nem szokott tiltakozni, bár eddig kitolódott 9 órára a program. Fura is, hogy ágyba bújik, nincs nyafi, forgolódás és kínlódás, csak a nagy csönd. Hoppá, elaludt a lány! :)
Tegnap hazahozott néhány pirospontot (azaz nem hozta haza, csak újságolta, hogy valami feladatlapra kapta), ma csillagot és két matricát is bezsebelt, immár az üzenőfüzetbe. Egyiket technikából kapta egy méhecskére, amit ő maga eszkábált össze, a másikat pedig Éva nénitől, amiért klasszul öltözött torna után vagy előtt, pontosan nem tudom. Az én cukorfalat lányom csillagokat és zöld pontokat (zölddel javítanak, így zöld pontok vannak piros helyett) fog hazaszállítani ezentúl! Csudajó érzés ám!
Kedden 2,5 órát ücsörögtem az első padban, Réka helyén, szülői értekezlet címén. A végére szinte szédültem és próbáltam felfogni a rengeteg infót, zsongott a fejem. Amit leszűrtem, kemény évünk lesz, észnél kell lenni. A tanítónénik kedvemre valók egyelőre, kedvesek, türelmesek, rajta vannak a szeren, aztán meglátjuk. Fárasztó is lesz ez az egész, hogy Rékának mennyire, még nem tudom, szerintem pár hét és felveszi a tempót. Ma azzal jött haza a suliból, hogy ő táncra is szeretne járni, ami már a hetedig torna óra lenne az órarendjében....Hát nem vagyok valami boldog, de ha szeretné, csak nem fogom neki megtiltani? Kérdés, ki lehet e szállni év közben bármikor, mert a többi foglalkozásnál, sportnál nincs ilyen opció....
29 órájuk van egy héten, amit én elég döbbenetesen soknak tartok. E. néni ehhez képest kevesli a matek órák számát, ami "csak" négy, sokkal többre lehetne menni öttel, úgy véle....Hm...Vannak ezen kívül felzárkóztató órák, amit én nagy mellénnyel a másik nevén hívok, azaz tehetséggondozó órának, mivel alig hiszem, hogy Rékának ebben a tanévben bármiben is fel kellene zárkóznia. Persze meglátjuk, nyugtával dicsérem, tudom. Németből egy darab, környezetből szintén, a többi talán könnyedébb műfaj....
Még annyi mindenről mesélnék, de ki vagyok purcanva....úgyhogy most ennyi. Annyit azért biggyesztek a végére, hogy egyelőre úgy néz ki, megnyugodtam. Az a feszültség, ami különösen az első napon zubogott bennem, eltűnt. Jó lesz ez, klassz lesz ez, béke van, nyugalom és harmónia! Minden a helyén. Egyelőre legalábbis. Nade..... mi állandó?
Atémában semmi nem változott, hogy Zalán úúútálja az ovit, nem mesél az égvilágon semmit róla, címszavakban válaszol, ha kérdezem és semmi lelkesedés nincs benne az ovi iránt....A héten Cs. néni a délelőttös, akit talán mákszemnyit kevésbé kedvel, mint A.-t. Reggelente Tibi hordja oviba, suliba a bandát, így aztán egyelőre fél órát időz az öltözőben, mire át tudja adni a csemetét az óvó néniknek. Napközben vidám, jól eszik, alszik, cseveg a többiekkel, sőt, ma alig akart kimászni a homokozóból, amikor Tiborom ment érte. Holnaptól elvileg már én gyűjtöm be a gyerkőcöket, ezt is ki kell próbálni. Így nem tudok ott lenni mindenhol 4 órára, de fél 5 tájban igen. Meglátjuk.
Ha azt kellene lefestenem, hogyan reagál Réka az iskolára, rögtön az jut eszembe, hogy könnyedén, magától értetődő lazasággal, nevetve, mint aki már egy éve oda jár. Persze még nem full üzemmódban nyomják a sulit, de majdnem. Tényleg csaknem egy éve kezdődött a TörpSulig. Estére elfárad, nem kell mondanom, így 8 órától mese és fél 9-től villanyoltás. Nem szokott tiltakozni, bár eddig kitolódott 9 órára a program. Fura is, hogy ágyba bújik, nincs nyafi, forgolódás és kínlódás, csak a nagy csönd. Hoppá, elaludt a lány! :)
Tegnap hazahozott néhány pirospontot (azaz nem hozta haza, csak újságolta, hogy valami feladatlapra kapta), ma csillagot és két matricát is bezsebelt, immár az üzenőfüzetbe. Egyiket technikából kapta egy méhecskére, amit ő maga eszkábált össze, a másikat pedig Éva nénitől, amiért klasszul öltözött torna után vagy előtt, pontosan nem tudom. Az én cukorfalat lányom csillagokat és zöld pontokat (zölddel javítanak, így zöld pontok vannak piros helyett) fog hazaszállítani ezentúl! Csudajó érzés ám!
Kedden 2,5 órát ücsörögtem az első padban, Réka helyén, szülői értekezlet címén. A végére szinte szédültem és próbáltam felfogni a rengeteg infót, zsongott a fejem. Amit leszűrtem, kemény évünk lesz, észnél kell lenni. A tanítónénik kedvemre valók egyelőre, kedvesek, türelmesek, rajta vannak a szeren, aztán meglátjuk. Fárasztó is lesz ez az egész, hogy Rékának mennyire, még nem tudom, szerintem pár hét és felveszi a tempót. Ma azzal jött haza a suliból, hogy ő táncra is szeretne járni, ami már a hetedig torna óra lenne az órarendjében....Hát nem vagyok valami boldog, de ha szeretné, csak nem fogom neki megtiltani? Kérdés, ki lehet e szállni év közben bármikor, mert a többi foglalkozásnál, sportnál nincs ilyen opció....
29 órájuk van egy héten, amit én elég döbbenetesen soknak tartok. E. néni ehhez képest kevesli a matek órák számát, ami "csak" négy, sokkal többre lehetne menni öttel, úgy véle....Hm...Vannak ezen kívül felzárkóztató órák, amit én nagy mellénnyel a másik nevén hívok, azaz tehetséggondozó órának, mivel alig hiszem, hogy Rékának ebben a tanévben bármiben is fel kellene zárkóznia. Persze meglátjuk, nyugtával dicsérem, tudom. Németből egy darab, környezetből szintén, a többi talán könnyedébb műfaj....
Még annyi mindenről mesélnék, de ki vagyok purcanva....úgyhogy most ennyi. Annyit azért biggyesztek a végére, hogy egyelőre úgy néz ki, megnyugodtam. Az a feszültség, ami különösen az első napon zubogott bennem, eltűnt. Jó lesz ez, klassz lesz ez, béke van, nyugalom és harmónia! Minden a helyén. Egyelőre legalábbis. Nade..... mi állandó?
